GK BH 1975/234
GK BH 1975/2341
1975.05.01.
A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kárkövetkezmények átvállalása nem érvénytelen szerződési kikötés [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. § (2) bek., 339. §, 345. § (1) bek.].
A felek megállapodást kötöttek, amelyben a felperes arra vállalkozott, hogy az általa üzemben tartott repülőgéppel egy éven át vegyszeres gyomirtást végez az alperes állami gazdaság részére. A felek megállapodásukat “bérleti szerződés”-nek nevezték, és ebben a felperes mint bérbeadó, az alperes mint bérlő szerepelt. A szerződés részletesen szabályozza a felek jogait és kötelezettségeit. A bérbeadó legjelentősebb kötelezettségei közé tartozik a repülőgépnek üzemképes állapotban, szakszemélyzettel együtt a bérlő rendelkezésére bocsátása és folyamatos üzemeltetése. A bérbevevő pedig köteles a kezelésre kerülő területet kijelölni, továbbá a kezeléshez szükséges növényvédő szerekről, a pilóta tájékoztatásához térképről, földi jelzőberendezésekről, végül pedig – megfelelő növényvédelmi képesítéssel rendelkező szakember útján – a munka irányításáról és ellenőrzéséről gondoskodni. A szerződés azt is tartalmazza, hogy a bérleti szerződés ideje alatt a növényvédő szerek alkalmazása és az ebből eredő károk szempontjából a bérlő, vagyis az alperes állami gazdaság minősül a veszélyes üzemi (fokozott veszéllyel járó) tevékenység folytatójának (üzemben tartónak), és az ezzel kapcsolatos felelősség is őt terheli.
E megállapodás alapján a felperes 1971 júliusában vegyszeres gyomirtást végzett az alperes rizsterületein. A munka teljesítése során július 6-án gyomirtó vegyszer hullott három környező területre és azok uborkatermésében kár keletkezett.
A károsultak által a jelen ügy peres felei ellen kártérítés iránt indított perben fellebbezés folytán a bíróság jogerős ítéletében egyedül a jelen per felperesét kötelezte 45 773 forint kártérítésre. Az ítélet indokolása szerint a felmerült kárt a veszélyes üzem (repülőgép) üzemben tartója a Ptk. 345. §-a alapján köteles megtéríteni; más kérdés az, hogy a növényvédő állomás és az állami gazdaság egymásközti felelőssége, közrehatása hogyan oszlik meg, vagy az általa kötött megállapodásban foglaltakra tekintettel a kár mennyiben hárítható át az állami gazdaságra.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet indított és abban az általa az említett jogerős bírói ítélet alapján kártérítés, kamat és perköltség címén kiegyenlített összesen 60 349 forintnak és évi 15% késedelmi kamatának megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Követelését lényegében arra a peres felek között létrejött megállapodásra alapította, amelyben az alperes a felperes által a munka végzése közben veszélyes üzemként okozott kár megtérítését vállalta.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján vitatta annak a kikötésnek az érvényességét, amellyel a felperesnek mint a veszélyes üzemi tevékenység folytatójának a felelősségét magára vállalta. Szerinte kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-a alapján sem áll fenn, mert a vállalt kötelezettségeinek megfelelően eleget tett, és így nem terheli mulasztás.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a fokozott veszéllyel járó tevékenységet a felperes folytatta, és ezért harmadik személynek okozott kárért őt terheli a felelősség. A feleknek az ezzel ellentétes megállapodása semmis. Nem felel az alperes a Ptk. 339. §-a alapján sem, mivel jogellenes magatartása a perben nem volt megállapítható.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett és korábbi perbeli álláspontjának megismétlése mellett kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1973. évi 1. számában BH 1973/18 sorszám alatt közzétett és még több, hasonló ügyben hozott határozatában már kifejtette, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységet a mérgező hatású anyagoknak a repülőgépről történő leszórása valósítja meg. Ennek értelmében a kárt okozó veszélyes tevékenységet a felperes folytatta, így az üzemben tartói felelőssége fennáll, és ezt nem érinti a felek között létrejött megállapodás sem. Ennek megfelelően a harmadik személyeknek okozott kár megtérítésére valóban a felperes volt köteles.
Az a megállapítás azonban, amely szerint az üzemben tartói minőséget nem lehet szerződésileg átruházni, nem jelenti egyben a felek egymásközti viszonyában is a kár viselése kérdésének az eldöntését. A felperesnek az üzemben tartói minőségéből kifolyóan harmadik személyekkel szemben fennálló kizárólagos felelőssége tehát nem zárja ki, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kárt végeredményben ne ő viselje. Erre utal a fentebb hivatkozott döntés is, amely szerint más kérdés az, hogy a felek között létesült szerződéses viszonyra tekintettel a kár mennyiben hárítható át a bérlőként szereplő gazdaságra.
Téves tehát az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az üzemben tartói minőség átruházásának kizártsága folytán semmis a kár viselésének átvállalására vonatkozó kikötés. Ez nem következik az üzemben tartás feltételéről szóló megállapodásból. A szóban forgó kikötésnek kettős tartalma van. Az egyik szerint a veszélyes üzem folytatásából eredő kárt az alperes viseli, a másik pedig arra vonatkozik, hogy harmadik személyekkel szemben közvetlenül az alperes köteles helytállni. Csak ez utóbbit tekintette a Legfelsőbb Bíróság érvénytelennek, és teljesen indokolatlan lenne ezt kiterjeszteni az előbbire is. A kárviselés átvállalása ugyanis nem ütközik jogszabályba és a szocialista gazdálkodás elveivel sem áll ellentétben.
A kikötés szövegéből megállapíthatóan a felek szándéka arra irányult, hogy ha a növényvédő-szer kiszórásából eredően harmadik személyeket ért kár bekövetkezése egyik félnek sem róható fel, akkor a veszélyes üzemért való felelősség alapján fizetendő kártérítés terhét az alperes viselje. Ez a kikötés természetszerűleg gazdasági megfontolásokon alapszik és összefügg a szerződés egyéb feltételeivel.
Ilyen megállapodás hiányában a felperesnek nyilvánvalóan a vállalt szolgáltatás ellenértékének meghatározásánál kellett volna figyelembe vennie azt a kockázatot, amellyel a veszélyes üzem folytatása jár. Az alperes részéről viszont gazdaságossági számítások tehetik indokolttá ilyen kötelezettség vállalását, mert a repülőgépes vegyszeres gyomirtással mint fejlettebb technikai módszerrel elérhető előnyök (magasabb terméshozam, munkaerő, földi gépi erő megtakarítása stb.) olyan mértékűek lehetnek, hogy azok megszerzéséért a nagyobb kockázatot is érdemes vállalnia. A szóban forgó kikötést tehát nem lehet önmagában, a szerződés egyéb feltételeitől elszigetelten értékelni, hanem azokkal összefüggésben kell vizsgálni, így pedig azt lehet megállapítani, hogy az ilyen vállalás semmissé minősítésének nincs alapja. Az alperes tehát a kockázat átvállalásának következményeként viselni köteles az abból adódó vagyoni következményeket.
Az említett kikötés a Ptk. 345. §-a (1) bekezdésének második mondatában foglaltak értelmében sem tekinthető semmisnek. Eltekintve attól, hogy a dologi károkra nem vonatkozik a felelősség kizárására vonatkozó tilalom, a kikötés nem jelent a veszélyes üzem folytatásából eredő felelősségnek a károsultakkal szemben való kizárását, hanem csak azt rendezi, hogy a kártérítés terhét melyik fél viselje.
A fentiekből következően az alperes – a vállalása folytán – azokat az összegeket köteles megtéríteni, amelyeket a felperes az ő érdekében folytatott veszélyes üzemi tevékenységéből eredő helytállási kötelezettsége alapján a permetezőszer szórásával okozott kár fejében fizetett ki. A kárviselés felvállalása folytán pedig közömbös az, hogy terheli-e az alperest mulasztás a kár felmerültében.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperesnek a szerződésen alapuló megtérítési kötelezettségét megállapítva őt a kereset szerint marasztalta, figyelemmel arra is, hogy az összegszerűséget nem vitatta.
(Legf. Bír. Gf. III. 33 316/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás