GK BH 1975/235
GK BH 1975/2351
1975.05.01.
Veszélyes üzem folytatójának üzemben tartói minősége és az ehhez kapcsolódó fokozott felelőssége nem szüntethető meg azzal, hogy az üzemben tartást egy másik vállalatnak ideiglenesen átengedi [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §].
Az alperesek között létrejött szerződés alapján a II. r. alperes növényvédő állomás 1973. április 20-án vegyszeres permetezést végzett repülőgéppel az I. r. alperes állami gazdaságnak a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezettel szomszédos földjén. A repülőgép tulajdonosi jogosítványait az I. r. alperes gyakorolta, a repülőgépvezető a II. r. alperes egyik dolgozója volt. A szerződésben [4/b pont] az alperesek kikötötték, hogy a szerződés időtartama alatt a növényvédő szerek alkalmazása és az ebből eredő károk vonatkozásában az I. r. alperes – a tulajdonosi jogosítványok gyakorlója – minősül a veszélyes üzemi tevékenység folytatójának és az ezzel kapcsolatos felelősség is őt terheli, kivéve ha a kár a repülőgép-vezető hibája folytán keletkezett.
A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet 1973. április 30-án észlelte, hogy az I. r. alperessel szomszédos cukorrépával bevetett földjén kár keletkezett. A kárbecslés szerint kb. 30 ha terület károsodott.
A felperes 246 012 forint megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.
Az I. r. alperes állami gazdaság azzal védekezett, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységet a II. r. alperes növényvédő állomás végezte, ezért a kárt neki kell viselnie. A kárt különben a repülőgép-vezető gondatlansága okozta.
A II. r. alperes azzal védekezett, hogy a vegyszeres permetezést előírásszerűen végezte, a felperes földje mellett a kijelölt védősávot elhagyta, ott a permetezés hatása nem is mutatkozott. A repülőgép-vezető terhére mulasztás vagy felróható magatartás nem állapítható meg. Ezen túlmenően a II. r. alperes az I. r. alperes ellen keresetet indított és olyan összeg megfizetésére kérte kötelezni, amely összeg megfizetésére a bíróság őt kötelezné a felperes javára. Kereseti igényének megalapozására az I. r. alperessel kötött szerződés már említett 4/b pontjában foglalt kikötésre hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 192 926 forintot és ennek 1973. szeptember 15-től járó évi 15%-os kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A II. r. alperes által az I. r. alperes ellen előterjesztett kereset alapján pedig arra kötelezte az utóbbit, hogy fizessen meg a II. r. alperes részére ugyancsak 192 926 forintot és ennek 1973. szeptember 15-től járó évi 15%-os kamatát.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, és az ítélet hatályon kívül helyezését, illetőleg megváltoztatását és a II. r. alperes vele szemben előterjesztett keresetének elutasítását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított [Pp. 206. § (1) bek.] tényállást ítélkezése alapjául a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta.
Az ítélet ellen kizárólag az I. r. alperes fellebbezett, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ügyet csak az I. r. alperes fellebbezési kérelmének és a felperes, valamint a II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmének korlátai között bírálta felül.
Az I. r. és a II. r. alperes közötti jogviszony tekintetében a köztük létrejött szerződés az irányadó. A szerződés 4/b pontja pedig világosan rendelkezik abban a kérdésben, hogy a permetezésből eredő károkért a II. r. alperes csak akkor tartozik felelősséggel, ha az általa rendelkezésre bocsátott repülőgép-vezető mulasztása, illetve hibája okozta azokat. A jelen esetben azonban a repülőgép-vezető terhére a per adatai szerint mulasztás vagy egyéb hiba nem állapítható meg. Az I. r. alperes tehát a II. r. alperessel szemben a szerződés alapján köteles helytállni.
Fellebbezés hiányában a Legfelsőbb Bíróság nem érintette az ítéletnek a II. r. alperest a felperes részére kártérítés megfizetésére kötelező rendelkezését, de ezzel kapcsolatban utal az alábbiakra.
A Bírósági Határozatok 1973. évi 1. számában közzétett és a növényvédő állomás kártérítési kötelezettségét megállapító BH 1973/18 sz. eseti döntése a jelen perben megállapítottól eltérő tényálláson alapul. Az említett döntés alapjául szolgáló tényállás szerint a repülőgép tulajdonosa a növényvédő állomás volt és nem a permetezést megrendelő gazdaság. Ezért a közzétett határozatban elfoglalt álláspont indokai alapján helyes.
A jelen esetben azonban a repülőgép tekintetében a tulajdonosi jogosítványokat a megrendelő állami gazdaság, az I. r. alperes gyakorolta, tehát a veszélyes tevékenység folytatója, a repülőgép üzemben tartója is az I. r. alperes és ezt a minőségét a II. r. alperesre szerződéssel nem ruházhatta át. Az a tény, hogy a II. r. alperes szerződés alapján a repülőgép-vezetőt az I. r. alperes részére biztosította, az I. r. alperes üzemben tartói minőségét nem szüntette meg és a II. r. alperes sem vált üzemben tartóvá azáltal, hogy a repülőgép-vezetőt rendelkezésre bocsátotta.
A marasztalás összegét az elsőfokú bíróság a szakértő idevonatkozó, kellően részletes véleménye alapján állapította meg s ez a döntése indokai alapján helytálló.
Az előadottakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig helyben hagyta [Pp. 253. § (3) bek.].
(Legf. Bír. Gf. IX. 31 643/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás