GK BH 1975/239
GK BH 1975/2391
1975.05.01.
Ha a szállítmányozó a töréskár bizonyításához szükséges kellő tartalmú okiratok felvételéről a küldemény átvételekor nem gondoskodik, kártérítési felelősséggel tartozik [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 517. § (1) bek.; 10/1966. (II. 14.) Kormány rendelet 28. § (1) és (2) bek., 250/1966. (II. 14.) KGD utasítás 13. §].
A felperes megrendelő szállítási szerződés alapján 1973. augusztus 9-én 2800 db 10 cm-es válaszfaltéglát kapott az I. r. alperes szállítótól. A szerződés szerinti teljesítési hely a rendeltetési állomás volt.
A küldemény házhoz fuvarozását szállítmányozási szerződés alapján a II. r. alperes végezte.
A becsatolt ún. tanácsi és MÁV kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyv szerint a küldeményben 656 db törött tégla érkezett a rendeltetési állomásra, amelyből 436 db beépítésre alkalmatlan, 220 db pedig félbetörött volt.
A felperes peren kívül felszólította az I. r. alperes szállítót, illetve a II. r. alperes szállítmányozót a szerződésszegésből eredő igényei rendezésére. Ennek eredménytelensége folytán keresetében az alpereseket a csatolt fuvarlevél és károkmányok, valamint a kárszámla alapján kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes a perbeli károkmányok hiányosságára hivatkozással a kereset elutasítását kérte.
A II. r. alperes szintén elutasítást kért és előadta, hogy szerződéses kötelezettségének eleget tett azáltal, hogy a perbeli töréskárról tanácsi megbízott jelenlétében, valamint ezt követően MÁV kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyvet szolgáltatott.
A bíróság a peres felek előadása, valamint a becsatolt ún. tanácsi jegyzőkönyv és kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv alapján az alábbiakat állapította meg.
A felperes és az I. r. alperes egyező előadása szerint a perbeli termékekre szállítási szerződést kötöttek. A szállítási szerződésekről szóló 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 28. §-ának (1) bekezdése szerint a teljesítés helye ott van, ahol a terméket a szállító, vagy ha a teljesítés fuvarozó közbejöttével megy végbe, a fuvarozó a megrendelőnek átadja. A teljesítés helye ebben az esetben a rendeltetési állomás volt.
A 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 28. §-ának (2) bekezdése szerint az átadással a kárveszély a megrendelőre száll át. A felperesnek tehát olyan bizonyítékokat kell szolgáltatnia, amelyekből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a töréskár már a teljesítés helyén, azaz a rendeltetési állomáson fennállott.
A felperes által csatolt ún. tanácsi és MÁV-jegyzőkönyvek viszont részben hiányosságuk, részben tartalmuk miatt nem alkalmasak ennek a bizonyítására.
Az ún. tanácsi jegyzőkönyv ugyanis nem felel meg a 250/1966. (II. 14.) KGD utasítás 13. §-ában foglalt követelményeknek, főként abban a tekintetben, hogy egyrészt nem tartalmazza a tanácsi megbízott megjelenésének időpontját, másrészt viszont olyan adatokat tartalmaz (pl. a téglát a földre rakták), amelyből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a tanácsi megbízott megjelenésekor a küldemény átvétele, kirakása jórészt vagy teljes egészében megtörtént. Ezért az nem tekinthető megfelelő bizonyítéknak.
A kiszolgáltatás utáni kárjegyzőkönyv pedig egyértelműen arra utal, hogy a kiszolgáltatás alkalmával tanácsi megbízott nem volt jelen, tehát a küldeményt az átadástól a kármegállapításig nem kísérte figyelemmel és így nem kizárt az sem, hogy a töréskár a kirakás során keletkezett, melyért pedig már nem terheli a szállító I. r. alperest felelősség. Ezenkívül az I. r. alperes a berakáskor felvett ún. tanácsi jegyzőkönyvvel tudta bizonyítani azt is, hogy ép, sértetlen téglákat rakott a vagonba és erre, valamint a felperes által bemutatott bizonyítékok fentebb megjelölt hiányosságaira tekintettel a bíróság a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben a 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 28. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján elutasította.
A bíróság megállapította azonban, hogy a küldeményt a rendeltetési állomáson a felperessel szállítmányozási jogviszonyban álló II. r. alperes vette át, és ez gondoskodott a kiszolgáltatás utáni MÁV és tanácsi jegyzőkönyv felvételéről.
A Ptk. 517. §-ának (1) bekezdése szerint a megbízó igényeit a fuvarozóval szemben a szállítmányozó köteles érvényesíteni; felelős minden kárért, amely e kötelezettségének megszegése folytán a megbízót éri.
A Ptk. 521. §-ának (1) bekezdése szerint pedig, ha a szállítmányozó a küldemény átvételére megbízást kap, felel azért is, hogy a címzett érdekei sérelmet ne szenvedjenek.
A bizonyítás eredményeként megállapítható volt, hogy a II. r. alperes a töréskárra vonatkozóan a felperesnek hiányos, az igénye eredményes érvényesítéséhez alkalmatlan bizonylatokat szolgáltatott és ezáltal a fentebb említett jogszabályban meghatározott kötelezettségét megszegve annak kárt okozott. A felperes ugyanis hiányos okmányokkal nem tudja sem a szállítóval, sem a fuvarozóval szemben kárigényét érvényesíteni.
A bíróság tehát a Ptk. említett rendelkezése, valamint a peres felek között létrejött szállítmányozási szerződés alapján a II. r. alperest kötelezte a felperest ért töréskár megfizetésére, továbbá az esedékes kamat megtérítésére.
(Miskolci Megyei Bíróság G. 42 754/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás