PK BH 1975/24
PK BH 1975/241
1975.01.01.
A lakás tartozékai és felszerelései közé tartozó redőnyök felújítása, illetőleg cseréje a bérbeadó kötelessége. A bérlő azonban köteles a redőnyök leszakadása miatt előállott veszélyhelyzetben a kár megelőzése érdekében intézkedést tenni. Ennek elmulasztása kártérítési felelősség megállapításának alapjául szolgálhat [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 340. § (1) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 51. § (1) bek.; 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 53. § g) pont; PK 36. sz.].
A felperes kezelésében levő tanácsi bérlakásnak 1949 óta az alperesek a bérlői. A ház az 1930-as években épült, ekkor látták el az ablakokat eszlingeni redőnyökkel.
Amikor az alperesek 1971. július 8-án kb. 20 óra 30 perckor a redőnyt leeresztették, a redőnyt a hengerhez erősítő heveder elszakadt, a redőny egyik sarka a vezető sínből kiugrott és az utca felé kilógott. Az alperesek ekkor semmiféle intézkedést nem tettek. A nagyméretű, súlyos redőny 1971. július 9-én reggel elszakadt, kizuhant az utcára és megrongálta az ott szabályosan parkoló két gépkocsit. A gépjárművek üzembentartói kártérítési igényüket a felperessel szemben érvényesítették, a felperest a bíróság jogerős ítéletével 16 038 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében a károsultak részére kifizetett 16 038 Ft megtérítésére és ennek 1971. július 9-től járó évi 5%-os kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontjuk szerint a kár keletkezése kizárólag a felperes hanyagságával áll okozati összefüggésben, mert elmulasztotta a redőny felújítását.
A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye szerint az eszlingeni faredőnyök maximális élettartama 30 év. A redőnyök karbantartását legalább 5 évenként szakemberrel kell elvégeztetni. A nagyméretű 280 cm széles és 180 cm magas, 5 m2 szabadfelületű faredőny alkatrészei a szakértői vélemény szerint erősen elhasználódtak.
Az elsőfokú bíróság az alpereseket egyetemlegesen arra kötelezte, hogy a felperesnek 14 434 Ft kártérítést és ennek 1972. október 27-től járó évi 5%-os kamatát, valamint 400 Ft perköltséget fizessenek meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az alpereseket terhelte volna a redőny karbantartásának kötelezettsége. Ezt azonban elmulasztották, és újabb mulasztást is követtek el, amikor a hiba észlelésekor a házfelügyelőt nem értesítették, illetve nem gondoskodtak arról, hogy az utcára veszélyt jelző táblát helyezzenek el. Az ítélet indokolása szerint mulasztás terheli a felperest mint bérbeadót is, mert előzetesen nem vizsgálta meg, hogy a redőny cseréje nem szükséges-e. Így az alperesekre terhesebb 90-10%-os kármegosztás alkalmazását találta indokoltnak.
A bíróság a kamatot a kereset beadásától és nem a káreset bekövetkezésétől kezdve ítélte meg, mert a felperes nem igazolta, hogy a kártérítést mikor fizette meg a károsultaknak.
Az alperesek fellebbezésükben a kereset elutasítását kérték.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta, és az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 100 Ft fellebbezési eljárási költség megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdéséből – és a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 36. sz. állásfoglalásából – következik, hogy olyan esetben, amikor a kár bekövetkezténél az elvárható magatartást elmulasztó károsult is közrehatott, kármegosztásnak van helye.
Jelentősége van tehát annak, hogy a peres felek magatartása összhangban volt-e a bérleti szerződés alapján őket terhelő kötelezettségek teljesítésével, és vizsgálni kell azt is, hogy úgy jártak-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az 1971. július l-ig hatályban volt 15/1957. (III. 7.) Korm. rendelet (régi Vhr.) 40. §-a a redőnyöket a lakás tartozékai és felszerelései között sorolja fel. Az 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (Vhr.) 53. §-ának g) pontja a redőnyöket “lakásberendezés”-nek minősíti. A 35/1956. (IX. 30.) MT rendelet (régi R.) 20. §-ának (2) bekezdése szerint a lakás tartozékainak és felszereléseinek a pótlása, ha annak szükségessége a bérlő hibáján kívül – gondos használat mellett – a természetes elhasználódás következtében állott elő, a bérbeadót terhelte.
Az 1971. július 1-én hatályba lépett 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) sem tartalmaz a pótlási kötelezettség tekintetében a korábbival ellentétes rendelkezéseket. Változás csupán a lakásberendezés felújításával és cseréjével kapcsolatos költségek viselése tekintetében következett be (R. 55. §).
Az R. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a bérbeadó szavatol azért, hogy a lakás a lakásbérleti jogviszony tartama alatt rendeltetésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a lakásbérleti szerződés előírásainak.
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből az állapítható meg, hogy a perbeli esetben a redőnyök felújítása, illetőleg cseréje, mind a régi, mind a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a felperest, mint bérbeadót terhelte. A szakértő véleményéből kitűnőleg az időközben bekövetkezett természetes elhasználódás folytán a redőnyöket már évekkel ezelőtt ki kellett volna cserélni. A felperes ennek elmulasztásával a maga részéről is szerződésszegést követett el és ezzel a kár bekövetkezésénél számottevően közrehatott. A felperestől a redőnyök kicserélése már csak azért is elvárható lett volna, mert ugyanabban a házban több más lakásban kicserélte az elhasználódott redőnyöket.
Helytálló az eljárt bíróságoknak az a megállapítása, hogy az alperesek sem tettek eleget karbantartási kötelezettségüknek, és ezzel a maguk részéről is megszegték a bérleti szerződést. Ezen túlmenően komoly súllyal értékelhető az alperesek terhére az a mulasztásuk, hogy a redőny leszakadása alkalmával semmiféle intézkedést nem tettek. A veszélyhelyzet fennállásával az alpereseknek is számolniuk kellett, s a kár elhárítása érdekében legalább annyi elvárható lett volna tőlük, hogy a meghibásodott redőny ideiglenes rögzítéséről gondoskodjanak. Amennyiben pedig életkoruk, illetve egészségi állapotuk miatt ezt netán nem tudták volna személyesen megoldani, a házfelügyelő vagy más személy közreműködése mellett kellett volna a kár megelőzése érdekében feltétlenül szükséges intézkedést megtenni. Így tehát az alperesek mulasztása a kár bekövetkeztével ugyancsak okozati összefüggésbe hozható.
A Legfelsőbb Bíróság mérlegelte a károkozás körülményeit, a peres feleket terhelő kötelezettségek elmulasztásának következményeit, a közreható magatartásuk súlyát és jellegét, s mindezek alapján a kármegosztás mértékét a felperesre terhesebben 60-40%-os arányban állapította meg. Ehhez képest a 16 038 Ft-os kárból az alperesek 6415 Ft-ot kötelesek a felperesnek megtéríteni.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 103/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás