MK BH 1975/246
MK BH 1975/2461
1975.05.01.
A fegyelmi eljárás megindítására megszabott, a kötelezettségszegés felfedezésével kezdődő három hónapos határidőt attól kezdve kell számítani, amikor a vállalat intézkedésre jogosult dolgozója tudomást szerzett a dolgozó vétkes kötelezettségszegéséről [1967. évi II. törvény (Mt.) 56. § (3) bek.].
Az alperes a felperes bútorboltjának a vezetője.
A felperes igazgatója 1974. február 5-én fegyelmi eljárást indított az alperes ellen. Határozatával a fegyelmi jogkör gyakorlója az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásával az 1974. évre járó nyereségrészesedése 10%-os csökkentése fegyelmi büntetéssel sújtotta az alperest.
A fegyelmi határozat indokai szerint az alperes által vezetett boltba 1973. március 23-án árut szállítottak a BÚTORÉRT Vállalat raktárából. Ez időben az alperes betegállományban volt, az árut a helyettese vette át. A szállítólevélen öt darab iratszekrényt is feltüntettek 10 830 Ft értékben, ilyen áru azonban nem érkezett a boltba. A boltvezető-helyettes a szállítólevél nála maradt példányán az iratszekrényekre vonatkozó bejegyzést kihúzta. Az alperes munkába állása után a szóban levő áruk értékével az általa vezetett egységet megterhelte. Ezzel a szabálytalan eljárásával a felperesnek 10 830 Ft kárt okozott. Felelősség terheli azért is, mert a későbbiek során sem intézkedett, hogy megakadályozza ennek az összegnek a kifizetését.
A fegyelmi jogkör gyakorlója a cselekmény elbírálásánál figyelembe vette, hogy az alperes három hétig súlyos beteg volt, saját kérésére állították újból munkába, s az összegyűlt sok munka miatt nem tudta kellően ellenőrizni a távolléte alatt a boltban történteket.
Az alperes a fegyelmi határozat ellen panaszt nyújtott be. Kérte a határozat hatályon kívül helyezését, s arra hivatkozott, hogy 1973. június 9-én a vállalat központjában már tudtak a fegyelmi vétségként értékelt cselekményéről, mivel ezen a napon ebben az ügyben telefonon érdeklődtek nála. Az ettől számított három hónapon belül azonban nem indították meg ellene a fegyelmi eljárást, s így azt a későbbiek során már nem is lehetett volna megindítani.
A felperes munkaügyi döntőbizottsága határozatával a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. Tényként állapította meg, hogy a téves terhelésről a vállalatnak 1973. június 9-én már tudomása volt, az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése értelmében az ettől számított három hónapon belül kellett volna megindítani a fegyelmi eljárást. Ez a határidő a fegyelmi jogkör gyakorlása szempontjából jogvesztő.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz s kérte a fegyelmi határozat hatályában való fenntartását. Hivatkozott arra, hogy ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett, s csak a nyomozóhatóság 1974. január 22-én kelt nyomozást megszüntető határozatából, valamint az ugyanezen a napon kelt szignalizációjából szerzett tudomást a boltban történt szabálytalanságról. 1974. február 5-én tehát a fegyelmi eljárást kellő időben indította meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes által kiszabott fegyelmi büntetést “megrovás” büntetésre mérsékelte. Ítéletének indokai szerint a fegyelmi eljárás megindítására az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében megállapított határidőt a felperes megtartotta, mert csak az alperes 1973. november 14-én kelt igazoló jelentéséből szerzett tudomást a téves terhelésről, a fegyelmi eljárást az ettől számított három hónapon belül, 1974. február 5-én indította meg. A munkaügyi bíróság azonban úgy találta, hogy az elkövetett fegyelmi vétséggel kisebb súlyú fegyelmi büntetés is arányban áll s ezért mérsékelte a büntetést “megrovás”-ra.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 56. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap már eltelt, nem lehet fegyelmi eljárást indítani a dolgozó ellen. A határidő szempontjából annak van jelentősége, hogy a vállalat intézkedésre jogosult dolgozója mikor szerzett tudomást a dolgozó vétkes kötelezettségszegéséről.
A per adatai szerint a felperes pénzügyi osztálya a BÚTORÉRT Vállalatnak az 1973. március 23-i szállításán alapuló inkasszója ellen 1973. június 11-én kifogást emelt, amelyet az említett vállalat nem fogadott el. A felperes tehát már 1973. június 11-e előtt tudott róla, hogy a kérdéses bútorokat nem kapta meg, az azokra vonatkozó terhelés téves.
Nincs adat arra, hogy a számla kifogásolása előtt milyen vizsgálat történt, milyen adatok alapján állapította meg a felperes az inkasszó alaptalanságát, s hogy a felperes intézkedésre jogosult dolgozója mikor szerzett tudomást az alperesnek arról a cselekményéről, amelyet utóbb a fegyelmi eljárás során vétkes kötelezettségszegésként értékeltek. Nem állapítható meg az sem, hogy a felperes mikor tett feljelentést s hogy abban hivatkozott-e az alperes kötelezettségszegésére.
A munkaügyi bíróságnak be kellett volna szereznie a felperes pénzügyi osztályának a szóban levő üggyel kapcsolatos iratait, a pénzügyi osztály jelentését, leveleit, számlakifogásolását, továbbá a nyomozóhatóság határozatát és szignalizációját, valamint azt a vizsgálati anyagot, amely az alperes igazoló jelentését megelőzte. Ezekből az okiratokból állapítható meg, hogy a felperes intézkedésre jogosult dolgozója mikor szerzett tudomást az alperes kötelezettségszegéséről. Ettől az időponttól kell számítani az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében meghatározott határidőt, amelyen belül a felperes megindíthatta a fegyelmi eljárást.
A munkaügyi bíróság azonban az előzőekben részletezett bizonyítást nem folytatta le, s az ítélet e miatt megalapozatlan, megalapozatlansága folytán pedig törvénysértő.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 331/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 5. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás