PK BH 1975/265
PK BH 1975/2651
1975.06.01.
Külföldi gyártmányú személygépkocsi belföldi kereskedelemben történt eladása esetén a jótállás terjedelmét az eladó és a vevő viszonylatában egyrészt a jogszabályok írják elő, másrészt a felek erre vonatkozó megállapodása szabja meg. Semmis az olyan megállapodás, amelynek tartalma a jogszabályi rendelkezésektől a vásárló hátrányára eltér [4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM rendelet 1. § (3) bek., 5. § (2) bek., 6. § (1), (3) bek.; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 248. §].
Az alperes 1971. januárjában a MERKÚR Kereskedelmi Vállalattól egy Z. gyártmányú személygépkocsit vásárolt. A gépkocsi 1971 decemberében 7000 km lefutása után meghibásodott, ezért az alperes a gépkocsit “garanciális javításra” a felperesnek bemutatta. Ekkor a gépkocsit a külföldi gyártó cég képviselője is megvizsgálta, aki azt állapította meg, hogy a gyártó cég részéről hibás teljesítés nem történt. Véleménye szerint a motor meghibásodását az olaj nem megfelelő minősége és az alacsony olajszint okozta, a motor gyűrűjének és dugattyúinak a kopása is az ezzel összefüggő túlterhelésnek, az elégtelen hűtésnek, a kenőanyag nem megfelelő összetételének a következménye.
Alkatrész hiánya miatt a gépkocsi megjavítására csak 1972 januárjában került sor. A javítási munka egy részét maga az alperes végezte, aki ebben az időben mint szerelő a felperesnél dolgozott.
A külföldi cég képviselőjének véleményére figyelemmel a felperes nem ismerte el a jótállási kötelezettségét, ezért felhívta az alperest a javítással felmerült 4371 Ft megfizetésére.
Az alperes a jótállásra hivatkozással a javítási költség kifizetését megtagadta. A felperes ezért 4371 Ft erejéig az alperes ellen fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Az ellentmondás folytán perré alapult eljárásban az alperes változatlanul arra hivatkozott, hogy a javítást szavatossági hiba tette szükségessé, a felperes tehát a jótálláson alapuló kötelezettségének tett eleget, amikor a gépkocsit megjavította.
Az elsőfokú bíróság az alperest 4371 Ft, ennek kamatai és 264 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. E döntését azzal indokolta, hogy a gyártó cég a gépkocsi meghibásodását nem ismerte el garanciális hibának, ezért az alperes a javítási költséget köteles a felperesnek megfizetni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 19/1972. (XI. 28.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM együttes rendelettel kiegészített 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM rendelet (a továbbiakban: R.) 6. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint az egyes tartós fogyasztási cikkek jótállásának ideje legalább 12 hónap. A személygépkocsinál azonban a jótállási idő tartamán belül is megszűnik az eladó jótállási felelőssége 10 000 km megtétele után.
A Ptk. 248. §-a szerint, aki valamely szolgáltatásért jótállást vállalt, a jótállás időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka az átadás után keletkezett.
A perbeli esetben a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes szakszerűtlenül üzemeltette a gépkocsit és a hiba ebből keletkezett. A felperes azonban ezt nem bizonyította. A gépkocsiban jelentkező hiba jellegének a megállapításához megfelelő szakértelem szükséges. Elsősorban szakértői kérdés tehát az, hogy a motor meghibásodása milyen okokra vezethető vissza. Ennek ellenére a perben eljárt bíróságok e kérdés felderítése érdekében szakértőt nem hallgattak meg.
A felek közötti vita elbírálásánál nem lehet ügydöntő jelentőségűnek minősíteni azt, hogy a külföldi gyártó cég képviselőjének nyilatkozata szerint a gépkocsi meghibásodását nem gyártási hiba okozta.
A külföldi gyártó cég és a belföldi kereskedelmi vállalat közötti szerződés feltételei eltérhetnek a belföldi kereskedelemben előírt jótállási feltételektől. Belföldi forgalomban az eladó és a vevő viszonylatában a jótállás terjedelmét egyrészt a szerződő felek erre vonatkozó megállapodása szabja meg, másrészt pedig jogszabályok írják elő. Az R. 1. §-ának (3) bekezdése szerint pedig semmis az olyan megállapodás, amely a jogszabályban foglalt rendelkezésektől a vásárló hátrányára eltér.
Az R. 5. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a hiba jellegével kapcsolatban vita merül fel, a jótállásra kötelezett a KERMI vagy más minőségvizsgáló szerv szakvéleményét köteles beszerezni. Nincs adat arra, hogy a felperes az előírt szakvélemény beszerzéséről gondoskodott volna.
A jótállási feltételek szerint a jótállási idő alatt a gépkocsival kapcsolatos karbantartási és javítási munkát a javítószolgálat végzi el. A jótállási kötelezettség megszűnését vonja maga után, ha a vásárló a gépkocsin az előírt kilométer határértékek elérésekor a kötelező díjmentes átvizsgálásokat a kijelölt vevőszolgálati állomással nem végezteti el. Az előírás szerint tehát az üzemeltetéshez szükséges olajat a meghibásodás előtti átvizsgáláskor a felperesnek kellett szolgáltatnia. Ebben az esetben a kenőanyag nem megfelelő összetételéért vagy szennyezettségéért a felperes felelős. A felperes akkor sem tagadhatja meg a díjmentes javítást, ha a gépkocsi meghibásodását az általa szolgáltatott kenőanyag nem megfelelő volta idézte elő.
A perbeli vita eldöntése érdekében elsősorban tisztázni kell tehát azt, hogy a gépkocsit mikor és hol és milyen kenőanyaggal látták el a meghibásodás előtt.
A javítási költség megállapításához be kell szerezni a perbeli gépkocsira vonatkozó anyagkivitelezési és munkalapokat. Önmagukban az iratokhoz csatolt anyagkivitelezési lapok ugyanis nem szolgáltattak megnyugtató adatokat a ténylegesen felhasznált anyagra és az elvégzett munkára.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 421/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 6. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás