PK BH 1975/27
PK BH 1975/271
1975.01.01.
Annak elbírálása, hogy képesítéshez kötött ipart özvegyi jogon folytató nő jogosult-e adókedvezményre, és ennélfogva az adóját csökkenteni kell-e, az adókivetés jogalapja körébe tartozik. A továbbiakban annak eldöntése, hogy az adókedvezmény a jogszabályban meghatározott keretek között milyen mértékben adható meg, összegszerűségi kérdés, és ennek elbírálása az adóhatóság hatáskörébe tartozik [1957. évi IV. törvény 57. § (1) bek. e) pont; 40/1971. (XII. 29.) PM rendelet 6. § (2) bek. c) pont; 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet 14. § (4) bek., 59. § k) pont; PK 192. sz. I/c. pont].
A 66 éves felperes elhalt férje jogán gépjárműjavító ipart folytat. A megyei illetékhivatal 1972. augusztus 8-án kelt fizetési meghagyásával a felperessel szemben 1972. évi előlegként 7050 Ft forgalmi adó előírását rendelte el adókedvezmény nyújtása nélkül. A megyei tanács vb. pénzügyi osztálya határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. A határozat indokolása hivatkozott arra, hogy a magánszemélyek forgalmiadójáról szóló 40/1971. (XII. 29.) PM rendelethez fűzött melléklet a gépjárműveken végzett javítási munkákra az anyag nélküli vállalási ár után 15%-os forgalmiadó-kötelezettséget ír elő. A rendelet 6. §-a (1) bekezdésében írt mentesség pedig a felperest az ott írt feltételek hiányában nem illeti meg.
A felperessel szemben az illetékhivatal 1972. évre általános jövedelemadó-előleg címén 660 Ft előírását rendelte el. A megyei tanács vb. pénzügyi osztálya a határozatával ezt a fizetési meghagyást is helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes az ipari tevékenysége során bevallása szerint három szakmunkást alkalmazott.
A felperes a határozatokat keresettel támadta meg. Keresetét arra alapította, hogy őt, mint képesítéshez kötött ipart özvegyi jogon folytató személyt, nem fosztja meg az adómentességtől az a körülmény, hogy szakképzett felelős vezetőt alkalmazott. Ennek bizonyítására becsatolta a KIOSZ Megyei Adóközösségének az igazolását.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét mindkét határozat vonatkozásában elutasította. Álláspontja szerint a felperest a 40/1971. (XII. 29.) PM rendelet 6. §-ának (1) bekezdésében írt adómentesség nem illeti meg, míg a (2) bekezdés c) pontjában írt adókedvezmény megadása az adóhatóság mérlegelésétől függ, s így mint összegszerűségi kérdés az 1957. évi IV. tv. szerint nem tartozik bírói hatáskörbe.
A jövedelemadó alól pedig a felperes csak akkor élvezne mentességet a 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet 14. §-a (4) bekezdésének b) pontja értelmében, ha egyidőben csak egy alkalmazottat foglalkoztatott volna, márpedig a KIOSZ becsatolt igazolása szerint K. T. 1969. július 29-től a katonai szolgálatra történő bevonulásáig előbb Cs. I., később H. L. nevű alkalmazottakkal együtt volt bejelentve, így a felperes egynél több alkalmazottat foglalkoztatott, őt tehát a 40/1971. (XII. 29.) PM rendelet 6. §-ának (1) bekezdése alapján a forgalmiadó-fizetési kötelezettség alól mentesség nem illeti meg.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Ebben fenntartotta a keresetében már előadottakat. Körzeti orvosi igazolást csatolt annak igazolására, hogy betegsége miatt állandóan munkaképtelen.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A forgalmiadó-fizetési kötelezettség tekintetében annyiban helyes az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy a felperest a 40/1971. (XII. 29.) PM rendelet 6. §-ának (1) bekezdése alapján mentesség nem illeti meg. E rendelethely szerint ugyanis az abban megállapított feltételek mellett a mentesség egyedül dolgozó vagy legfeljebb egy alkalmazottat vagy kisegítő családtagot foglalkoztató százszázalékos csökkent munkaképességű kisiparost illeti meg, tehát azt, aki saját szakmai képesítése alapján szerzett jogán önállóan folytatja az ipart. A felperes vonatkozásában a 6. § (2) bekezdésének c) pontja az irányadó, amely szerint 50%-ig terjedhető – de legfeljebb évi 3000 Ft – adókedvezmény illeti meg az 1. § (1) bekezdése alapján fizetendő forgalmi adóból a szakmai képesítés hiányának pótlása céljából legfeljebb egy alkalmazottat vagy családtagot foglalkoztató, képesítéshez kötött ipart, illetőleg kereskedést özvegyi jogon folytató, 55 éven felüli nőt.
Téves azonban az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint annak eldöntése, hogy a felperest az említett rendelet 6. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján az adókedvezmény megilleti-e, az adóhatóság mérlegelésétől függ, és így az mint összegszerűségi kérdés nem tartozik bírósági hatáskörbe.
A 369. és 373. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásokkal módosított 192. sz. állásfoglalás I/c. pontja szerint az 1957. évi IV. tv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja alkalmazása szempontjából – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a kivetés jogalapjának körébe és így bírósági hatáskörbe tartozik annak eldöntése, hogy az adóalany jogosult-e adómentességre, illetőleg adókedvezményre. Miként a c) ponthoz fűzött indokolás rámutat, az adómentesség – akár személyi, akár tárgyi adómentességről van szó – az adófizetési kötelezettséget oldja fel, s ezért az adókivetés jogalapja körébe tartozik. Az adókedvezmény pedig azt jelenti, hogy az adóalanyt csupán a jogszabályban meghatározott mérvben csökkentett adófizetési kötelezettség terheli.
Annak elbírálása, hogy az adóalany jogosult-e adókedvezményre, ennélfogva az adóját csökkenteni kell-e, és az adókedvezményre vonatkozó melyik jogszabályi rendelkezés alapján kell csökkenteni, ugyancsak az adókivetés jogalapja körébe tartozik.
Ezek szerint a felperessel szemben 1972. évre kivetett forgalmi adó jogalapjának körébe tartozik annak vizsgálata, hogy adókedvezmény megilleti-e. Annak eldöntése azonban, hogy a kedvezmény a jogszabályban meghatározott keretben a felperest milyen mértékben illeti meg, összegszerűségi kérdés és ez tartozik az adóhatóság hatáskörébe.
A KIOSZ Megyei Adóközösség igazolásából kitűnően a felperesnek sem az adóbevallás alapjául szolgáló 1971. évben, sem pedig 1972. évben egynél több alkalmazottja nem volt. Az 1971-ben közölt időtartamok alatt egymást követően alkalmazta a megnevezett üzletvezetőket a szakmai képesítés pótlása céljából. K. T. az igazolásban írt időben katonai szolgálatot teljesített, így nem tekinthető olyan alkalmazottnak, akit a felperes ténylegesen foglalkoztatott.
Minthogy az előadottak szerint a felperest, aki az 55. életévét már meghaladta, a 40/1971. (XII. 29.) PM rendelet 6. § (2) bekezdésének c) pontjában írt adókedvezmény megilleti, és az eljárt adóügyi hatóságok vele szemben a forgalmi adót erre tekintet nélkül vetették ki, a megyei bíróság a vonatkozó határozatokat hatályon kívül helyezte.
A felperest megillető adómentességre tekintet nélkül történt a jövedelemadó kivetése is. Az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet 14. §-ának (4) bekezdése szerint az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – egyéb feltételek fennállása esetén – egy alkalmazott foglalkoztatása esetén is megilleti az adómentesség a b) pontban foglaltaknak megfelelően a képesítéshez kötött ipart özvegyi jogon folytató személyt, ha az alkalmazottat a saját képesítésének hiánya miatt foglalkoztatja. A felperes – amint ez már az előzőekből kitűnik – képesítéshez kötött ipart özvegyi jogon folytat és a saját képesítésének hiánya miatt 1971. és 1972. években egymást követően egy-egy alkalmazottat foglalkoztatott és foglalkoztat. K. T. a katonai szolgálata és alkalmaztatásának ezt követően történt megszüntetése után alkalmazottként nem vehető figyelembe. Egyébként is a 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet 59. §-ának k) pontja szerint nem tekinthető alkalmazottnak, aki katonai szolgálatot teljesít. Bár ez a rendelkezés a 42/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet 1. §-ának (2) bekezdése alapján az alkalmazottak után fizetendő adókötelezettséggel van összefüggésben, azonban ezzel a kötelezettséggel kapcsolatban is ténylegesen foglalkoztatott alkalmazottról van szó, így értelemszerűen a 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet 14. §-a (4) bekezdésének b) pontjában írt adómentesség elbírálásánál is irányadónak tekinthető.
Erre tekintettel a megyei bíróság a jövedelemadó kivetése tárgyában intézkedő határozatokat is hatályon kívül helyezte.
(Kecskeméti Megyei Bíróság Pf. III. 20 898/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás