PK BH 1975/270
PK BH 1975/2701
1975.06.01.
Az albérleti díj egyik részét tevő alapdíjat nemcsak a kizárólagosan használt helyiségekre jutó lakbérhányad alapján, hanem az albérletként használt helyiség felszereltségi és használhatósági állapota alapján is kell megállapítani [3/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 8. § (2) bek., 11. § (3) bek., 21. §, 26. §; 3/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet 20. §].
Az alperes tulajdonában levő kétszobás lakás konyhájában a felperesek albérlőként laknak két gyermekükkel. Előadták, hogy a korábban fizetett havi 500 Ft albérleti díj túlzottan magas, kérték ezért annak havi 250 Ft-ban való megállapítását.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Hivatkozott arra, hogy a 3/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 8. §-ának (2) bekezdésében és a 11. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a perbeli 14. m2 alapterületű helyiség alapbére 201,60 Ft (3×67,20 Ft). Ezenkívül bútorhasználati díj címén személyenként 75 Ft, összesen 300 Ft számítható fel. Így az albérleti díjat 501,60 Ft-ban állapította meg.
A másodfokú bíróság végzésével az I. r. felperes fellebbezését – elkésettség miatt – hivatalból elutasította.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az R. 26. §-ában foglalt rendelkezés szerint az albérleti szerződésnek e rendeletben megállapított mértékű albérleti díjat meghaladó része semmis. Az albérleti díj egyik része az alapdíj, amelynek nagysága a lakás alapterületétől és az albérlő által kizárólagosan használt helyiségekre jutó lakbérhányadtól függ. A bíróságnak ezért hivatalból kellett volna tisztáznia az egész lakás alapterületét, továbbá azt is, hogy a bérbeadó és a felperesek milyen helyiségeket használnak kizárólagosan, és milyen helyiségek vannak közös használatban. Csupán a fenti adatok ismeretében lehetett volna a jogszerűen felszámítható albérleti díj megállapítása tekintetében megalapozott döntést hozni.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a peres felek még a felperesek által használt konyhahelyiség alapterületére sem tettek egyező nyilatkozatot.
Az R. 21. §-ának rendelkezése szerint a havi alapdíj legfeljebb a kizárólagosan használt helyiségekre jutó lakbérhányad háromszorosa. A jogszabály az alapdíj maximumát határozta meg, ez azonban nem azt jelenti, hogy a bérmegállapítás során a bíróságnak minden esetben a maximális alapdíjat kell megítélnie. Az albérletbe adott helyiségek használhatósága ugyanis eltérő lehet, pl. a hidegpadlós konyhahelyiség alapdíja nem lehet azonos egy hasonló adottságú és alapterületű melegpadlós lakószoba alapdíjával.
A bíróságnak tehát a bérlemény felszereltségének, használhatóságának és egyéb adottságainak mérlegelése mellett kell minden esetben a helyiségek alapdíját és ehhez képest a felszámítható albérleti díjat is megállapítania.
A 3/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (Vhr.) 20. §-a szerint, ha az albérletbe adó ágynemű használatot nem biztosít, bútorhasználat címén személyenként és havonta legfeljebb 75 Ft-ot követelhet.
E rendelkezésből azonban értelemszerűen az következik, hogy a bérbeadót csak abban az esetben illeti meg az előbb említett összeg, ha minden személynek a legszükségesebb bútorzatot (egy ágyat, széket, szekrényt) biztosít. A felperesek kereseti előadása szerint az alperes az albérleti szobában bennlakó négy személy részére mindössze egy ágyat, egy szekrényt, két széket, egy asztalt, két éjjeliszekrényt és egy teatűzhelyet biztosít. A feleket tehát e tekintetben is részletesen meg kell nyilatkoztatni, és a tényállás alakulásához képest lehet a bútorhasználati díj megállapítása tekintetében is megalapozott döntést hozni.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 519/1974. sz.)
1
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás