PK BH 1975/272
PK BH 1975/2721
1975.06.01.
A bíróság a hatáskör hiányát nem veheti hivatalból figyelembe, ha a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, és az alperes már előterjesztette az érdemi ellenkérelmét. Az ügy érdemi tárgyalásába bocsátkozásnak, illetőleg az ezt kifejezésre juttató perbeli cselekményeknek az alakszerű érdemi ellenkérelem előterjesztésével azonos hatályuk van [1952. évi III. törvény (Pp.) 28. §].
A felperesek a keresetlevelükben előadták, hogy házasingatlanukat kisajátították, továbbá hogy az államigazgatási eljárásban “egy sor kérdésben egyezség jött létre”, de a többletkártalanítás iránti igényük további 707 735 Ft-ot tesz ki.
Mivel az államigazgatási eljárás jogerősen még nem fejeződött be, a járásbíróság a per tárgyalását előbb felfüggesztette, majd ennek az eljárásnak a befejezése után tárgyalást, ezt követően helyszíni szemlét tartott és szakértőket hallgatott meg. Az 1974. április 3-án tartott tárgyaláson a felek között egyezség jött létre, amelyben az alperes arra kötelezte magát, hogy további kártalanításként az I–II. r. felpereseknek 316 604 Ft-ot, a III–IV. r. felpereseknek pedig 95 203 Ft-ot megfizet, a felperesek pedig arra vállaltak kötelezettséget, hogy az ingatlant 1974. április 20-ig kiürítve az alperes rendelkezésére bocsátják.
A járásbíróság az egyezséget jóváhagyta, és az erre vonatkozó végzése a feleknek a fellebbezési jogukról való lemondása következtében nyomban jogerőre emelkedett.
A jogerős végzés ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a háromszázezer forintot meghaladja.
A felperesek keresetükben 707 735 Ft többletkártalanítási követelést támasztottak az alperessel szemben, ennek a követelésnek az elbírálása tehát a megyei bíróság hatáskörébe tartozott volna.
Eljárási jogszabálysértést követett ezért el a járásbíróság azáltal, hogy a keresetlevél alapján a tárgyalást kitűzte, majd a pervita érdemi elbírálásába bocsátkozott. A járásbíróság akkor járt volna el törvényszerűen, ha a keresetlevelet a Pp. 129. §-a értelmében a megyei bírósághoz átteszi.
A Pp. 28. §-a szerint a bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban a hatáskör a per tárgyának értékétől függ, az alperes érdemi ellenkérelmének [139. §] előadása után a hatáskör hiánya figyelembe nem vehető.
A tárgyalási jegyzőkönyvből az alperesnek sem a per megszüntetésére irányuló, sem érdemi ellenkérelme nem tűnik ki. Az alperes ezzel kapcsolatban előadta, hogy előterjesztette érdemi ellenkérelmét, csak ennek jegyzőkönyvezése maradt el. Ettől függetlenül is azonban a bírósági jegyzőkönyvek tartalmából kitűnő tény, hogy az alperes a bizonyítás elrendelésével, közelebbről a szakértők személyével kapcsolatban nyilatkozatot tett, képviselője a helyszíni szemlén megjelent, majd az 1974. április 3-án tartott tárgyaláson érdemi nyilatkozatokat tett és kijelentette, hogy a döntést a bíróságra bízza, ezt követően pedig az egyezséget is megkötötte.
Az alperes tehát hatásköri kifogást nem emelt, az ügy érdemi tárgyalásába bocsátkozott, majd egyezséget kötött; az alperesnek ezek a tényei az alakszerű érdemi ellenkérelem előterjesztésével azonos joghatályt vonnak maguk után. Ez pedig azt jelenti, hogy az idézett törvényi rendelkezés értelmében a járásbíróság egyébként értékhatártól függő hatáskörének hiánya már nem vehető figyelembe.
Ami a törvényességi óvásnak az egyezség érdemével kapcsolatos kifogásait illeti, a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt a Ptk. 173. §-ának (2) bekezdésére utal, mely szerint a kártalanítás mértékét elsősorban a felek megállapodása határozza meg; a kisajátítást elrendelő szerv az eljárás során köteles az egyezség létrejöttét előmozdítani.
A kisajátítással érintett felek a bírósági eljárásban is köthetnek egyezséget, és ennek az egyezségnek a jóváhagyása csak akkor tagadható meg, ha az egyezség nem felel meg a jogszabályoknak vagy a felek méltányos érdekeinek [Pp. 148. § (2) bek.].
Ez azonban nem állapítható meg. A kisajátított ingatlan S.-on a fő utcán fekszik, és a szakértői véleményből kitűnően az egyezségben meghatározott többletkártalanítás az alperes által már korábban felajánlott kártalanítással együtt lényegesen alatta marad az ingatlan szabadforgalmi értékének. Ez a telek és az épület utáni kártalanításra egyaránt vonatkozik. Az alperest tehát érdeksérelem nem érte, az pedig, hogy a felperesek az ingatlan kiürítését egészen közeli határidővel vállalták, elősegítette a kisajátítási cél megvalósítását. Egyébként az egyezség alapján kifizetett többletkártalanítás összege a PK 11. sz. állásfoglalásában kifejtetteket figyelembe véve megfelel a törvényes követelményeknek. Az egyezség jóváhagyása megtagadásának törvényes oka tehát nem volt.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 567/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 6. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás