GK BH 1975/277
GK BH 1975/2771
1975.06.01.
Ha a főkötelezettet személyes vétkesség terheli, nem hosszabbítható meg a közreműködővel szemben a szerződésszegésből eredő igény érvényesítésének határideje [10/1966. (II. 14.) Kormány rendelet 41. § (1) bek., 57. §].
A felperes mint megbízott egy csecsemőotthon beruházásának lebonyolítását végezte. E létesítmény tervezésére és a művezetésre a II. r. alperessel, a kivitelezésre pedig az I. r. alperessel szerződést kötött. A létesítmény műszaki átadása 1972. december 28-án volt.
Az üzemeltető 1973. június 11-én bejelentette, hogy 1973. június 10-én a B/2 pavilon nappali szobájában az egyik bukóablak leszakadt, a földre esett, az üvege összetört. Az ablakszárny leesését a billenőablakpánt hiánya okozhatta. Ezután a felperes a kivitelezővel, valamint az alvállalkozóval egyeztető megbeszélést folytatott. Ekkor a felperes igénye az volt, hogy a kivitelező vizsgálja felül az összes billenőablakot, biztosítsa azok rendeltetésszerű használatát úgy, hogy azok akár 180°-os szögben is elfordíthatok legyenek. A kivitelező ugyanis biztonság céljából az ablakokat úgy szabályozta be, hogy 15°-nál nagyobb nyitási lehetőség nincs.
Minthogy a kivitelező az említett szavatossági igényt nem ismerte el, a felperes kérte az I. r. alperest mint kivitelezőt az összes billenőablak felülvizsgálatára és szakszerű, balesetet kizáró műszaki megoldással történő kijavítására kötelezni, kérte továbbá 1973. július 4-től a kijavítás idejéig terjedő időre a kötbérfizetési kötelezettséget is megállapítani. Ez utóbbi kérelmét az eljárás során akként módosította, hogy az I. r. alperest 250 000 Ft kötbéralap figyelembevételével az ablakokra vonatkozó kifogásolástól, 1973. június 11-től a kijavításig minőségi kötbér megfizetésére kérte kötelezni. A II. r. alperest pedig szavatossági felelőssége alapján tervszolgáltatásra és természetbeni javításra kérte kötelezni s előadta, hogy későbbi időben, a hiba eredetének a bizonyítási eljárásban való feltárásától függően kötbérigényt is kíván a nevezettel szemben érvényesíteni.
Az. I. r. alperes a védekezésében előadta, hogy a nyílászáró szerkezeteket a tervnek megfelelően készítette el. A tervező azonban nem írta elő, hogy milyen típusú billenőablakpántot kell felhasználni, ezért az ELZETT Gyár akkor használatos gyártmánykatalógusa alapján rendelte meg az ELZETT No. 3332 jelű billenő ablakpántokat. Tagadta, hogy a kivitelezésben hibát követett volna el, szerinte a kiesést helytelen üzemeltetés vagy az ablakpánt gyári hibája is okozhatta. Egyúttal a szállító termelőeszköz-kereskedelmi vállalat ellen kicserélés, illetőleg kijavítás iránt keresetet indított. Ez utóbbi a perben III. r. alperesként szerepelt.
A II. r. alperes védekezése szerint nem terhelheti őt felelősség a billenőablakok hibájáért. Az ilyen ablakokat típusterv alapján tervezték. Véleménye szerint a billenőszárny kiesése a billenőpánt meghibásodásából származhatott.
A III. r. alperes védekezésében a gyártó vállalat ellen keresetet indított, mert a 250 db billenőablakpántot ez szállította. Ezt a keresetet az elsőfokú bíróság a jelen perhez egyesítette, és így a gyártómű IV. r. alperesként vett részt a perben.
A III. r. alperes a IV. r. alperessel szemben kijavítás, illetőleg kicserélés iránt indított keresetét kiegészítette azzal, hogy amennyiben az ablakpántok anyaghibájára vezethető vissza a szóban levő meghibásodás, úgy minőségi kötbér megítélését is kéri.
A IV. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a tervező az ablakra nem megfelelő konstrukciójú billenőpántot tervezett.
A bíróság szakértői bizonyítást rendelt el annak tisztázására, hogy a szóban levő billenőablakok meghibásodásának oka a tervezésre vagy a kivitelezésre vezethető-e vissza, illetőleg hogy a meghibásodást az ablakpánt hibája vagy helytelen üzemeltetés, illetőleg egyéb körülmény okozhatta-e.
A bizonyítási eljárás befejezése után az elsőfokú bíróság az I. r. alperes szavatossági és kárfelelősségét megállapította és kötelezte, hogy a billenőablakok pántjait vizsgálja felül, a hibákat balesetet kizáró szakszerű műszaki megoldással térítésmentesen szüntesse meg, kötelezte továbbá arra is, hogy addig is, ideiglenes megoldással biztosítsa az ablakok balesetmentes üzemelését; végül hogy fizessen a tényleges teljesítés napjáig maximálisan 8% minőségi kötbért. A felperesnek, a II. r. alperessel az I. r. alperesnek a III. r. alperessel és a III. alperesnek a IV. r. alperessel szemben indított keresetét elutasította.
Az I. r. alperes marasztalása a szakértői véleményen alapult, amelyben foglaltakra tekintettel megállapítható volt, hogy a billenőablakok rendeltetésszerű üzemeltetését gátló hibáiért az I. r. alperes mint generálkivitelező a felelős. Az elsőfokú bíróság szerint a kereseti igény elbírálásánál az I. r. alperes álláspontjával ellentétben nincs jelentősége annak, hogy a felperes 1 db ablakszárny kiesése kapcsán az ablakpántok kifogásolása mellett érvényesítette igényét valamennyi ablakra és hibára kiterjedően. Az I. r. alperes mint generálkivitelező az ablakszárnyak és a pántok szakszerűtlen szerelése, valamint a nyílászáró anyagának hibája miatt szavatossági felelősséggel tartozik és a teljesítéshez igénybevett közreműködő magatartásáért is felelős. Ennek alapján az I. r. alperest kötbér fizetésére is kellett kötelezni.
A II. r. alperessel szemben a keresetet a tervezői hiba hiányában el kellett utasítani, az I. r. alperesnek a III. r. alperessel és a III. r. alperesnek a IV. r. alperessel szemben a pántok hibájára alapított kereseti követelése pedig elévült. A szállítási szerződést ugyanis 1970. április 17-én teljesítették és ehhez képest a 6 hónapos, illetőleg 3 éves elévülési időn belül nem volt szavatossági igénybejelentés.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. Ebben előadta, hogy álláspontja szerint a billenőablak kiesését a billenőpánt egyedi hibája okozta, amelyért közreműködője felelős, vagy pedig az üzemeltető szakszerűtlen kezelése idézte elő, amelyért az I. r. alperest nem terheli szavatossági felelősség. Előadása szerint tehát a billenőablak kiesését nem kivitelezési hiba okozta. A szakértő is megállapította, hogy a billenőpánt gyártáshibás volt. Ezért az elsőfokú bíróság ítélete kellő alap nélkül nem alkalmazta a 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 57. §-át.
A fellebbezés nem alapos.
A szakértő megállapítása szerint a jelen esetben nem történt tervezési hiba. Emellett azonban a szakértő megállapította a következőket: “A kivitelezésnél több olyan hiányosság, figyelmen kívül hagyás, kevésbé megfontolt művelet alkalmazása történt, amely a billenőszárnyas ablak vasalatainak (pánt, zárószerkezet stb.) biztonságos, akadálytalan, jó működését gátolja, nehezíti, a szárny üzemszerű használatát lehetetlenné, működését bizonytalanná teszi, az esővíz beszivárgását nem gátolja, a légszigetelést nem biztosítja és nem utolsósorban balesetveszélyt rejt magában.” A szakvélemény tartalmazza a szakértő helyszíni megállapításait is, ezekből a kivitelezési hibák részletesen kitűnnek.
A szakértő a tárgyaláson előadta, hogy “az ablakok jelenlegi állapotukban balesetveszélyesek, amelynek végleges kijavításáig vagy kitámasztót kell felszerelni, vagy pedig a beszabályozást el kell végezni”.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen döntött akkor, amikor az I. r. alperesnek mint kivitelező vállalatnak a hibás teljesítés folytán a szavatossági felelősségét megállapította. Az I. r. alperes a fellebbezésében maga is előadta, hogy a szakértői vélemény szerint a billenőpántokat hibásan gyártották. Minthogy pedig a szavatossági felelősség a vétkességtől független [GKT 29/1973. sz.], így az I. r. alperest mint kivitelezőt az ablakoknál észlelt valamennyi hibáért vagy hiányosságért szavatossági felelősség terheli.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ezen túlmenően az I. r. alperes kötbérfizetési kötelezettségét is, figyelemmel a Gazdasági Kollégium 18. sz. állásfoglalására.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság az I. r. alperesnek a III. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti igénye elbírálásánál sem. A 250 db billenőablakpántot ugyanis a III. r. alperes vitássá nem tett előadása szerint az I. r. alperes közvetlenül a IV. r. alperestől 1970. április 14-én vette át és az I. r. alperes kifogását ezt követő 3 éven túl, 1973. június 20-án közölte. Az elévülési idő kezdetét pedig a jelen esetben a 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 41. §-ának (1) bekezdése szerint az átvételtől kell számítani.
Az I. r. alperes sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem alkalmazta a 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 57. §-ában foglalt azt a rendelkezést, hogy a szerződésszegésből eredő igény elbírálása során figyelembe vehető valamennyi közreműködő magatartása és velük szemben az érvényesítési határidő mindaddig meghosszabbítható, amíg a főkötelezett felelőssége fennáll. Ez a rendelkezés azonban az állandó bírósági gyakorlat értelmében nem alkalmazható akkor, ha a főkötelezett saját személyében is vétkes. A jelen esetben az I. r. alperest mint kivitelezőt az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint is többszöri kivitelezési hiba miatt személyes vétkesség terheli, ezért a jelen esetben nem volt indokolt az említett szabály alkalmazása. Az elsőfokú bíróság tehát az I. r. alperes keresetét a III. r. alperessel szemben jogszabálysértés nélkül utasította el.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 603/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 6. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás