PK BH 1975/28
PK BH 1975/281
1975.01.01.
A munkaviszonyban álló dolgozó részére kifizetett költségátalány jövedelemadó alá csak akkor esik, ha a költségátalány a bérügyi szabályok megszegésével bérjellegű juttatást is magában foglal [4/1969. (I. 25.) Kormány rendelet 2. § (1) bek. a/1. pont; 4/1969. (I. 25.) PM rendelet 6. § (1) bek.; 5/1967. SzÉ. (XII. 18.) SZÖVOSZ Igazgatósági határozat 11. §; 3/1970. (II. 10.) MÉM rendelet 1. §].
A felperes szövetkezetnél végzett pénzügyi ellenőrzés során megállapították, hogy T. I. telepvezető részére, aki a felperesnél munkaviszony keretében kisállatok felvásárlásával és eladásával foglalkozott, a felperes 1970-ben 97 307 Ft, 1971-ben 71 895 Ft költségátalányt folyósított. A pénzügyi hatóság álláspontja szerint az átalány kifizetése a bérügyi rendelkezések megsértésével történt. Burkolt béremelésnek tekintendő, s mint ilyen, általános jövedelemadó fizetési kötelezettség alá tartozik. Az e címen történt kifizetés 80%-a progresszív jövedelemadó alapja.
A per adataiból kitűnően a pénzügyi hatóság a T. I. részére költségátalány címén történt kifizetések utáni adóhiányt a jövedelemadónál 32 500 Ft-ban, a községfejlesztési hozzájárulásnál 3250 Ft-ban állapította meg.
A pénzügyi hatóság határozata ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a hatályos jogszabályok lehetőséget adtak költségátalány fizetésére. Ez a szövetkezet számára előnyös volt, mert a költségekben megtakarítást eredményezett. A költségátalány munkaviszonyon kívül szerzett jövedelemnek nem tekinthető. T. I. ebből fedezte a telep általános költségeit (telefon, takarmányellátás, állatok szállítása, közüzemi díjak stb.). Ebből következik, hogy a költségátalányt nem lehet jövedelemadó-fizetési kötelezettség alá eső bevételnek tekinteni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a 3/1970. (II. 10.) MÉM rendelet, valamint a SZÖVOSZ Igazgatósága 5/1967. SZÉ (XII. 18.) határozatának 11. §-a lehetővé teszi a költségátalányos rendszer fenntartását. Arra nézve, hogy a jövedelemadó alól mentes költségtérítés mire vonatkozik, a 4/1969. (I. 25.) PM rendelet 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltak az irányadók. Nem vonhatók azonban e jogszabály hatálya alá a T. I. részére az állatok etetésére szükséges takarmány beszerzése, telefon, postai díjak, tüzelő és világítási költségek céljára kifizetett költségátalány. Az ilyen jellegű kifizetés a bérügyi rendelkezések megsértését jelenti, s ezért olyan jövedelemnek minősül, amely jövedelemadó-köteles.
A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a jövedelemadóra és községfejlesztési hozzájárulásra vonatkozó részét helyben hagyta. E vonatkozásban a felperest 300 Ft fellebbezési költség fizetésére kötelezte. A nyereségadóra vonatkozó – az óvással nem érintett – részében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. Részítéletének indokai szerint helytállóan döntött az elsőfokú bíróság a jövedelemadó és községfejlesztési hozzájárulás kérdésében s az ítélet indokait csupán azzal egészítette ki, hogy eredetileg nem a felperes az adóalany. Az adó levonásának és befizetésének elmulasztása miatt azonban a 4/1969. (I. 25.) Korm. rendelet 6. §-ának (1) bekezdése értelmében egyetemlegesen felelősség terhelte.
A másodfokú bíróság részítélete ellen az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesnek a per adataival meg nem cáfolt nyilatkozata szerint T. I. telepvezető bérezése tisztán jutalékos rendszerben történt. A költségátalány az általa vezetett telep fenntartásával kapcsolatos költségek megtérítéséül került kifizetésre. Nincs adat a perben arra, hogy a költségátalány esetleges megtakarítás vagy más ok következtében bérjellegű juttatást foglalt volna magába. Erre utaló adatok hiányában megalapozatlanul utasították el az eljárt bíróságok a felperes keresetét arra alapítottan, hogy a költségátalány fizetésével a bérügyi szabályokat megsértette.
Az 1/1970. (I. 7.) PM, a 33/1970. (XI. 15.) PM és a 44/1970. (XII. 15.) PM rendeletekkel módosított 4/1969. (I. 25.) PM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése szerint adómentes a munkaviszonyban állók és a megbízásos jogviszonyban eljárók költségtérítés jellegű járandósága. A SZÖVOSZ Igazgatósága 5/1967. SZÉ. (XII. 18.) határozatának az elsőfokú bíróság által is felhívott 11. §-a kifejezetten lehetővé tette költségátalány fizetését a szövetkezeti szerv felvásárlását végző személy részére. Ezt a határozatot a 3/1970. (II. 10.) MÉM rendelet 1. §-a változatlanul hatályos rendelkezésnek nyilvánította.
A 4/1969. (I. 25.) PM rendeletnek a 44/1970. (XII. 15.) PM rendelet 2. §-ával megállapított 6. §-a (1) bekezdése értelmében adózás szempontjából akkor tekinthető a jövedelem munkaviszonyból származónak – s ekként a 4/1969. (I. 25.) Korm. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének a/1. pontja értelmében általános jövedelemadó alól mentesnek –, ha annak folyósítása a bérügyi rendelkezések megtartásával történt. Ebből következik, hogy a munkaviszony alapján, de a bérügyi rendelkezések megsértésével kifizetett juttatás jövedelemadó-köteles.
A felperessel munkaviszonyban álló T. I. telepvezető részére kifizetett költségátalányt tehát az előzőekben részletezett jogszabályi rendelkezések értelmében csak abban az esetben lehetett volna jövedelemadóztatás alá vonni, ha az nyert volna bizonyítást, hogy a költségátalány nem csupán a telep fenntartása körében ténylegesen felmerülő költség fedezetéül szolgált, hanem egyben olyan bérjellegű juttatást is magában foglalt, amelynek folyósításával a felperes a bérügyi szabályokat megszegte. Ezt a kérdést azonban az eljárt bíróságok nem tisztázták, s csupán feltételezés alapján helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a költségátalány fizetésével a felperes a bérügyi szabályokat megsértette.
Az eljárt bíróságok a tényállás felderítésére irányuló kötelességüknek akkor tettek volna megfelelően eleget, ha beszerezték volna a felperes és T. I. között létrejött munkaszerződést, valamint a költségátalányra vonatkozó megállapodást. Csak ezek ismeretében lehetett volna megalapozottan dönteni abban a kérdésben, hogy T. I. milyen bérezésben részesült, a részére folyósított költségátalány csupán a telep fenntartásához szükséges általános költségek fedezésére szolgált-e, vagy pedig bérjellegű juttatást is magában foglalt, és hogy ehhez képest a költségátalány címén kifizetett összeg jövedelemadóztatás alá vonható-e vagy sem.
Mindezeknek tisztázása azért sem mellőzhető, mert költségátalány fizetése – a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának állásfoglalásából kitűnően – széles körben elterjedt gyakorlat, jogszabály nem tiltja, erre vonatkozó részletes szabályozást azonban az illetékes szervek nem adtak ki.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 121/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás