GK BH 1975/280
GK BH 1975/2801
1975.06.01.
Közreműködők tevékenységének koordinációja egymagában nem alapozza meg a fővállalkozói díj felszámítását [1/1968. (IV. 22.) KGM–NIM–KPM rendelettel közzétett technológiai szerelési alapfeltételek 3. § (2) bek.; 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM–ÁH utasítás 22. § (10) bek.].
A felperes megrendelő szerződés létrehozása iránt indított keresetében olyan feltétel megállapítását kérte, hogy a rúd- és dróthengermű egyedi nagyberuházás technológiai munkáinak kivitelezési díja után az alperes fővállalkozói díjat nem számíthat fel, továbbá, hogy nem köteles az alperes munkavállalóinak a helyszínen való étkeztetéséről gondoskodni.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperest az alvállalkozói és közreműködői szolgáltatások ellenértéke után 2% kezelési költség illeti meg, fővállalkozói díjat azonban nem számolhat el. Az ítélet indokolása szerint a jogszabályok nem határozzák meg azt, milyen tevékenységet kell fővállalkozásnak tekinteni. Az a körülmény önmagában, hogy valamely vállalat olyan koordináló tevékenységet végez, amelynek a beruházást elősegítő szellemi tevékenységként értéke van, még önmagában nem indokolja, hogy ez a vállalat a vállalkozókat általában megillető díjnál magasabb ellenszolgáltatásban részesüljön. A koordináló ténykedés ugyanis önmagában nem jelenti azt, hogy az általános vállalkozói tevékenységet vagy kockázatot meghaladó többlettevékenységgel vagy fokozott kockázattal jár. Amennyiben tehát nem állapítható meg tevékenységi és kockázati többlet, indokolatlan volna a magasabb díjazás. Egyébként a 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM–ÁH utasítás 22. §-ának (10) bekezdése szerint a jelen esetben - mint koordinációs tevékenység megfelelő ellenértéke -2% kezelési díj számítható fel. A konkrét esetben ugyanis az alperes nem végez a vállalkozói munkák összehangolásán kívül más tervezői vagy kivitelezői munkát.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és ebben kérte annak megállapítását, hogy a szerződés teljes összege után őt 4% fővállalkozói díj illeti meg. A fellebbezésben az alperes a többi között előadta, hogy nem helytálló az az indokolás, amely szerint a szervező szellemi tevékenységet igénylő koordináló tevékenység nem érdemel külön díjazást, mert a koordináló fővállalkozói tevékenységhez nem szükséges, hogy saját tervezői és kivitelezői tevékenység is járuljon. Előadta továbbá, hogy miután nincs jogszabályi meghatározás a kezelési költség, illetőleg a kezelési tevékenység fogalmára, a kezelés kifejezés tartalmilag nem koordinációs átfogó szellemi műveletet jelent, hanem a közvetlen termelői tevékenységhez szorosan kapcsolódó, úgyszólván “manuális” műveletet, mint fuvarirányítás, számlák kiállítása stb. A felperessel szemben vállalt kötelezettsége az igénybevett közreműködők tevékenységétől elkülönülő többletértéket megvalósító immateriális tevékenység, amely ezért önálló díjazással jár, és ez az ellenérték nem térül meg a szoros anyagi tevékenységhez kapcsolódó kezelési díjban. A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú ítéletben részletesen kifejtett helyes indokokon túlmenően megállapítható, hogy a szóban levő beruházásra vonatkozó GB határozat az alperest nem fővállalkozóként, hanem mint az egyik – technológiai berendezéseket szállító és szerelő – vállalatot jelölte ki. Emellett az alperes – a perben részt vett Állami Fejlesztési Bank beavatkozó vitássá nem tett előadása szerint – a keresetben megjelölt és majdnem 3 milliárd forint költség-előirányzatú beruházással kapcsolatban a felperessel csupán 122 millió forint összegű szerződést kötött. Így tehát az alperes nem a szóban levő beruházási cél teljes megvalósítására vállalkozott. Fővállalkozói szolgáltatásról [1/1968. (IV. 22.) KGM–NIM–KPM rendelettel közzétett technológiai szerelési alapfeltételek 3. § (2) bek.], az egész létesítményt átfogó tevékenységről s ennek – a felperes által állított – többletellenértékéről már csak azért sem lehet szó, mert a rendelkezésre álló adatok szerint a felperes szolgáltatása az egész létesítményhez viszonyítva így csak rész-szolgáltatás.
Mindezekre tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor megállapította, hogy az alperest az alvállalkozói és közreműködői szolgáltatások ellenértéke után 2% kezelési költség illeti meg és fővállalkozói díjat nem számolhat el. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 325/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 6. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás