GK BH 1975/287
GK BH 1975/2871
1975.06.01.
Az árhatósági rendelkezés megsértését, a kifogásolt egységár alapjául szolgáló árelemzés, illetőleg a költségvetési kiírás helytelenségét az árhatósági rendelkezéseknek megfelelő költségvetési tétel kidolgozásával az ellenérték-visszakövetelést érvényesítő megrendelőnek bizonyítania kell [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) és (2) bek.].
A felperes kivitelező a keresetlevelében előadta, hogy az I. r. alperessel kötött szerződés alapján egy hőerőmű építési munkáit végzi. Vállalt kötelezettségének teljesítése érdekében az üzemvízcsatorna terelőút kivitelezésére a II. r. alperessel alvállalkozói szerződést kötött. A II. r. alperes által benyújtott számlát az I. r. alperes 5 880 973 Ft erejéig elfogadta, de azt neki az Állami Fejlesztési Bank csak 463 764 Ft levonásával fizette ki. A felperes az I. r. alperes által elfogadott összeget kiegyenlítette, a II. r. alperes azonban a bank által törölt összeget nem volt hajlandó visszafizetni.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság az I. r. alperest az említett különbözeti összeg és kamatai megfizetésére kötelezze; arra az esetre pedig, ha a bank helyesen gyakorolta számla-ellenőrzési jogát, a II. r. alperest kötelezze, hogy a téves egységárból eredő különbözetet fizesse vissza.
Az eljárásban beavatkozóként részt vett az Állami Fejlesztési Bank (a továbbiakban: ÁFB).
Az I. r. alperes a tőkekövetelés jogosságát elismerte, a kamatkövetelést azonban – az ÁFB ellenőrzési jogára figyelemmel – elutasítani kérte. A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A későbbiek során az I. r. alperes az ÁFB álláspontjához csatlakozott.
Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest, hogy a felperesnek 434 078 Ft-ot és ennek az összegnek 1973. május 15-től járó évi 15%-os kamatát fizesse meg.
Az ítélet indokolása szerint a II. r. alperes alvállalkozót azért kellett marasztalni, mert “őt meg nem illető maximált árnál magasabban nem a ténylegesen elvégzett munkát számolta el”. Továbbá: “Az eljárás során a II. r. alperes semmiféle bizonyítékot, még naplómásolatot sem tudott felmutatni arra vonatkozóan, hogy a felhasznált kavicsot víz alól termelte volna ki és szállította a munkahelyre és azt sem tudta bizonyítani, hogy a munkát harmadik személy végezte volna. A II. r. alperes erre vonatkozóan nem tudott megrendelőlevelet vagy egyéb bizonyítékot bemutatni.”
A II. r. alperes fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítását kérte. Fellebbezésében a II. r. alperes alvállalkozó előadta, hogy – szemben az elsőfokú bíróság ténymegállapításával – a terelőút földmunkájához szükséges homokos kavics felrakását, szállítását és töltésbe építését egy talajjavító és talajvédelmi vállalatnál rendelte meg, és ez a vállalat a munkát ténylegesen el is végezte. Bizonyítékul csatolta a közreműködője 1972. december 6-án kelt 992 940 Ft, valamint 1970. április 5-i keletű 1 278 560 Ft összegű számláját. Azt is előadta, hogy a töltésépítéshez 20% iszap, és 80% kavics tartalmú földanyagra volt szükség, amelyet csak egy mezőgazdasági termelőszövetkezet üzemen kívüli bányájából lehetett kitermelni. A töltésépítés anyagának kitermelésekor a felszíntől mérve 5 m mély volt az a rézsű, amelynek felső részén 0,50 m volt humusz, a 4,50 m mély kavicsrétegből csak kb. 1,50 m volt víz felett. Ezért a közreműködő az iszapos kavicsot vonóvedres kotrójával víz alól tudta csak kiemelni. Az említett vízállást a csapadék nem befolyásolta; a bányagödörben akkor is megmaradt a 3 m víz, ha történetesen a környéken alacsony a talajvízállás. Ennek a körülménynek okirati rögzítésére nem volt szükség, hiszen a II. r. alperes a jóváhagyott költségvetés egységárán belül a töltésépítés költségét a közreműködővel rendezni tudta. A tényállás a töltésépítés említett technológiája tekintetében a II. r. alperes építésvezetőjének tartós betegsége miatt az elsőfokú eljárásban nem volt tisztázható.
A fellebbezés alapos.
A rendelkezésre álló adatok szerint a II. r. alperes alvállalkozó az elvégzett földmunkát a szerződéses egységárakon számolta el. Minthogy azonban a beruházás maximált árformába tartozik és az Állami Fejlesztési Bank beavatkozó – a 38/1967. (X. 12.) Korm. rendelet 20. §-ában meghatározott jogkörében eljárva – az egységárakat is vizsgálhatja abból a szempontból, hogy nem haladják-e meg a hatósági árat, a perben az árfelszámítás jogszerűségét kellett elbírálni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az a fél, akit a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében bizonyítás terhel – vagyis az adott esetben a felperes megrendelő –, kimutatja az árhatósági rendelkezés megsértését, a kifogásolt egységár alapjául szolgáló árelemzés, illetőleg a kiírás helytelenségét, illetve kidolgozza az árhatósági rendelkezéseknek megfelelő költségvetési tételt.
A jelen esetben a tényállás felderítése nem történt meg olyan módon, hogy abból a II. r. alperes által végzett munka körülményeit, az annak megfelelően felszámítható maximált díjat megnyugtatóan meg lehetne állapítani. Az I. r. alperes, illetőleg a ÁFB beavatkozó az ilyen esetben szükséges bizonyítékokkal nem szolgált, az iratokhoz nem csatolták sem az eredeti költségvetést és árelemzést, sem a szerintük ténylegesen elvégzett munkának megfelelő költségvetési kiírást és árelemzést. A bíróság mindezt árszakértő kirendelésével hivatalból [Pp. 164. § (2) bek.] pótolhatta volna, mégis csak az ÁFB beavatkozó álláspontjára alapítva hozta meg határozatát. Emellett a II. r. alperes új bizonyítékokra is hivatkozott, új tényeket is állított [Pp. 235. § (1) bek.], amelyek szintén szükségessé teszik a bizonyítás kiegészítését.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 822/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 6. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás