BK BH 1975/289
BK BH 1975/2891
1975.07.01.
I. Többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés befejezett bűntettét kell megállapítani minden elkövető terhére, ha a cselekmény véghezvitele során két elkövető az erőszakos nemi közösülést befejezte [1961. évi V. törvény (Btk.) 9. §, 276. §].
II. Büntetéskiszabási szempontok többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés büntette esetében [1961. évi V. törvény (Btk.) 64. §, 276. §].
A járásbíróság az I. r. terheltet több személy által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete és 2 rb. lopás vétsége miatt halmazati büntetésként börtönben végrehajtandó 3 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte;
a II. r. és a III. r. terhelt bűnösségét több személy által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntettében állapította meg, ezért a II. r. terheltet szigorított börtönben végrehajtandó 4 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra, a III. r. terheltet pedig 2 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
A járásbíróság ítélete az I. r. terhelt tekintetében meghozatala napján jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság kizárólag védelmi perorvoslatok alapján bírálta felül az ügyet, és a II. r. és a III. r. terheltek ügyében az elsőfokú bíróság által hozott ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen a terheltek terhére emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.
1. A járásbíróság azzal indokolta az I. r. terhelt cselekményének az 1961. évi V. törvény (Btk.) 276. §-a (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének b) pontja alá eső bűntett kísérlete szerinti minősítését, hogy ez a terhelt csak megkísérelte a közösülést, azt azonban nem tudta befejezni. Ugyanakkor a bíróság a II. r. és a III. r. terhelt cselekményét a fenti minősítés alá eső befejezett bűntettben állapította meg.
A cselekmény jogi minősítése kérdésében elfoglalt ez az álláspont téves.
A Btk. 276. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti minősített eset akkor valósul meg, ha ugyanazzal a nővel, azonos alkalommal két vagy több férfi egymás tevékenységéről tudva közösült. A törvény az adott esetben a társas bűnelkövetésnek különleges esetét szabályozza, amiből következik, hogy az együttesen, több személy által azonos alkalommal véghezvitt magatartást egységesen kell megítélni, mert az egyes elkövetői magatartásnak a többi cselekményétől elszakított vizsgálata a jogi minősítés terén jelentkező tévedéshez vezet.
Az irányadó tényállás szerint a sértett akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésében valamennyi terhelt részt vett, s közöttük teljes akarategység volt abban, hogy a sértettel valamennyien egymást követően közösüljenek. E szándék megvalósítása során a II. r. és a III. r. terhelt jogi értelemben vett befejezett közösülést hajtott végre, míg az I. r. terhelt a nemi közösülést nem tudta befejezni, mivel hímvesszője nem merevedett meg. Ennek ellenére az utóbbi terhelt cselekményét is a szóban forgó súlyosabb jogi minősítés alá eső befejezett bűntettként kell jogilag értékelni.
A Legfelsőbb Bíróság több határozatában, egyebek között a BJD-ben 3073. szám alatt közzétett döntésében is rámutatott arra, hogy a Btk. 276. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti bűntett kísérletét akkor kell megállapítani, ha a több elkövető közül a büntetőjogi értelemben vett befejezett közösülést csupán egyetlen személy hajtotta végre, vagy ha mindegyik elkövető véghezviteli cselekménye megrekedt a kísérlet szakában. Abban az esetben azonban, ha az elkövetők közül legalább két személy az erőszakos nemi közösülést büntetőjogi értelemben befejezte, a bűntett minősített esetének befejezett alakzatát kell megállapítani az elkövetés többi résztvevőjére is, függetlenül attól, hogy azok milyen sorrendben vettek részt a közösülés végrehajtásában, valamint hogy a nemi közösülési cselekményük eljutott-e a befejezettség stádiumába.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete az I. r. terhelt nemi erkölcs elleni bűncselekményének jogi minősítésre vonatkozó rendelkezése törvénysértő, mert e terhelt bűncselekménye is a Btk. 276. §-a (2) bekezdésének b) pontja alá eső befejezett bűntett szerint minősül.
2. Az ügyben első fokon eljárt járásbíróság a terheltekre kiszabott büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket részben hiányosan, részben tévesen sorolta fel és nem megfelelően értékelte, ami törvénysértően enyhe büntetés kiszabását eredményezte, s minthogy a járásbíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért nem jelentett be fellebbezést, ennek folyományaként törvénysértővé vált a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság határozatának a II. és III. r. terheltekre vonatkozó rendelkezése is.
Valamennyi terhelt esetében helyesen értékelték az eljárt bíróságok súlyosítóként, hogy a magatehetetlen sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény megvalósítását követően őt részben lemeztelenítve a téli hidegben hagyták és a korareggeli órákban ezt észlelő személyekből egyfelől megbotránkozást váltott ki, másfelől ez a magatartásuk a sértett megfázását eredményező megbetegedéshez vezetett. Ugyanakkor helyesen értékelték enyhítőként a sértettnek azt a kifogásolható magatartását, hogy az általa korábban nem ismert terheltek italozásra való meghívását fenntartás nélkül elfogadta és ezzel részben közrehatott, hogy a terheltek nem nagy erőfeszítéssel akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezték.
Az I. r. terhelt esetében a Legfelsőbb Bíróság befejezett bűntettet állapított meg, erre tekintettel a cselekménynek kísérleti szakban maradása – mint enyhítő körülmény – már nem vehető figyelembe.
Tévesen értékelte ezen felül a járásbíróság e terhelt esetében enyhítőként a büntetlen előéletet. A terheltet 1958-ban erőszakos nemi közösülés bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, mely elítélés alapjául szolgáló bűntettet a terhelt 1958. évi március 31. napján követett el. Erre az elítélésre nézve a terhelt nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A büntetett előélet annak ellenére jelentős fokban értékelhető súlyosító körülményként, hogy a korábbi elítélés óta huzamosabb idő telt el. A terhelt ugyanis ugyanolyan bűncselekményt követett el jelen ügyben is, amely miatt őt korábban elítélték. Ez a kriminológiai értelemben vett visszaeső terhelt esetében a megelőző elítélés teljes hatástalanságára utal.
Az I. r. terhelt gátlástalanságát mutatja, hogy az erőszakkal levetkőztetett sértett szoknyájának eltulajdonításától, valamint a közösülő társa karjáról az óra lelopásától sem riadt vissza.
Figyelemmel a fentebb említett körülményekre, továbbá az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt bűnhalmazatra, másfelől tekintettel eltartásában álló két gyermekes családos állapotára és a lopási cselekménnyel okozott kár megtérülésére, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a cselekmény tárgyi súlyával és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség kiemelkedő fokával 5 évi szabadságvesztés büntetés áll arányban.
A II. r. terhelt tekintetében tévesen értékelte súlyosítóként a járásbíróság, hogy a társai között ő volt a vezér, az eljárás adataiból kitűnően ugyanis a terheltek korábban nem ismerték egymást. Ehelyett az erőszakos nemi közösülés végrehajtásában jelentkező kezdeményező magatartás és a sértettel szemben alkalmazott erőszak brutális megnyilvánulása volt súlyosítóként értékelhető.
Helyesen vették figyelembe az eljárt bíróságok súlyosítóként, hogy a terhelt a bűncselekményt az ellene folyó más nemi erkölcs elleni bűntett elbírálásának tartama alatt követte el, továbbá jelentős mértékben súlyosít a terhelt büntetett előélete.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a büntetés céljai a terhelt esetében csak huzamosabb időtartamú szabadságvesztés kiszabásával érhetők el, s az eljárt bíróságok határozataiban megállapított büntetések e célnak nem felelnek meg. E terhelt esetében sem látott lehetőséget a Btk. 68. §-a (2) bekezdés b) pontjának alkalmazására és vele szemben a törvényi minimumot meghaladó tartamú, 6 évi szabadságvesztést szabott ki. Az eljárt bíróságok által megállapított közügyektől eltiltás mértékét megfelelőnek találta, s ezért annak tartamát nem érintette.
A III. r. terhelt esetében tévesen értékelte enyhítő körülményként a járásbíróság a ténybeli beismerést, ez ugyanis nem párosult a bűnösség elismerésével. Az elkövetésben megnyilvánuló aktivitás mérsékeltebb fokát szintén tévesen értékelte a bíróság enyhítőként. Az, hogy a gyermekkorban elszenvedett betegsége e terhelt gondolkodásában nyomott hagyott, ugyancsak nem vehető figyelembe a büntetés kiszabásánál, egyfelől az elmeorvos szakértői vélemény adatai cáfolják e megállapítást, másfelől pedig a cselekmény jellege olyan volt, amelynél fogva az alacsony értelmi képességű terhelt is kellően felismerte magatartásának erkölcsi elítélendőségét.
E terhelt esetében az enyhítő körülmények téves értékelése szintén eltúlzottan enyhe szabadságvesztés kiszabását eredményezte, tekintettel azonban arra, hogy a III. r. terhelt korábban a törvénnyel még nem került összeütközésbe, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásának helye lehet, ezért a cselekmény társadalomra veszélyességével és a terhelt alanyi bűnösségével arányban álló 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztést szabott ki.
3. Alaposnak találta végül a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást abban a részében is, amely szerint a III. r. terhelt esetében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabásának a mellőzése törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság több határozatában – legutóbb a BH-ban 1/1975/1. sz. alatt közzétett döntésében – is rámutatott arra, hogy a büntetőtörvény a közügyektől eltiltás alkalmazását két feltételhez fűzi: egyrészt megkívánja a szabadságvesztésre ítélés tényét, másrészt akkor kötelező ennek alkalmazása, ha a terhelt a közügyek gyakorlására méltatlanná vált. Ez utóbbi feltétel megvalósulása szempontjából nem a szabadságvesztés büntetés mértéke, hanem a cselekmény jellege és az elkövetés körülményei az irányadóak.
A többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette – e törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint is – a nemi erőszak legvisszataszítóbb, egyszersmind legveszélyesebb elkövetési formája, az erkölcsi elítélendőség foka kifejezésre jut a törvényi büntetési tételben is.
Mindezekre figyelemmel a büntetlen előéletű III. r. terhelt esetében is helye van közügyektől eltiltás kiszabásának, ugyanis cselekménye folytán méltatlanná vált a becsületes állampolgárokat megillető közügyekben való részvételre. Törvényt sértettek tehát az eljárt bíróságok, amikor ennek kiszabását elmulasztották.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a terheltre a szabadságvesztés mértékével arányban álló 3 évre szabta ki a közügyektől eltiltás mellékbüntetést.
(Legf. Bír. B. törv. I. 99/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 6. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás