BK BH 1975/291
BK BH 1975/2911
1975.07.01.
Befejezett kísérlet esetében a kétszeres enyhítés nem alkalmazható [1961. évi V. törvény (Btk.) 68. § (3) bek.].
A megyei bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében. Ezért 5 évi – fegyházban letöltendő – szabadságvesztésre és a közügyekből 5 évi eltiltásra ítélte.
A tényállás lényege a következő.
A terhelt és apja – a sértett – között mintegy hat évvel ezelőtt megromlott a viszony, mert ez utóbbi rendszeresen fogyasztott szeszesitalt és leittasodott állapotában családjával rendkívül durva és goromba volt, tettlegességre is sor került. Amikor a terhelt anyja 1973 tavaszán a közös lakásból elköltözött, az apa és a fiú között vita támadt a szülők közös tulajdonában levő tehén miatt. A sértett sérelmezte, hogy a tehenet a terhelthez hajtották és az nem hajlandó számára azt visszaadni. 1973. június 20-án verekedésre is sor került az apa és a fiú között, a sértett bordatörést szenvedett.
A vádbeli napon a sértett együtt italozott M. L.-val, akinek elpanaszolta, hogy a terhelt nem hajlandó az ő tehenét visszaadni. Ezután együtt elmentek a terhelt telkéhez és a kerítés mellől szidalmazták a terheltet, követelték a tehén kiadását. Rövid idővel később M. L. rátámadt és durván szidalmazta H. S.-t, abban a feltevésben, hogy az a terhelt. A hangoskodásra átjött a terhelthez D. E.
A terhelt ekkor egy háromágú vasvillát vett magához és D. E.-vel a hang irányába ment, ahol ez utóbbi “állj, ne mozdulj” szavakkal rákiáltott a sértettre – akinél semmiféle ütőszerszám nem volt – és vasvillával megtámadta. Dulakodás kezdődött: a terhelt a kezében levő vasvillával hátulról fejbe ütötte apját, aki az ütések következtében eszméletlenül a földre rogyott. Ezt látva M. L. menekülni igyekezett. A terhelt utána iramodott és vasvillával hátulról őt is fejbe sújtotta, majd az eszméletlenül földre rogyó e sértettre további ütéseket mért.
A koponyákat ért ütések folytán mindkét sértett életveszélyes sérülést szenvedett, és életüket csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelt főbüntetésének mértékét 4 évre leszállította.
Az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 68. §-a (3) bekezdésének alkalmazását azzal indokolta, hogy a terhelt huzamosabb időn keresztül a sértett izgága, durva és gyakran kötekedő magatartásának hatása alatt állt, és ez a cselekmény elkövetésének idejében is hatott a terheltre. Ennek, valamint a többi enyhítő körülménynek az értékelése mellett alkalmazta az ún. kétszeres leszállás szabályát.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének az alkalmazása miatt emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa alaposnak találta.
A Btk. 68. §-ának (3) bekezdése – a korábbi szabályozástól eltérően – a kétszeres leszállás szabályát csak kísérlet és bűnsegély esetében teszi lehetővé.
E törvényi rendelkezés helyes értelmezésével kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróságnak az élet védelmét fokozottabban biztosító ítélkezési gyakorlat érdekében hozott 4. számú irányelve többek közt kifejti, hogy “a kétszeres enyhítés csak szűk körben érvényesülő intézkedés. Ebből folyik, hogy az e körben értékelhető enyhítő körülmények a törvényszabta keretre korlátozódnak: kísérlet esetén tehát csak akkor alkalmazható a Btk. 68. §-ának (3) bekezdése, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez, mint olyanhoz kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merültek fel.” Ilyennek tekinti az irányelv a távoli kísérletet.
Ez a kötelező erejű jogértelmezés nemcsak arra utal, hogy a terhelt személyében rejlő még oly nyomatékos enyhítő körülmények alapján sem alkalmazható a 68. § (3) bekezdése, de a kísérlettel, mint olyannal összefüggésben nem álló egyéb körülmények alapján sem. A kétszeres enyhítés során értékelhető körülmények köre csak szorosan véve a cselekmény kísérleti szakban való maradására korlátozódik.
Mindebből folyik, hogy befejezett kísérlet esetén a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének az alkalmazása kizárt. Ha ugyanis az elkövető mindent megtett a bűncselekmény befejezése érdekében, az elkövetési tevékenység egészét végrehajtotta és az eredmény csak valamely rajta kívülálló körülmény folytán maradt el: szóba sem kerülhet semminő olyan enyhítő körülmény, amely magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merülne fel. Következésképpen a kétszeres enyhítés szabályának az alkalmazására nincsen alap.
Az Elnökségi Tanács a fent kifejtett elvi álláspontnak megfelelően megállapította, hogy a jelen ügyben a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének alkalmazása törvénysértéssel történt. A terhelt a több emberen elkövetett emberölés bűntettének befejezett kísérletét valósította meg. A kétszeres enyhítés szabályának az alkalmazására nem szolgálhat alapul az, hogy a terhelt apja izgága, durva magatartása hatással volt a terheltre, annál kevésbé, mert a nevezettnek ez a viselkedése már több év óta fennállott. Ami pedig a Legfelsőbb Bíróság ítéletében hivatkozott “többi enyhítő körülmény”-t illeti: sem a büntetlen előélet, sem a kétgyermekes családos állapot nem indokolhatja a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének az alkalmazását.
Rámutat az Elnökségi Tanács arra is, hogy a több emberen elkövetett emberölés kísérleténél egyébként is csak akkor volna alkalmazható az említett törvényhely, ha annak feltétele valamennyi sértett vonatkozásában fennállna. Ámde a terhelt M. L. sértettet nem is ismerte. Vele kapcsolatban tehát fel sem merülhet az a körülmény, amely a másik sértett magatartásával kapcsolatos, de amelyre vonatkozó értékelés – a fent kifejtettekhez képest – egyébként is téves.
A terhelt apjának korábbi elítélendő magatartása folytán a terheltnél előidézett zaklatott lelkiállapotot az elsőfokú bíróság messzemenően értékelte, amikor a szabadságvesztés mértékét az enyhítő szakasz kimerítő alkalmazásával szabta ki. Törvényt sértett azonban a Legfelsőbb Bíróság, amikor ezen túlmenően a terhelt javára a Btk. 68. §-ának (3) bekezdését alkalmazta.
Az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján – az alaposnak talált törvényességi óvás alapján – az említett törvénysértést megállapította. Ugyanezen § (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság ítéletét a szabadságvesztés mértékére vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és a terhelttel szemben a Btk. 68. §-ának (3) bekezdése alkalmazásának mellőzésével – az ítéletekben egyébként helyesen felsorolt enyhítő körülmények megfelelő értékelésével – 5 évi szabadságvesztést szabott ki.
(Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 136/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás