• Tartalom

BK BH 1975/292

BK BH 1975/2921

1975.07.01.
A gyengeelméjű fiatalkorú gyógyító-nevelésének elrendelése nem mellőzhető abból az okból, hogy a korábbi gyógypedagógiai intézeti kezelés nem járt eredménnyel [1961. évi V. törvény (Btk.) 87. §, 101. §; XXXII. sz. BED].
Az elsőfokú bíróság a fiatalkorú vádlottat emberölés bűntette miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
A tényállás lényege szerint a vádlott néhány hónapos korában agyhártyagyulladásban megbetegedett. A betegségére visszavezethetően az orvos szakértő véleménye szerint enyhe fokban gyengeelméjű. Kétesztendős korától 15 éves koráig állami gondozásban volt. Ezt követően hazatért és segédmunkásként helyezkedett el.
A fiatalkorú vádlott megismerkedett egy ismeretlen fiatalemberrel, akivel még aznap közösült, és teherbe esett. Erről szüleinek nem tett említést. Anyja a terhes állapotát 7 hónapos időszakban ismerte fel és ekkor orvoshoz vitte. A szülei a terhessége miatt nehezteltek rá, de a családi közösségből nem rekesztették ki. Sem a szülők, sem a munkahelyi közösség – annak ellenére, hogy tudtak a fiatalkorú betegségéről – részére az ilyenkor elengedhetetlenül szükséges felvilágosítást és támogatást nem adták meg. Lényegében a fiatalkorú vádlott a problémájával egyedül maradt.
A vádbeli napon a munkaidő alatt szülési fájdalmai jelentkeztek. Késő este ért haza. Szülei és testvérei már ágyban voltak, a fiatalkorú vádlott is lefeküdt. Később a fájdalmai miatt felkelt és miután tapasztalta, hogy a magzatvíz eltávozik, a lakásból kiment és az udvaron gyermekét megszülte. A szülés után a fáskamrában talált sarlóval a köldökzsinórt elvágta, majd gyermekét a közelben levő áruszállító kocsiba helyezte. Nem sokkal ezután a kisgyermek felsírt. Attól tartva, hogy a gyermek sírását a szülei meghallják, elhatározta, hogy a csecsemőt megöli és a korábban használt sarlót többször az újszülött testébe vágta.
A szúrások az újszülött nyakát, bal mellkasát a szívkörnyéken, a mellkas jobb oldalát és a herezacskót érték. Ezután a csecsemőt kivitte a közeli rétre, és a földön hagyta.
Az igazságügyi orvos szakértő megállapította, hogy a csecsemő kihordott terhesség végén, életképes állapotban született és kb. mintegy 15-20 percig élt. Az újszülött halálát a hasi és a nyaki szúrt sérülések következtében keletkezett külső és belső vérzés okozta. Az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény szerint a fiatalkorú vádlott a cselekmény elkövetésekor is enyhe fokú gyengeelméjűségben, valamint terhessége miatt a családi környezetben hónapok óta kialakult negatív előjelű feszültségi állapotban és a segítség nélküli szülés miatt létrejött tudatbeszűkült állapotban volt. Ez az állapot a közepes-súlyos fok határán korlátozta abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje vagy hogy felismerésének megfelelően cselekedjék.
Az irányadó tényállásra figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét, és törvényesen minősítette cselekményét. Tévedett azonban, amikor a fiatalkorú vádlottal szemben intézkedés helyett büntetést alkalmazott.
A gyógyító-nevelés elrendelését ugyanis nem lehet függővé tenni a korábbi kezelés eredményességének az időtállóságától. A kérdéses esetekben mindenkor azt kell vizsgálni, hogy a fiatalkorú gyengeelméjűsége vagy értelmi fogyatékossága korlátozta-e a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Amennyiben a fiatalkorú beszámíthatóságának korlátozottsága – mint a jelen esetben is – akár enyhe fokban is megállapítható és 18. életévének betöltéséhez nem áll olyan közel, ami miatt a gyógyító-nevelés a célját már nem érheti el, a gyógyító intézkedés elrendelése – figyelemmel az 1961. évi V. törvény (Btk.) 87. §-ának (3) bekezdésére – nem mellőzhető. A fiatalkorúnak az utóbbi egy évben tanúsított magatartásából – esténkénti elcsavargásaiból, ismételt teherbe eséséből – arra lehetett következtetni, hogy életviszonyainak önállóan történő megfelelő alakítására képtelen. Ebben az állapotában javulás csakis az esetben várható, ha rendszeres és a szülői környezetnél erőteljesebb segítő jellegű ellenőrzést, gyógyító-nevelést alkalmaznak. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva, a fiatalkorú bűnösnek kimondását mellőzte, egyben vele szemben gyógyító-nevelést rendelt el.
(Legf. Bír. Bf. V. 238/1975. sz.)
1

Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére