BK BH 1975/301
BK BH 1975/3011
1975.07.01.
Nem rendelhető el a szigorított őrizet, ha a korábbi elítélések tekintetében quasi halmazat áll fenn, s így a legalább három előző elítéltetés nem állapítható meg [1974. évi 9. törvényerejű rendelet].
A megállapított tényállás szerint K. Gyula I. r. vádlottal szemben két olyan korábbi elítélés áll fenn, amely a jelen ügyben elbírált cselekménye minősítésénél és az egyéb következmények alkalmazhatósága szempontjából figyelembe vehető.
A tényállás alapján okszerűen következtetett az elsőfokú bíróság K. Gyula I. r. és P. László II. r. vádlott bűnösségére. P. László II. r. vádlott cselekményét törvényesen minősítette. A vele szemben alkalmazott jogszabályok felhívásánál azonban a megyei bíróság utal az 1961. évi V. törvény (Btk.) 15. §-ára is. K. Gyula I. r. vádlott cselekményének minősítése vonatkozásában azonban a megyei bíróság nem értett egyet a járásbíróság álláspontjával.
A tényállás szerint a quasi halmazatokra figyelemmel K. Gyula I. r. vádlott cselekményének minősítésénél csak két korábbi elítélés vehető figyelembe. Ezek közül az egyik esetben garázdaság a másik esetben lopás bűntette miatt ítélte el a bíróság.
Így a Btk. 296. §-a (3) bekezdésének b) pontjában írt minősítés (többszörösen visszaeső általi elkövetettség) előfeltételei nem állnak fenn.
A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta, K. Gyula I. r. vádlott cselekményét a Btk. 291. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a 296. § (2) bekezdésének a/1. pontjára figyelemmel a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő visszaesőként, jogtalan behatolás útján, társtettesként [Btk. 13. § (2) bekezdés], elkövetett lopás bűntettének minősítette.
Ehhez képest a megyei bíróság a jogtalan behatolásnak, mint minősítő körülménynek a megállapítását támadó védelmi érveléssel nem értett egyet. A tényállásból kitűnőleg ugyanis a vádlottak helyiséghez tartozó bekerített helyre hatoltak be jogtalanul a lopás elkövetése végett.
A változott minősítés folytán K. Gyula I. r. vádlottal szemben új büntetés kiszabása vált szükségessé.
Ennek körében a megyei bíróság súlyosbító körülményként vette figyelembe a vádlottnak a minősítésnél értékelt egy elítélésen túli büntetettségét, a társadalmi tulajdon károsítását és azt, hogy a cselekményt akkor követte el, amikor már egyéb vagyon elleni bűncselekmény miatt folyt ellene a büntetőeljárás.
Enyhítőként értékelte a beismerő vallomását, a kár megtérülését, valamint azt, hogy három kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.
A megyei bíróság ezekre a körülményekre tekintettel K. Gyula I. r. vádlottat a Btk. 296. §-ának (3) bekezdése és a 49. §-a alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Ezt a büntetést látta arányban állónak a bűntett tárgyi súlyával, és a vádlott személyében rejlő társadalomra való veszélyességgel. Ezt találta szükségesnek a Btk. 34. §-ában írt büntetési cél eléréséhez.
Az enyhítő körülményekre, így különösen a kár nyombani megtérülésére, a több kiskorú gyermekes családos állapotra és a töredelmes beismerő vallomásra figyelemmel a megyei bíróság egyik vádlottal szemben sem látott indokot az első fokon alkalmazottnál súlyosabb szabadságvesztés kiszabására. A vádlottak büntetett előéletére és a felsorolt egyéb súlyosbító körülményekre figyelemmel, a megyei bíróság a büntetések enyhítésére sem látott okot. A büntetések megváltoztatására irányuló fellebbezéseket tehát alaptalanoknak találta.
Alaposnak találta viszont a megyei bíróság a K. Gyula I. r. vádlottal szemben elrendelt szigorított őrizet mellőzésére irányuló fellebbezéseket. Szigorított őrizet elrendelésére ugyanis az 1974. évi 9. tvr. rendelkezései értelmében egyéb feltételek megléte esetén is csak akkor kerülhet sor, ha a vádlottat a rendelet 1. §-ában felsorolt szándékos bűncselekményért korábban már legalább háromszor – együttesen legkevesebb háromévi – szabadságvesztésre ítélték.
Az irányadó tényállásból kitűnőleg azonban K. Gyula I. r. vádlott egy elítéléséhez fűződő hátrányos következmények alól a Btk. 102. §-ának (1) bekezdése alapján mentesült. Így vele szemben csak két olyan korábbi szabadságvesztésre ítélés áll fenn, amely a szigorított őrizet elrendelése szempontjából figyelembe vehető. A quasi halmazatban álló elítélések azonban az 1974. évi 9. tvr. alkalmazása vonatkozásában is ugyanúgy egy elítélésnek minősülnek, mint a korábbi elítélésekhez következményt fűző egyéb büntetőjogi szabályok [pl. Btk. 38-39. §-a, Btk. 296. § (3) bekezdés b) pontja] alkalmazása szempontjából.
Nem áll tehát fenn K. Gyula I. r. vádlottal szemben a szigorított őrizet elrendelésének egyik objektív feltétele, nevezetesen a lopás elkövetése előtt időben a tvr. által kiemelt kategóriákba tartozó szándékos bűncselekményért történt legalább háromszori szabadságvesztésre ítélés. Ennek hiányában pedig a szigorított őrizet nem rendelhető el.
(Kecskeméti Megyei Bíróság 2. Bf. 1231/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás