PK BH 1975/307
PK BH 1975/3071
1975.07.01.
Ha a házastársak valamelyikének szülei a közös életvitel megkönnyítése érdekében jelentősebb vagyontárgyat ajándékoztak, az ajándékot – a feltevés meghiúsulása címén – hosszabb házassági együttélés után is vissza lehet követelni attól a házastárstól, aki felróható magatartásával kizárólag maga idézte elő a házasság felbomlását. Az ajándékozás megtámadása iránti jog a házasság felbontásától számított egy éven belül érvényesíthető, s ez a jog az ajándékozó örökösére is átszáll [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 210. §, 235. §, 236. §; PK 96. sz.].
A felperes és az I. r. alperes 1941. december 24-én kötöttek házasságot. A felperes szülei 1954-ben 200 ⬜-öl területű telek megvásárlásához a felperesnek és az I. r. alperesnek 10 000 Ft-ot ajándékoztak. A telek 1/2 részben a felperes, 1/2 részben pedig az I. r. alperes nevére került. A felperes a tulajdoni illetőségét 1971-ben, egyenlő arányban a leányának (a II. r. alperesnek) és az unokájának (a III. r. alperesnek) ajándékozta haszonélvezeti jogának a fenntartása mellett. A telek tehát – amelyen később nyaraló épült – 1/2 részben az I. r. alperes, 1/4-1/4 részben pedig a II. és III. r. alperes tulajdonában van.
A felperes és az I. r. alperes házasságát a bíróság az 1971. évben felbontotta. A felperes apja még azt megelőzően pert indított az I. r. alperes ellen a köztük létrejött ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt. A bíróság a telek 1/4 része tekintetében az ajándékozási szerződés érvénytelenségét megállapította és az I. r. alperest az 1/4 tulajdoni hányad értéke fejében 20 000 Ft-nak, valamint kamatának a megfizetésére kötelezte. Ez az ítélet 1971. augusztus 31-én jogerőre emelkedett.
Ilyen előzmények után indított pert 1972. január 3-án a felperes – mint az 1963-ban már meghalt anyjának örököse – az anyja és az I. r. alperes között létrejött ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítása és az I. r. alperesnek az 1/4 tulajdoni hányad értéke fejében 20 000 Ft és kamatai megfizetésére való kötelezése iránt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította lényegében azzal az indokolással, hogy az ajándék visszakövetelésének joga kizárólag az ajándékozót illeti meg, akinek ezt a jogát még életében kell gyakorolnia, vagy legalábbis az erre irányuló szándékát még életében kifejezésre kell juttatnia. Enélkül a visszakövetelési jog az ajándékozó halálával megszűnik, és nem száll át az örökösére.
Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság határozatával a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. számú állásfoglalásában foglaltak szerint alkalmazásra kerülhet a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, tehát a felperes – mint akinek ehhez törvényes érdeke fűződik – az ajándékozási szerződést közös téves feltevés címén megtámadhatta. A téves feltevés vonatkozhat arra is, hogy a házasság – betöltve társadalmi és egyéni rendeltetését – tartós lesz. Ha felismerhető, hogy a szerződést ebben a feltevésben kötötték, és ez utóbb tévesnek bizonyult, a szerződés megtámadható. A perbeli esetben a felperes anyja és az I. r. alperes között az ajándékozási szerződés nyilvánvalóan abban a feltevésben jött létre, hogy a felek házassága tartós lesz. A feltevésük azonban utóbb tévesnek bizonyult, mert éppen az I. r. alperes magatartása miatt szakadt meg a házassági életközösség. A felperes mint örökös ezért az ajándékozási szerződést a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján megtámadhatta. A megtámadás pedig a Ptk. 236. §-ában meghatározott egyéves határidőn belül történt.
A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvása alapos annyiban, hogy az adott tényállás mellett az ajándékozási szerződés érvénytelensége egyedül a házasság tartósságának hiánya miatt nem lett volna megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. számú állásfoglalása szerint a házastársak és jegyesek közötti ajándék visszakövetelésére, illetőleg az ilyen ajándékozási szerződés megtámadására a polgári jog szabályait kell alkalmazni. Az állásfoglalás indokolása rámutat arra, hogy megfelelő tényállás esetén alkalmazásra kerülhet a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése is, amely szerint ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. A téves feltevés (feltételezés) ugyanis vonatkozhat nemcsak a szerződéskötéskor már bekövetkezett, hanem a jövőben beálló, illetőleg a jövőre várt olyan körülményre is, amellyel a felek a szerződés megkötésekor kölcsönösen előre számoltak olyannyira, hogy a nélkül a szerződést meg sem kötötték volna. Az ajándékozási szerződéssel szoros kapcsolatban álló ilyen, a jövőre bekövetkezőnek várt körülmény lehet a jegyesek között a házasság megkötése, a házastársak között pedig az a jövőre feltételezett helyzet, hogy a házasság – betöltve társadalmi és egyéni rendeltetését – tartós lesz. Ha tehát felismerhető, hogy a felek a szerződést ebben a feltevésben kötötték, és ez utóbb tévesnek bizonyul (vagyis a házasság nem jött létre, illetőleg nem volt tartós), az ajándékozási szerződés az említett jogszabály alapján megtámadható. Mindez áll arra az esetre is, amikor az egyik jegyes vagy házastárs hozzátartozója juttat ajándékot együttesen vagy külön a jegyeseknek, illetőleg a házastársaknak, s az alapul szolgáló feltevés utóbb meghiúsul.
A kollégiumi állásfoglalás értelmében tehát házastársak részére történt ajándékozás esetében is feltétele a sikeres megtámadásnak egyrészt az, hogy az ajándékozás a házastársi viszonyra tekintettel történjék, másrészt pedig az, hogy a házasság nem volt tartós, s így nem töltötte be társadalmi és egyéni rendeltetését.
A felperes és az I. r. alperes házassága közel harminc évig s az ajándékozást követően is még tizenhét évig állott fenn. Az ajándékozási szerződés megtámadhatóságát illetően nem a harmincéves, hanem az utóbb említett tizenhét éves időtartamnak van elsősorban jelentősége, mert hosszabb ideje fennálló házasság esetében is történhet ajándékozás abban a feltevésben, hogy a házasság az ajándékozást követően is tartós lesz. Erre figyelemmel is azonban a felperes és az I. r. alperes házasságát tartósnak kell tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság mégis helyesen döntött, amikor a felperes anyja és az I. r. alperes között létrejött ajándékozási szerződés érvénytelenségét megállapította és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett további eljárást rendelt el. E vonatkozásban ugyanis nem hagyhatók figyelmen kívül az ügy sajátos körülményei, valamint polgári jogunk alapelvei és a családvédelemhez fűződő érdekek sem.
A házassági bontóper irataiból megállapíthatóan a felperes és az I. r. alperes házastársi kapcsolata hosszú időn át harmonikusnak, kiegyensúlyozottnak bizonyult. Ezért is ajándékozták a szülők a szóban levő balatoni telket a leányuknak és a vejüknek akként, hogy a telek megvásárlásához szükséges pénzösszeget bocsátották rendelkezésükre. Az ajándékozás azonos indokból fakadó közös elhatározással történt, s ennél a szülők nyilvánvalóan azt tartották mindketten szem előtt, hogy az ajándékozással leányuk és családja közös életvitelét teszik könnyebbé, s hogy az ajándék ezt a szerepét a családi közösségben mindvégig be fogja tölteni.
Ugyancsak a bontóperi iratokból megállapíthatóan azonban a felperes 1966-ban asztmás betegséget kapott, majd rokkantsági nyugdíjba került. Ettől kezdve romlott meg a viszony a házastársak között. Az I. r. alperes 1967 óta szoros kapcsolatot tartott fenn más nővel, 1970. február 28-án pedig el is hagyta a közös lakást, majd élettársi viszonyt létesített. A házasság megromlásának oka tehát az I. r. alperes felróható magatartása volt.
A bíróság a felperes apja által az I. r. alperes ellen indított perben hozott jogerős ítéletében megállapította, hogy az ajándékozási szerződés a telek 1/4 része tekintetében érvénytelen. E döntésénél figyelemmel volt arra, hogy a házasság megromlását kizárólag az I. r. alperes felróható magatartása okozta.
A felperes anyja már 1963-ban meghalt, tehát olyan időpontban, amikor a felperes még harmonikus házasságban élt az I. r. alperessel. Életében tehát nem következett be olyan helyzet, amelyre tekintettel az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérhette volna. Halála után pedig a felperes – mint örökös – mindvégig reménykedett abban, hogy házasélete rendeződik. Még a bontóper során is őszintén ragaszkodott a házasság fenntartásához, kijelentette, hogy férjét visszavárja s a férje (az I. r. alperes) által ellene indított bontókereset elutasítását kérte. Mindaddig, amíg a házasság fennmaradásába vetett reménye végleg meg nem hiúsult, az ajándék visszakövetelésével nem kívánta az együttélés helyreállítását nehezíteni. A házasság felbontását követően azonban rövid időn belül benyújtotta a keresetét.
A Ptk. 235. §-ának (2) bekezdése szerint a szerződés megtámadására a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. E rendelkezés alapján tehát a felperesnek mint anyja örökösének az anyja által kötött ajándékozási szerződés megtámadásához fűződő törvényes érdekét fennállónak kell elismerni. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. számú állásfoglalása értelmében pedig a Ptk. 236. §-ában meghatározott egyéves megtámadási határidő akkor veszi kezdetét, amikor a feltevés végleges meghiúsulása határozottan felismerhető [(2) bek. a) pont]; az ajándékozási szerződés a házasság jogerős felbontásától számított egy évig – a törvényes feltételek megléte esetében – mindenképpen megtámadható. A felperes tehát jogosult volt a szerződés megtámadására, s a megtámadás az előírt határidőben történt.
A Ptk. 4. §-ának (3) bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Polgári jogunk egyik alapelvét tételes szabályként megfogalmazó e rendelkezés szem előtt tartásával állapítja meg a 96. számú polgári kollégiumi állásfoglalás, hogy az ajándékozási szerződés megtámadása útján a házastárs nem juthat ahhoz a vagyoni előnyhöz, hogy a vagyonállományából ajándékozás folytán már kiesett vagyontárgyat visszaszerezze, ha a feltevés meghiúsulását kizárólag a saját felróható magatartása okozta.
Az ajándékozó, illetőleg az, akire tekintettel az ajándékozás történt, nem húzhat tehát előnyt a saját felróható magatartásából. A felperes ezért nem követelhetné vissza az ajándékot akkor, ha a saját felróható magatartásával idézte volna elő a házasság felbomlását. Ugyanez a jogelv irányadó azonban a megajándékozott tekintetében is. A megajándékozott sem húzhat előnyt saját felróható magatartásából.
A per adatai szerint a házasság megromlását kizárólag az I. r. alperes felróható magatartása idézte elő. Nem részesíthető tehát abban az előnyben, hogy megtarthassa azt az ajándékot, amelyet az általa utóbb felróhatóan zátonyra futtatott házasságra tekintettel kapott. Ez ugyanis szemben állana polgári jogunk említett alapelveivel és családvédelmi érdekeket is sértene, mert végső soron arra vezetne, hogy a házastárs hosszabb ideje fennálló házasság esetében az éppen a házasságra tekintettel kapott és még meglevő ajándék elvesztésének veszélye nélkül idézhetné elő felróhatóan a házasság felbontását s élvezhetné tovább az ajándékkal járó előnyöket.
De mindettől eltekintve sem volna indoka annak, hogy a felperes szülei által a közös vagyonukból azonos indokból, közös elhatározással és egymásra is tekintettel adott ajándék fele részét az I. r. alperes megtarthassa akkor, amikor a másik fele rész tekintetében az ajándékozási szerződés érvénytelenségét az egyik szülő által indított kereset folytán a bíróság jogerős ítélettel már megállapította. A felperes és az alperes házassága nyilvánvalóan nem töltötte be az ajándékozó szülők által is egységesen szem előtt tartott rendeltetését. Az ajándékozási szerződés érvénytelensége megállapításának alapos indoka – az ajándékozók szándékának azonosságára és az ajándékozás céljának egységességére is tekintettel – az egész szerződés vonatkozásában fennáll.
(Legf. Bír. Eln. Tan. P. törv. 20 821/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás