PK BH 1975/308
PK BH 1975/3081
1975.07.01.
A nemesítő által előállított új növényfajtának az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézethez állami minősítés végett más személy által történt bejelentése nem valósít meg találmánybitorlást. A nemesítő a bejelentővel szemben a nemesítői jogosultságát egyéves jogvesztő határidő alatt a bíróság előtt érvényesítheti [1969. évi II. törvény (Szt.) 25. §; 21/1968. (VI. 21.) Korm. rendelet 4. §, 8. §].
A felperes keresetlevelében előadta, hogy többéves kutatómunka és kísérletezés eredményeként különböző típusú kukoricahibrideket állított elő és azok leírását átadta az alperesnek az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézethez történő bejelentés végett. Az alperes azonban a bejelentéseket saját nevében tette meg, a felperes által előállított hibridkukorica vetőmagvak egy részét pedig kicserélte más vetőmaggal és a hibridvetőmagot eladta. E tényállás alapján a felperes találmánybitorlás megtörténtének megállapítását és az alperesnek a találmány további felhasználásától való eltiltását kérte.
Az elsőfokú bíróság a végzésével a keresetet (helyesen: keresetlevelet) a Pp 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzésének indokai szerint a felperes az általa megjelölt növényfajtákra szabadalmi oltalmat nem kapott, nem is tett szabadalmi bejelentést. Következésképpen szabadalombitorlásra alapított keresetet nem terjeszthet elő, az e címen előterjesztett kereset nyilvánvalóan alaptalan.
A felperes az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezésében a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új határozat hozatalára való utasítását kérte. Előadta, hogy az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet a szóban levő kukoricahibridek előállítójának az alperest tekinti. Az intézet álláspontja folytán a bejelentésből származó minden jog és kötelezettség az alperest illeti meg, s a keresete arra irányul, hogy az alperes e jogokat ne gyakorolhassa, azokból anyagi hasznot ne húzhasson, minthogy a találmány nem tőle származik.
A fellebbezés alapos.
A becsatolt okiratokból megállapítható, hogy a szóban levő növényfajtákra sem a felperes, sem az alperes szabadalmat nem kaptak, s nem is tettek szabadalom megadására irányuló bejelentést. E körülményre figyelemmel nyilvánvaló, hogy találmánybitorlás nem történt. Találmánybitorlás ugyanis az 1969. évi II. törvény (Szt.) 25. §-a értelmében akkor forog fenn, ha valaki más találmányát jelenti be szabadalmaztatás végett. Az alperes azonban nem jelentette be a felperes által megjelölt növényfajtákat szabadalom megadása végett, találmánybitorlás tehát szóba sem jöhet.
A kereseti kérelemből és különösen a fellebbezésből az állapítható meg, hogy a felperes az alperessel szemben valójában nem feltalálói jogokat vitat, s a követelésének jogalapját tévesen jelölte meg találmánybitorlásban.
A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes a kukoricahibrideket az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézethez jelentette be. Ezt a bejelentést tartotta a felperes magára nézve jogsértőnek.
Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézetnél történt bejelentés a 21/1968. (VI. 21.) Korm. rendelet 4. §-a értelében azt a célt szolgálja, hogy annak alapján elvégezhessék az új növényi fajta állami minősítését.
A 21/1968. (VI. 21.) Korm. rendelet 8. §-a szerint az, aki nemesítői jogosultságát mással szemben vitatja, igényét legkésőbb az állami minősítéstől számított egy év alatt – jogvesztés terhével – a bíróság előtt érvényesítheti.
A felperes nyilatkozataiból az állapítható meg, hogy valójában az előzőekben említett rendeleten alapuló nemesítői jogosultságát vitatja az alperessel szemben. Az ennek megállapítására irányuló igénye a rendelkezésre álló adatok alapján nyilvánvalóan alaptalannak nem tekinthető. Ekként pedig téves volt a keresetlevélnek ez utóbbi indokból történt elutasítása.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, s minthogy az elsőfokú bíróságnak az Szt. 66. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hatásköre és kizárólagos illetékessége nem áll fenn, a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelte a keresetlevélnek az alperes lakóhelye szerint illetékes járásbírósághoz való áttételét, s ez utóbbi bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
(Legf. Bír. Mf. I. 10 380/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás