PK BH 1975/311
PK BH 1975/3111
1975.07.01.
Tartási szerződés esetén a bíróságnak hivatalból tisztáznia kell, hogy az eltartónak a tartásra jogosult lakásába történt formai bejelentkezése megfelel-e a való helyzetnek. Önmagában a “bejelentkezés” a lakásbérleti jogviszony folytatására nem jogosít [1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 81. §].
A b.-i két szobából és mellékhelyiségekből álló lakásnak özv. F. S.-né volt a bérlője. A nevezett 1970. július 20-án tartási szerződést kötött a felperessel. Ezt a szerződést az illetékes államigazgatási hatóság jóváhagyta.
Özv. F. S.-né 1971-ben pert indított a felperes ellen a tartási szerződés megszüntetése iránt. A peres felek kérelmére a bíróság a per szünetelését engedélyezte.
Özv. F. S.-né 1972. február 29-én meghalt.
A felperes a tartásra jogosult halála után kérte az illetékes államigazgatási hatóságtól a lakásbérleti jogviszony folytatására való jogosultságának az elismerését. A lakásügyi hatóság a felperes kérelmét elutasította. Határozata ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú lakásügyi hatóság azonban az elsőfokú lakásügyi hatóság határozatát e részben helybenhagyta azzal, hogy a felperest rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősítette.
A felperes keresetében az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy özv. F. S.-nével érvényes tartási szerződést kötött, vállalt kötelezettségének pedig a tartásra jogosult haláláig eleget tett. Ezért kérte a lakásbérleti jogviszony folytatására való jogosultságának az elismerését.
Az elsőfokú bíróság az ügyben hozott államigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte, s az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet ellen az alperes és a beavatkozó fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Mindkétfokú ítélet azt állapította meg, hogy a felek közös megegyezéssel változtatták át a tartási szerződést életjáradéki szerződéssé. Miután a felperes a vállalt kötelezettségének eleget tett, ezért jogosult a lakásbérleti jogviszony folytatására.
A perben eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 81. §-ának (1) bekezdése értelmében az elhalt bérlő eltartója is folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha a tartási szerződés jóváhagyásától a bérlő haláláig legalább hat hónap eltelt és az eltartó a bérlő halálakor – legalább hat hónapja, állandó jelleggel – a lakásban lakott, továbbá a tartási kötelezettségét teljesítette.
Az R. 81. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé változtatása esetén az eltartó, az (1) bekezdésben előírt feltételek mellett, akkor jogosult a lakásbérleti jogviszony folytatására, ha az életjáradékot rendszeresen fizette.
A tartási kötelmek életjáradéki szerződéssé változtatása esetén is feltétele a lakásbérleti jogviszony folytatásának, hogy az életjáradékot fizető a bérlő halálakor legalább hat hónapja, állandó jelleggel a lakásban lakjék.
A per során az alperes és a beavatkozó következetesen hangoztatta, hogy a felperes röviddel a tartási szerződés megkötése után a lakásból végleg elköltözött és így sem a bérlő halálakor, sem korábban nem lakott együtt – állandó jelleggel – a bérlővel.
A felperes távollétét azzal indokolta, hogy a beavatkozó – özv. F. S.-né albérlője – az “ottlakását” lehetetlenné tette. Hivatkozott munkakörülményeire és arra, hogy egészségügyi dolgozóként többször kellett éjszakai ügyeletet ellátnia s így kénytelen volt munkahelyén tartózkodni. Hivatkozott arra is, hogy a tartási szerződés megkötése után máshol nem volt sem ideiglenes, sem állandó jellegű bejelentett lakása. Azzal is érvelt, hogy a beavatkozó magatartása miatt gyakran testvérénél tartózkodott.
A másodfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes állandó bejelentkezéséhez fűződő “vélelem” nem dőlt meg. Az a körülmény, hogy a felperes ápolónői beosztására tekintettel munkahelyén aludt s a testvérénél is tartózkodott, nem jelenti azt, hogy másutt volt állandó lakása.
Az R. 81. §-ának (1) bekezdésében írt körülmények vizsgálatánál nem lehet formailag csak abból kiindulni, hogy a kötelezett állandó bejelentett lakása hol volt. A lakásbejelentéstől függetlenül ilyen esetekben a bíróságnak hivatalból is tisztáznia kell, hogy a formai lakásbejelentés adatai a való helyzettel összhangban állnak-e. Nem lehet tehát önmagában ügydöntő jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a tartásra kötelezett “eltartóként” bejelentkezett a tartásra jogosult lakásába.
A bennlakás tényét azért is gondosan vizsgálni kellett volna, mert a felperes 1971. szeptember 21-én az államigazgatási hatóságnál a következőket adta elő: “az albérlő magatartása miatt a testvéremhez mentem lakni, bár oda ideiglenes jelleggel sem jelentkeztem be, állandó bejelentett lakásom változatlanul az eltartott lakása és bár elköltöztem, hetenként, kéthetenként egy-egy alkalommal az eltartott lakásában alszom”.
Fel kell tehát deríteni azt, hogy a felperes folyamatosan a perbeni lakásban lakott-e özv. F. S.-nével, ha pedig átmenetileg nem tartózkodott ott, az “albérlő”, vagyis a beavatkozó magatartása mennyiben tette indokolttá távollétét. Tisztázni kell, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségének a felperes eleget tett-e, s ha netán ezt időlegesen elmulasztotta, úgy az terhére mennyiben róható fel. Fel kell deríteni azt is, hogy a felperes átmeneti távolléte egyoldalú elhatározása alapján vagy menthető okból (munkahelyi beosztása, esetleg a beavatkozó magatartása miatt) következett-e be. A tényállás alapos felderítése érdekében indokolt a tartásra jogosult, a beavatkozó, valamint a felperes között folyamatban volt peres és államigazgatási iratoknak a beszerzése is. Szükség esetén egyéb bizonyítási eljárás is lefolytatható.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 478/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás