PK BH 1975/312
PK BH 1975/3121
1975.07.01.
A házastárs (volt házastárs) által a házastársától (volt házastársától) igényelhető szükséges tartás nem azonosítható a létminimummal, mert a szükséges tartás nem jelent szűkös tartást. A szülő szükségleteinek felmérésénél arra is tekintettel kell lenni, hogy a megélhetéshez a gondozás, ruházkodás és a kulturális igények kielégítése is hozzátartozik [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. § (1) bek., 61. § (1), (3) bek., 63. § (1) bek., 65. §; 8. sz. Irányelv.].
Az 1907. évben született felperes gyermekei az alperesek. A felperes módosított keresetében az I. r. alperest havi 500, a II. r. alperest havi 350 Ft szülőtartásdíj fizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy férjétől hat éve külön él, aki havi 550 Ft házastársi tartásdíjat fizet részére, amelyből – miután saját jövedelemmel nem rendelkezik – nem képes megélni. Az alperesektől támogatást kért, ez elől azonban elzárkóztak.
A felperes e kereset benyújtását követően a havi 1390 Ft nyugdíjas férje ellen házastársi tartásdíj iránti pert indított. A járásbíróság az 1973. június 21. napján kelt ítéletével kötelezte a felperes férjét havi 700 Ft tartásdíj fizetésére.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésük szerint az apjuk – a felperes férje – havi 1300 Ft nyugdíjjal rendelkezik és így a felperes eltartására képes, ténylegesen tartja is, és nyugdíja felét neki átadja. Hivatkoztak arra, hogy szüleik az életközösséget teljesen nem szakították meg, mert egy házban, bár külön lakásban laknak. Előadták, hogy a felperes által használt lakrész a tulajdonában áll, így bérfizetési kötelezettség nem terheli.
A járásbíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperest elsősorban különélő házastársa köteles eltartani, aki havi 550 Ft, az utóbbi időben pedig havi 700 Ft házastársi tartásdíjat fizet részére. Figyelemmel arra is, hogy lakbért nem kell fizetnie, a felperes megélhetése teljes egészében biztosított, a szülőtartásdíj iránti kereset tehát alaptalan.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és az alpereseknek keresete szerinti marasztalását.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a bíróság a felperes különélő házastársát havi 700 Ft házastársi tartásdíj fizetésére kötelezte. Elfogadta a járásbíróságnak azt az álláspontját, hogy a felperes a szülőtartásdíjra nem szorul rá.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.
A szülő tartási igényének a jogalapját a Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése, 61. §-ának (1) és (3) bekezdése, továbbá a 63. §-ának (1) bekezdése határozza meg.
E tartási igény elbírálásánál elsősorban a tartást igénylő rászorultságát kell vizsgálni. Szülőtartásra ugyanis az jogosult, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyainál fogva teljesen vagy részben nem tudja magát eltartani és akinek tartásra szorítható házastársa nincs.
A per adatai alapján megállapítható, hogy a felperesnek van tartásra szorítható házastársa, csekély nyugdíjából azonban a felperes megélhetését nem tudja biztosítani.
A Csjt. 65. §-ában foglalt rendelkezés értelmezésével kapcsolatban a 8. sz. Irányelv 7/a. pontja kifejti, hogy a szükséges tartást nem lehet a létminimummal azonosítani. A szükséges tartás nem jelent szűkös tartást, különösképpen akkor nem, ha a tartásra kötelezett kereseti, jövedelmi viszonyai és teljesítőképessége – az életszínvonal általános emelkedésének megfelelően – a szülő számára is magasabb életszínvonalat tenne lehetővé. Ezzel kapcsolatban az Irányelv megállapítja, hogy a kötelezett magasabb keresete, jövedelme esetén alapos lehet a szülőnek – létfenntartását ugyan biztosító – nyugdíja kiegészítésére irányuló igénye is. A szülő szükségleteinek felmérésénél tekintettel kell lenni arra is, hogy a megélhetéshez a gondozás, ruházkodás és a kulturális igények kielégítése is hozzátartozik.
A 67 éves felperes megélhetését jelenleg a bíróság által megállapított havi 700 Ft házastársi tartásdíj szolgálja. A házastárs nyugdíja 1397 Ft, melyből a felperes letiltás útján 461 Ft-ot kap kézhez, míg a különbözeti összeg közvetlen megfizetését a kötelezett vállalta.
Az I. r. alperes személyesen azt adta elő, hogy maga havi 2800 Ft, házastársa 2400 Ft. keresettel rendelkezik. A II. r. alperes pedig úgy nyilatkozott, hogy havi 2200 Ft-ot, házastársa havi 3000 Ft-ot keres. Mindkét alperesnek a gyermeke felnőtt korú, akik eltartásukról saját maguk gondoskodnak.
A felperes a megítélt havi 700 Ft házastársi tartásdíjból csak szűkösen képes megélni, míg az alperesek személyenként több mint 2500 Ft-tal rendelkeznek, ebből okszerűen arra a következtetésre kellett volna jutnia a perben eljárt bíróságnak, hogy a felperes a szülőtartásdíj kiegészítésére jogosult.
Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a járásbíróság ítéletét megváltoztatta.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 837/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás