PK BH 1975/313
PK BH 1975/3131
1975.07.01.
Idős, beteg szülőtől nem várható el, hogy gyermeke tartási kötelezettségének enyhítése végett a szobáját albérletbe adja, vagy szociális otthon szolgáltatásait vegye igénybe.
A bíróság köteles a személyesen eljáró szülőt az általa érvényesíthető igények tekintetében megfelelően tájékoztatni [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 582. § (1) bek.; 8. sz. Irányelv; PK 95. sz.].
A felperes az 1974. március 13-án indított keresetében a korábban megállapított havi 400 Ft szülőtartásdíjnak havi 600 Ft-ra való felemelését kérte, mivel ez az összeg, valamint az évi 533 Ft földjáradék tartására nem elégséges. Hivatkozott arra, hogy az alperes – és férje – jövedelme a korábbi ítélet meghozatala óta jelentősen növekedett, az ő egészségi állapota viszont romlott.
Az alperes azzal védekezett, hogy a felperes albérlet útján értékesíthetné egyik helyiségét, illetőleg kedvezményes étkezést vehetne igénybe az öregek napközi otthonában, s ezért a kereset elutasítását kérte.
A járásbíróság a felperes keresetét elutasította, mert a korábbi jogerős ítélet meghozatala óta a felek viszonyában lényeges változás nem történt, s mert a felperes “semmit nem tesz annak érdekében, hogy magasabb jövedelemhez jusson”. Ezt szobájának albérletbe adása útján érhetné el, mivel főleg a konyhában tartózkodik; vagy a melléképületének kéményét helyreállíthatná, s ezt a helyiséget bérlet útján hasznosíthatná.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes a megélhetéshez szükséges anyagiakat elő tudná teremteni, “ami a tartásdíjakkal együtt a megélhetését biztosítaná, különösen a szociális gondozás igénybevétele mellett”. A másodfokú bíróság álláspontja szerint is a felperesnek ez a mulasztása – nevezetesen, hogy nem él a jövedelme “kiegészítésére” nyitva álló lehetőségekkel – az alperes terhére nem róható, azaz a tartásdíj felemelésére ez okból nincs lehetőség.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes 71 éves, 80%-ban munkaképességét elvesztette, egyebek között nagyfokú általános érelmeszesedésben is szenved, amely – az orvos szakértői szakvélemény szerint – főleg az agyra lokalizálódott. Az alperes által fizetett tartásdíj, valamint az évi 533 Ft földjáradék eltartására nem elégséges. Az általa igényelt havi 200 Ft többletre mindenképpen rászorul.
A felperes egészségi állapota kellően indokolja, hogy albérlő tartásával nem kíván – nem is tudna – foglalkozni, és szociális gondozást sem kíván igénybe venni. Az említett egészségi állapotára tekintettel az albérlőtartás és az öregek napközi otthona szolgáltatásainak igénybevétele nem is várható el tőle. A szociális gondoskodás igénybevétele ezenkívül a felek vagyoni viszonyaira tekintettel sem indokolt.
A felperes lakása abban az ingatlanban van, amelyet az adatok szerint 1941-ben ő ajándékozott leányának, az alperesnek, s amelyen csak haszonélvezeti jogát tartotta fenn. A felek között a szülőtartásdíjjal kapcsolatosan több per volt az elmúlt évek során folyamatban. Ezek mindegyikében a jelen per alperese azzal érvelt, hogy a felperes dolgozzon, illetőleg albérlet létesítése útján egészítse ki jövedelmét,
A felperes létfenntartása érdekében fordult perrel az elmúlt évek során szülőtartásdíj megítélése, illetőleg felemelése iránt a leányával, az alperessel szemben. Miként a korábbi perben, a jelen perben is előadta, hogy leányát megajándékozta, ezért méltán tarthat igényt a létfenntartását biztosító minimális anyagi támogatásra. Több ízben érvényesítette ajándék visszakövetelésére irányuló igényét is. Az alperes az ajándék visszaszolgáltatására készséget nem mutatott, a kereset elutasítását kérte, illetőleg azt követelte a felperestől, hogy vásároljon a jelenlegi helyett újabb ingatlant.
A megajándékozott alperes ilyen körülmények között nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az ő tartási terheinek csökkentése érdekében a felperes anyja tartson albérlőt, illetőleg szociális gondozást vegyen igénybe.
A Legfelsőbb Bíróság 8. számú Irányelve a bíróságok kötelességévé teszi a tartásra szoruló szülő jogainak hatékony védelmét, e körben biztosítaniuk kell, hogy a szülő igényét a törvényben meghatározott keretek között megfelelően érvényesítse. Fokozott gondot kell fordítaniuk az 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §-ában foglaltakra, azaz a szülőt megfelelő tájékoztatással kell ellátniuk jogai helyes gyakorlásának jogi feltételei felől. Az eljárt bíróságok e kötelezettségüknek nem tettek eleget. Nem hívták fel a személyesen eljáró felperes figyelmét a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdéséből, illetőleg a PK 95. számú állásfoglalásából következő jogai érvényesítésének lehetőségére sem.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helyt adott, a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes által fizetendő szülőtartásdíj összegét a felperes keresete értelmében felemelte.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 916/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás