PK BH 1975/316
PK BH 1975/3161
1975.07.01.
A mezőgazdasági termelőszövetkezet tagját kivételesen indokolt esetben nem fegyelmi úton is át lehet helyezni más munkakörbe vagy munkahelyre. Az alapos indok nélküli áthelyezés azonban alapot adhat a kártérítési felelősség megállapítására [1967. évi III. törvény 58. §, 75. §, 89. §; 35/1967. (X. 11.) Korm. rendelet 90. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet (Vhr.) 128. §, 130. §].
Az alperesi mezőgazdasági termelőszövetkezetnek a felperes 1959 óta tagja. A termelőszövetkezet vezetősége 1962-ben a felperest mesterséges megtermékenyítési tanfolyamra küldte, ahol inseminátor szakképzettséget szerzett. Az 1968. évtől kezdődően az alperesnél inseminátori beosztásban dolgozott, majd 1970. augusztus havában megbetegedett, betegsége – kisebb megszakításokkal – 1972. szeptember l-ig tartott.
A felperes betegségének ideje alatt az alperes más termelőszövetkezeti tagot képeztetett ki és állított be az inseminátori munkakör ellátására. Amikor a felperes betegségéből felgyógyult, az alperes vezetősége a felperest répaátadói munkakörbe helyezte át. A felperes korábbi munkakörében 2400 Ft javadalmazásban részesült, új munkakörében havi keresete és részesedése átlagosan 1600 Ft.
A felperes a termelőszövetkezet vezetőségének határozata ellen a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordult, ahol elsősorban azt kérte, hogy helyezzék vissza eredeti munkakörébe, ha erre nem lenne lehetőség, havi jövedelmét az eredeti munkakörének megfelelő összegre egészítsék ki.
A szövetkezeti döntőbizottság a felperes kérelmét elutasította. Ezt a határozatot támadta a felperes keresettel, kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és eredeti javadalmazása mellett volt munkakörébe visszahelyezését, másodlagosan azt kérte, hogy őt munkaköri változás esetén is megillesse a korábbi munkakörére megállapított díjazás.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes szövetkezet döntőbizottságának határozatát megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy a felperest – korábbi díjazása mellett – eredeti munkakörébe helyezze vissza. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1971. évi 34. tvr.-rel módosított és kiegészített 1967. évi III. tv. (Tv.) 75. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint alacsonyabb munkakörbe vagy más munkahelyre való beosztás a súlyosabb fegyelmi büntetések körébe tartozik, ilyen intézkedést a termelőszövetkezet tagjával szemben csak fegyelmi eljárás eredményeként hozhat. Az ítélet indokolása szerint a termelőszövetkezeti tag beosztásának változása nem függhet a szövetkezeti vezetőség mindenkori belátásától. Így fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül, a korábbi munkakörének ellátására egyébként alkalmas tagot – felgyógyulását követően – nem lehet más beosztásba helyezni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Megállapította, hogy a felperes betegségét megelőzően inseminátorként dolgozott a termelőszövetkezetben. Ez a munkakör pedig szakképzettséghez van kötve. Hivatkozott a Tv. 58. §-ának (3) bekezdésében, a 35/1967. (X. 11.) Korm. rendelet (R.) 90. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezésekre. Azt állapította meg, hogy az alperes csupán a felperes betegségének tartamára állíthatott volna be ideiglenesen helyettest, felgyógyulása után a felperest eredeti munkakörében kellett volna továbbra is foglalkoztatni. Így a felperes szakképzettséget nem igénylő munkakörbe nem lett volna áthelyezhető. Az áthelyezés tehát sértette a felperesnek a tagsági viszonyból eredő jogát.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással támadott határozatában azzal is érvelt, hogy a peres felek “kölcsönös megegyezéssel” állapodtak meg a “munkakörben”, vagyis abban, hogy a felperes inseminátori munkát végez a termelőszövetkezetben. Az ilyen módon létrejött megállapodást pedig – álláspontja szerint – csak közös megegyezéssel lehet megváltoztatni, egyoldalúan – jogkövetkezmények nélkül – azt egyik fél sem változtathatja meg.
Hiányolta végül a Legfelsőbb Bíróság határozatában azt is, hogy az alperes az áthelyezés tárgyában a felperessel előzetes megbeszélést – a Vhr. 130. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezések ellenére – nem folytatott le.
A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt újabb törvényességi óvás megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság – a törvényességi óvással támadott határozatában – helytállóan hivatkozik a Tv. 58. §-ának (3) bekezdésében írt arra a szabályra, hogy a termelőszövetkezet köteles gondoskodni tagjainak, az adottságoknak megfelelő, rendszeres és képzettségük szerinti foglalkoztatásáról. Az R. 90. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a vezetőség a közös munkaszervezet keretében köteles gondoskodni a tagoknak szakképzettségüknek megfelelő foglalkoztatásáról. A munkaköröket lehetőleg állandósítani kell.
Az idézett törvényhely tehát nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy kivételesen, alapos indokkal alátámasztott esetekben munkaköri változtatásra kerüljön sor. A jogalkotó e kivételes lehetőséget nyilván azért biztosította, mert a mezőgazdasági termelőszövetkezetek adottságai sajátos jellegűek. Különböző körülmények (üzemágak megszüntetése, átszervezés, természeti csapások, járványos állatbetegségek stb.) olyan helyzetet teremthetnek, amelyek a célszerű gazdaságosság követelményei érdekében munkaerő átcsoportosítását, esetleg egyes munkakörök megszüntetését teszik indokolttá. Így tehát fegyelmi eljárás lefolytatására alapot adó körülmény hiányában is – kivételesen indokolt esetben – jogi lehetőség nyílhat arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetősége a szakképzettséggel rendelkező tagot más munkakörbe vagy munkahelyre helyezze át.
Azt viszont helyesen hangsúlyozza az óvással támadott határozat, hogy ha a szakképzett termelőszövetkezeti tag beteg lesz – s a körülmények más intézkedésre alapot nem nyújtanak –, a vezetőség akkor jár el jogszerűen, ha a beteg tag munkakörébe csupán ideiglenesen, a betegség tartamára állít be helyettest.
Az áthelyezésnek vagy másik munkahely kijelölésének – indokolt esetben – az sem lehet akadálya, hogy a termelőszövetkezet vezetősége korábban a tagot szakképzettséget biztosító tanfolyamra küldte és huzamosabb ideig ennek megfelelő munkakörben foglalkoztatta.
Így téves a törvényességi óvással támadott határozat indokolásában írt az a jogi érvelés, hogy a felperes munkakörét csak a felek kölcsönös megegyezésével lehetett volna megváltoztatni.
Az alperes egyébként az áthelyezés tényét – az 1972. október 11-én kelt jegyzőkönyv tartalmából kitűnőleg – előzetesen közölte a felperessel. Az alperes főállattenyésztője és jogtanácsosa jelenlétében ismertté vált a felperes előtt új munkahelye és áthelyezésének ténye. A szűkszavú jegyzőkönyvből azonban nem tűnik ki, hogy az alperes vezetősége által megbízott személyek és a felperes között valóban olyan megbeszélésre került-e sor, amely a Vhr. 130. §-ának (1) bekezdésében írt törvényhozói célkitűzéseknek megfelelt.
A Tv. alapelveiben is hangsúlyozott demokratikus vezetési módszerek fejlesztése megköveteli azt, hogy az áthelyezést megelőző előzetes megbeszélés során sokoldalúan vizsgálják annak kihatásait. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti tagok személyi és anyagi igényeinek fokozott kielégítése érdekében körültekintően és a méltányosság követelményeinek messzemenő szem előtt tartásával kell figyelembe venni a tag képzettségét, képességét, fizikai adottságait, egészségi, családi és egyéb méltánylást érdemlő körülményeit.
Az előzetes megbeszélés kötelezettsége azonban nem jelenti azt, hogy a tag hozzájárulásának hiányában más munkahelyre áthelyezése nem volna lehetséges. Ha azonban erre sor kerül – különösen a betegségükből felépült termelőszövetkezeti tagokkal szemben –, a vezetőség gondoskodásának fokozottan kell érvényesülnie. Elsősorban a tárgyi lehetőségek széles körű felmérése mellett, szükség esetén a munkabeosztás célszerű módosításával, illetőleg átcsoportosítással is biztosítani kell azt, hogy a szakképzett, de a körülmények időközi változása folytán eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tag sem a munka jellegét, sem a munkájának díjazását tekintve jelentősebb hátrányt ne szenvedjen.
Ha az állapítható meg, hogy a tárgyi lehetőségek ellenére a tag részére a vezetőség kellő indok nélkül a munkafeltételeket tekintve hátrányos és a korábbi díjazáshoz (részesedéshez) viszonyítva számottevő anyagi veszteséggel járó munkakört és munkahelyet jelölt ki, ez a körülmény alapot nyújthat a termelőszövetkezet felelősségének a megállapítására is. A termelőszövetkezet csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy vétkesség nem terheli [Tv. 89. § (1) bek.].
Az alperes hivatkozott arra, hogy a felperest tbc-s fertőzéssel vették betegállományba s a nevezett több, mint egy éven át vette fel a betegségi segélyt. Érvelése szerint így joggal volt abban a feltevésben, hogy a felperes tbc-s beteg, az adott helyzetben tehát nem volt elvárható, hogy tbc-mentes tehénállomány mellett a felperest továbbra is inseminátori munkakörben alkalmazza.
Az eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk folyamán nem vizsgálták, hogy a felperesnek milyen jellegű volt a betegsége. Azt sem derítették fel, hogy az alperes kellő alappal volt-e abban a feltevésben, hogy a felperest korábbi munkakörében nem tudja foglalkoztatni. Az sincs tisztázva, hogy az alperes menthető okból állított-e be a felperes helyett másik inseminátort. Ezeket a körülményeket a vonatkozó kórlapok és zárójelentés beszerzésével szükség esetén a kezelő orvosok meghallgatásával kell tisztázni. Ezen túlmenően az eljárt bíróságok azt sem vizsgálták, hogy a felperes betegségének jellegéről és előrelátható időtartamáról az alperes vezetősége megfelelően tájékozódott-e és a felperes új munkakörének kijelölésénél mennyiben járt el kellő körültekintéssel. Figyelembe vette-e a felperes szakképzettségét, fizikai adottságát, egészségi, családi és egyéb körülményeit. Emellett fel kell deríteni azt is, hogy az alperes vezetősége intézkedésével nem sértette-e meg a Tv. 58. §-ának (3), az R. 90. §-ának (1) bekezdésében, és a Vhr. 128. §-ában írt foglalkoztatási kötelezettségét.
Ha ugyanis az volna megállapítható, hogy az alperes vezetősége a felperest kellő indok nélkül olyan munkakörbe helyezte át, és olyan munkahelyre irányította, amely őt méltánytalan anyagi hátránnyal sújtotta, úgy jogi lehetőség nyílhat a megfelelő munkakörbe történő áthelyezés elrendelése mellett az alperes felelősségének megállapítására is. Azt a kérdést, hogy a felperes betegségéből történt felépülésekor a répaátvevői munkához viszonyítva milyen – esetleg előnyösebb munkafeltételeket és díjazást biztosító – helyen lett volna foglalkoztatható, szükség esetén szakértői bizonyítás útján kell tisztázni.
Az előadott indokok alapján megállapítható, hogy a törvényességi óvással támadott határozat, valamint az első és másodfokú ítélet megalapozatlan és ehhez képest törvénysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a fent megjelölt határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Eln. Tan. P. törv. 20 951/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás