PK BH 1975/317
PK BH 1975/3171
1975.07.01.
A háztáji többletterület használati díjának megállapításánál alapul kell venni a vezetőségnek a háztáji föld helyét és mértékét kijelölő határozatát, az ezen felüli többlethasználatért a művelési ág és terület figyelembevételével kell a használati díjat megállapítani [1967. évi III. törvény 72. §; 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet (Vhr.) 181. §, 187. §].
A korábban több helyrajzi szám alatt nyilvántartott, utóbb a térképfelújítás során egységesen a 227. hrsz. alatt felvett 141 ⬜-öl beltelki ingatlan fele-fele arányban a felperes és felesége tulajdona.
A felperes a termelőszövetkezet tagja.
A járási és városi földhivatal ingatlan-nyilvántartási csoportja közléséből kitűnően az ingatlan 1157 m2 területén lakóház áll udvarral, a 6542 m2 terület pedig másodosztályú szántó 14,78 ar. korona kataszteri tiszta jövedelemmel.
Az alperes vezetősége határozatával a felperest 941 Ft földhasználati díj megfizetésére kötelezte, azzal az indokkal, hogy a felperes 200 ⬜-öl szőlő (⬜-ölenként 4 Ft használati díj) és 141 ⬜-öl szántó (⬜-ölenként 1 Ft használati díj) területet használt háztáji többletterületként. Az alperes döntőbizottsága határozatával a felperes fellebbezését elutasította.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresettel fordult a járásbírósághoz a többletföld használati díj fizetésének kötelezettsége alól való mentesítése iránt. Azt nem tette vitássá, hogy 341 ⬜-öllel több szántót használt a közgyűlés által meghatározott 1600 ⬜-öl területen kívül, de csak 300 Ft használati díjat ismert el.
A felperes álláspontja szerint a birtokában levő föld területéből indokolt volna még kivenni 78 ⬜-öl glediciás területet, a fennmaradó kb. 300 ⬜-öl többletföldet pedig egységesen szántóföldként számításba venni és a használatért ⬜-öl/1 Ft használati díjat megállapítani, mert a belterületi háztáji földjével összefüggésben levő szőlőingatlan a háztáji földjéhez tartozik. A jogszabály szerint pedig jogosult az 1600 ⬜-öl háztáji földön belül ennyi szőlőterület használatára.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. A döntés indokolása szerint a döntőbizottság határozata indokainál fogva helytálló.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a per főtárgyáról rendelkező részét indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A háztáji többletterület használati díjának – a 15/1971. (III. 30.) MÉM rendelettel módosított és kiegészített 6/1967. (X. 24.) MÉM rendelet (Vhr.) 181. §-ának (3) bekezdése szerint történő – megállapításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy az 1971. évi 34. tvr.-rel módosított és kiegészített 1967. évi III. tv. (Tv.) 72. §-ának (2) bekezdése alapján a háztáji szőlő a háztáji föld területén belül 834 ⬜-öl lehet. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperesnek a belterületi háztáji földjéhez tartozik az azzal szomszédos 200 ⬜-öl szőlőingatlan is. A belterületi 2141 ⬜-öl ingatlanban a per adatai szerint szőlő nincs, hanem a felperes használatában csupán az említett 200 ⬜-öl szőlőingatlan van. Ez pedig nem haladja meg a háztáji föld törvényes nagyságán belül használatban tartható szőlőterület mértékét.
A Vhr. 187. §-ának (2) bekezdése szerint a vezetőség határozza meg a tagoknak járó háztáji föld mértékét és gondoskodik a háztáji föld kijelöléséről.
Az ügyben eljárt bíróságok nem szerezték be az alperes vezetőségének a felperes háztáji földjéről rendelkező határozatát, és nem vizsgálták, hogy a vezetőség pontosan hány ⬜-ölben állapította meg a felperes háztáji földjét és azt hol jelölte ki. Nincs tisztázva tehát, hogy a felperes szőlőingatlanát a vezetőség az alperes háztáji földjei közé sorolta-e, és ha igen, miért nem volt figyelemmel arra, hogy a Tv. 72. §-ának (2) bekezdése alapján 3000 m2 (834 ⬜-öl) szőlőt használhat háztáji földként. Az ügyben eljárt bíróságok meg sem indokolták, hogy miért nem voltak figyelemmel erre a rendelkezésre, és miért tekintették a felperes által használt 200 ⬜-öl szőlőt úgy, mintha a felperes háztáji földjén kívül és azon felül volna, amely után a felperes használati díjat köteles fizetni.
Ha a vezetőség határozata alapján a perbeli szőlő is a felperes háztáji földjébe tartozott – mivel a felperes használatában levő szőlő nem haladja meg a Tv. 72. §-ának (2) bekezdésében meghatározott mértéket – a felperes nem kötelezhető a szőlő után számított magasabb használati díj fizetésére.
(Legf. Bír. P. törv. I. 20 647/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás