PK BH 1975/318
PK BH 1975/3181
1975.07.01.
Házastársak közös tulajdonában álló ingatlan kisajátítása esetén a kártalanításként kapott összegből az együttélés ideje alatt történt vétel az ingatlan-vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség alól az esetben is mentes, ha vevőként az egyik házastárs szerepel [11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 30. §; 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §].
A felperesek együttélő házastársak. Egyenlő arányban, 18/20 részben közös tulajdonukban állott házasingatlanukért 269 648 Ft kisajátítási kártalanítást kaptak.
A kisajátítási kártalanítási összegből a II. r. felperes 250 000 Ft vételárért házasingatlant vásárolt. A szerződésben vevőként egyedül a II. r. felperes szerepelt, a szerződés alapján tulajdonosként a telekkönyvbe is egyedül a II. r. felperes nevét jegyezték be.
A felperesek az a.-i ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést együttesen mutatták be illetékkiszabás végett. Az illetékhivatal visszterhes ingatlan-vagyonátruházási illetékként 19 500 Ft-ot szabott ki. A határozat indokolása szerint az ingatlant csak a II. r. felperes vásárolta, így – a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 30. §-a (7) bekezdésének c) pontja alapján – a kisajátítási kártalanítási összegnek csak a fele vehető figyelembe az illetékmentességnél.
A felperesek a jogerős államigazgatási határozat ellen – annak hatályon kívül helyezése iránt – keresetet nyújtottak be a bírósághoz. Keresetlevelükben előadták, hogy a szóban forgó ingatlan, amelyet a kártalanítási összegből a házassági életközösség fennállása alatt szereztek, a Csjt. 27. §-a értelmében közös tulajdonukba került, függetlenül attól, hogy az adásvételi szerződésben vevőként kizárólag a II. r. felperes szerepel, és a telekkönyvbe is csak az ő tulajdonjogát jegyezték be. Ennélfogva a vétel az ingatlan-vagyonátruházási illeték fizetésének kötelezettsége alól a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 30. §-a (7) bekezdésének c) pontja alapján teljes egészében mentes.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint is az a.-i ingatlan vásárlása csak a kártalanítási összegből a II. r. felperesre eső rész erejéig illetékmentes.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasította. A Legfelsőbb Bíróság lényegében elfogadta az alsó fokú bíróságok jogi okfejtését. Álláspontja szerint a II. r. felperes a kisajátított ingatlannak csak fele részben volt tulajdonosa, e közös tulajdonból “reá eső rész után kapott kártalanítási összeg erejéig” lehet tehát az újabb ingatlanvásárlás mentes az illeték alól. Ha a kisajátított ingatlan közös tulajdonban állt és a kisajátítás után csak az egyik tulajdonostárs vásárolt a kártalanítási összegből újabb ingatlant, a másik tulajdonostárs részére fizetett kártalanítási összeget az illetékmentesség megállapításánál nem lehet figyelembe venni.
A határozat indokolása szerint az illeték kiszabásánál döntő mértékben a bemutatott szerződés tartalma az irányadó. Az illetékhivatalnak tehát nem kötelessége, de nem is tartozik hatáskörébe annak tisztázása és eldöntése, hogy a szerződéssel átruházott ingatlan a Csjt. 27. §-a értelmében közös vagyon-e vagy sem. A házassági életközösség fennállása sem zárja ki ugyanis annak lehetőségét, hogy a házastársak különvagyonukba kerülő ingatlant szerezzenek. Végül utalt az I. r. felperesnek a perben tett személyes előadására, amelyből arra lehet következtetni, hogy a felperesek a vásárolt ingatlan tekintetében annak nem a közös vagyoni, hanem a különvagyoni jellegét kívánták kiemelni.
A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt újabb törvényességi óvás alapos.
Az illetékekről szóló 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet módosított 30. §-a (7) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés szerint mentes a visszterhes ingatlanvagyon-átruházási illeték alól az ingatlan vásárlása, ha az a kisajátított ingatlanért kapott kártalanítási összegből történt. Ez a rendelkezés a volt tulajdonos számára biztosítja, hogy a kisajátított ingatlan helyett illetékmentesen más ingatlant vásárolhasson a kártalanítási összegből és annak erejéig.
A Csjt. 27. §-a akként rendelkezik, hogy a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, ide nem értve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak.
A kisajátított ingatlan a felperesek közös vagyona volt. Ugyancsak a házastársi vagyonközösségbe került a fenti jogszabály értelmében a kisajátítási kártalanítás összege, valamint az ebből az összegből vásárolt ingatlan is, függetlenül attól, hogy a szerződésben vevőként csak a II. r. felperes szerepel.
Az illetékügyben eljárt hatóságok tehát indokolatlanul tagadták meg az illetékmentesség megadását és a perben eljárt bíróságok, de a Legfelsőbb Bíróság is, törvénysértéssel helyezkedtek arra az álláspontra, hogy az államigazgatási hatóságok határozatai érdemben helytállóak.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozatában helyesen jegyezte meg, hogy az illetékhivatal további vizsgálódások nélkül, általában a szerződés tartalma alapján köteles a határozatát meghozni. Olyankor azonban, amikor a házastársak egyike az együttélés ideje alatt vásárol ingatlant, és erre az illetékügyben eljáró hatóság figyelmét külön is felhívják, nem lehet elzárkózni a kérdés vizsgálatától, mert a Csjt. 27. §-ában foglalt anyagi jogi szabályt az államigazgatási eljárásban is alkalmazni kell.
Minthogy a megvásárolt ingatlan a már idézett jogszabály értelmében a felperesek közös tulajdona, a II. r. felperest az illetékfizetési kötelezettség alóli mentesség megilleti.
Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint az illetékfizetési kötelezettség szempontjából nincs jelentősége az I. r. felperes által az elsőfokú eljárásban tett annak a nyilatkozatának, hogy azért került az ingatlan egyedül a II. r. felperes tulajdonába, mert a közös vagyonból az I. r. felperes különvagyonába nagyobb összeget fektettek be. Az ilyen megállapodás érvényességéhez ugyanis a Csjt. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében közokiratra van szükség.
(Legf. Bír. Eln. Tan. P. törv. 21 033/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás