• Tartalom

PK BH 1975/319

PK BH 1975/3191

1975.07.01.
Az elidegenítési kötelezettség alá eső (megengedett mértéken felüli) lakástulajdon átruházása illetékmentességének feltételei [32/1971. (X. 5.) Korm. rendelet 3. §, 8. §, 12. §; 26/1971. (X. 5.) ÉVM–IM rendelet 1. § (1) bek. d) pont; 41/1972. ÉVM–IM sz. közlemény 19. pont].
Id. H. A. és neje a nevükön álló 2/6 rész házasingatlan illetőséget gyermeküknek, a felperesnek ajándékozták az 1972. szeptember 15-én kelt szerződéssel.
Az ajándékozási szerződés megkötése után az illeték kiszabására jogosult hatóság vagyonátruházási illetéket szabott ki. Ezt a határozatot az alperes helybenhagyta.
A jogerős határozat ellen a felperes a bírósághoz fordult. Arra hivatkozott, hogy szülei az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonáról szóló rendeletek értelmében a lakástulajdonuk mértékét meghaladó lakástulajdont ruháztak rá, ő a család köréből kivált és a szerződés megkötése után a lakásba költözött, ezért a szerződés a 32/1971. (X. 5.) Korm. rendelet (R.) 12. §-a értelmében mentes az okirati és vagyonátruházási illeték alól.
Az alperes arra hivatkozott, hogy az illetéket jogszerűen szabta ki, mert a felperes a lakásba az ajándékozási szerződés megkötése előtt – 1972. augusztus 16-án – beköltözött, tehát a családi kötelékből nem a szerződés megkötését követően, hanem már korábban kivált.
A járásbíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes nem a személyi igazolványában történt bejegyzés idején, hanem a szerződés megkötését követően, 1972. szeptember végén költözött be a lakásba. Az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. Az ítéletének indokai szerint az R. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a család körébe tartozó nagykorú személy a család köréből házasságkötés miatt vagy egyéb okból kiválik, egy lakás tulajdonát megszerezheti. A (2) bekezdése szerint pedig, köteles abba 6 hónapon belül beköltözni. Ilyen esetben az R. 12. §-a szerint a szerződés mentes az illeték alól. Minthogy a felperes az ajándékozási szerződés megkötése után vált ki a családból és költözött be a neki ajándékozott ingatlanrészbe, az R. 12. §-ában meghatározott kedvezmény megilleti, s így mentes az ingatlanvagyon-átruházási illeték alól.
A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A járásbíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 12. §-a szerint, ha a tulajdonos a 3. §-ban megállapított mértéket meghaladó lakástulajdonát az elidegenítési határidőben a család köréből kiváló nagykorú személyre ruházza át, a szerződés mentes az okirati és a vagyonátruházási illeték alól. E jogszabályi rendelkezés értelmében az illetékmentességnek feltétele az is, hogy az átruházott ingatlan az R. 3. §-ában meghatározott mértéken felüli, s ekként elidegenítési kötelezettség alá esik. Ugyanilyen álláspontot foglalt el az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium az R. szabályainak értelmezéséről kiadott 41/1972. számú közleményének 19. pontjában.
Az R. 3. §-a szerint a lakástulajdon megengedett mértéke egy lakás. Többlakásos épületben pedig a 26/1971. (X. 5.) ÉVM–IM rendelet (Vhr.) 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint egy lakás tulajdonán egy lakásnak megfelelő tulajdoni hányadot kell érteni.
Az R. 8. §-ának (1) bekezdése elidegenítési kötelezettséget csak a megszabott mértéken felüli lakásra ír elő.
A járásbíróság azonban ez irányban nem derítette fel a tényállást. A rendelkezésre álló adatokból csak az állapítható meg, hogy a felperes szülei 2/6 részben voltak tulajdonosok. A keresetben a felperes azt adta elő, hogy a házasingatlan további 2/6 részének H. A.-né, 2/6 részének pedig H. A. a tulajdonosa. A ház tulajdoni viszonyaira vonatkozóan azonban a felperesi előadáson kívül a perben nincs adat. Arra sincs adat, hogy a ház hány lakásból áll. A hiányos adatokból nem állapítható meg, hogy az átruházó ajándékozók illetősége elidegenítési kötelezettség alá esett-e vagy sem. A bíróság a perben – az alperes védekezésére figyelemmel – csak azt vizsgálta, hogy a felperes a beköltözési kötelezettségnek az ajándékozási szerződés megkötése után tett-e eleget.
Az illetékmentességnek azonban nemcsak ez a jogszabályi feltétele, hanem az is, hogy az átruházás elidegenítési kötelezettség alá eső lakás, illetve ilyen lakást magában foglaló tulajdoni hányad tekintetében történjék.
Az államigazgatási határozat megtámadása iránti perben a bíróságnak nemcsak az alperesi védekezés keretei között, hanem általában a támadott határozat törvényessége kérdésében kell döntenie. Az adott esetben azonban abban a kérdésben, hogy a keresettel megtámadott államigazgatási határozat a jogszabályoknak megfelel-e, a tényállás felderítetlensége miatt nem lehetett megalapozott döntést hozni.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 333/1974. sz.)
1

Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére