PK BH 1975/32
PK BH 1975/321
1975.01.01.
A bíróság nem bocsáthatja ki a fizetési meghagyást, ha a követelés fennállása már a fizetési meghagyás kibocsátása iránt előterjesztett kérelemben előadottak alapján kétségesnek mutatkozik [1952. évi III. törvény (Pp.) 316. § (3) bek.; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 210. §; 236. §; PK 96. sz.].
A jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránt előterjesztett kérelmében előadta, hogy leánya – a négy évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig – a kötelezett házastársa volt. Házasságuk fennállása idején 13 000 forint készpénzt, egy rekamiét, két fotelt, egy kisasztalt, egy dunnát, két vánkost és egy üvegezett szekrényt adott nekik “bízva a házasságuk tartósságában”. A kötelezett újra megnősült és sem a pénzt, sem az ingóságokat nem hajlandó visszaadni. A jogosult kérte, hogy a bíróság a különvagyoni követelés fejében fizetési meghagyással kötelezze az említett pénzösszeg és költség visszafizetésére, valamint a felsorolt tárgyak kiadására.
A bíróság a kibocsátott fizetési meghagyásban a kötelezettet 13 000 Ft tőke, ennek 1972. december 10-étől járó évi 5%-os kamata és 870 Ft perköltség megfizetésére vagy a felsorolt ingóságok és ezen túlmenően egy rádió kiadására kötelezte.
A fizetési meghagyás a kötelezett ellentmondásának hiányában jogerőre emelkedett.
A jogerős fizetési meghagyás ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 316. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint az elnök a fizetési meghagyás kibocsátása nélkül az ügy tárgyalására tűzhet ki határnapot, ha megítélése szerint a követelésnek nincs jogalapja, fennállása kétségesnek mutatkozik, vagy a követelés jogszabály megkerülésére irányul.
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem indokolása szerint a jogosult a pénzt és az ingóságokat “bízva házasságuk tartósságában” adta a házastársaknak. Ebből a szóhasználatból arra kell következtetni, hogy a jogosult az ajándékozási szerződést – a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. számú állásfoglalására tekintettel – a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján kívánta megtámadni. Eltekintve attól, hogy az említett állásfoglalás nem azokat az eseteket tartotta szem előtt, amikor a házasság az egyik házastárs halála következtében szűnt meg, a Ptk. 236. §-ában meghatározott egyéves határidő a házasság megszűnésekor veszi kezdetét. Minthogy pedig a jogosult leánya – a kérelemből kitűnően – négy évvel korábban halt meg, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem beadásakor az ajándékozási szerződés megtámadására már nem volt törvényes lehetőség, a követelésnek tehát nem volt jogalapja.
Az, hogy a “különvagyoni követelés” – a házastársaknak “adott” pénz és ingóságok tekintetében – fennáll-e, a tényállás közelebbi vizsgálata nélkül legalábbis kétséges.
Ezért a bíróság a fizetési meghagyást nem bocsáthatta volna ki, hanem az ügy tárgyalására kellett volna határnapot kitűznie.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvással megtámadott fizetési meghagyást a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 166/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás