GK BH 1975/323
GK BH 1975/3231
1975.07.01.
A tervszerződésnek a kikötött határidő utáni módosítása nem mentesít a szerződésszegés jogkövetkezményei alól [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 405. § (1) bek.; 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 33. §; 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 22. § (4) bek.; GKT 84/1973. sz.].
A felperes kereseti előadása szerint vállalkozási szerződést kötött az alperessel járműegységei szerelőcsarnokának kivitelezésére. A szerződésben a kivitelezési határidő 1973. július 31. napjában volt meghatározva. Az alperes 1973. július 23-án a szerelőcsarnokot “készrejelentette”, és a műszaki átadás-átvételi eljárás kitűzését kérte. Ez utóbbi eljárás lefolytatására a felek 1973. augusztus 31. napjában állapodtak meg, amikor az átadás-átvétel meg is kezdődött, az akkor megállapított hiányosságok miatt azonban a felperes nem tudta a szerelőcsarnokot átvenni. Ezt követően a felperes 1973. október 5-én 154 362 352 Ft vállalkozási összeg után a késedelmi kötbérigényét az alperesnek bejelentette.
A felek 1973. október 16-án a szerződést módosították, és ennek keretében a kivitelezés módosított befejezési határidejeként 1973. december 10. napját állapították meg. A felperes előadása szerint azonban – mivel ez a módosítás a teljesítési határidő lejárta után történt –, a megjelölt új határidőt csak kötbérterhes póthatáridőként lehet figyelembe venni. Minthogy pedig az alperes a szerelőcsarnokot 138 napos késedelemmel adta át, a felperes 7 188 884 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes azzal védekezett, hogy a szóban levő vállalkozási szerződés teljesítési határidejét időközben 1973. december 10. napjában állapították meg. Ezen a napon a felperes a létesítményt átvette, így késedelem nélkül teljesített.
Az elsőfokú bíróság az alperest 7 188 884 Ft kötbér fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 22. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a szerződésnek a teljesítési határidő után történt módosítása a szerződésszegés következményei alól nem mentesít. A bírósági gyakorlat ezt a szabályt minden tervszerződési fajta esetén, tehát a vállalatok vállalkozási szerződései vonatkozásában is alkalmazza. Ennélfogva az elsőfokú bíróság a felek 1973. október 16-án kelt szerződésmódosító nyilatkozatát, illetőleg az ezt tartalmazó megállapodását kimentő körülménynek nem fogadta el, mert a szerződésszegés, amelyhez a jogszabály kötbérkövetkezményt fűz, a felek megegyezése előtt már bekövetkezett. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a teljesítési határidő utólagos módosításának azt a hatályt tulajdonítaná, hogy azáltal a korábban bekövetkezett szerződésszegést meg nem történtnek kell tekinteni, és annak jogi következményei megszűnnek. Az elsőfokú bíróság szerint nem alapos az alperesnek a Gazdasági Kollégium tanácselnöki értekezletének GKT 84/1973. sz. állásfoglalásra történő hivatkozása sem, mert ez az állásfoglalás arra az esetre vonatkozik, ha a felek a teljesítési határidő előtt állapodnak meg a póthatáridőben.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Ebben ismételten előadta, hogy késedelme nincs és szerződésszegést nem követett el. A 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 33. §-a szerint ugyanis a felek a szerződést megállapodással bármikor módosíthatják. Jelen esetben is 1973. október 16-án szerződésmódosítás történt, és így az elsőfokú bíróság a felperes keresetét minden további vizsgálat nélkül elutasíthatta volna.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által részletesen és helyesen kifejtett indokokat az alábbiakkal egészíti ki.
Az 1974. június 26-án tartott tárgyaláson – a jegyzőkönyvből megállapíthatóan – az alperes előadta, hogy a felperes az átvételt az eredeti határidő előtt egyoldalú nyilatkozatával indokolatlanul tagadta meg, és amennyiben a bíróság ennek bizonyítását kívánja, az alperes ehhez megfelelő időt kér. Ez az alperesi előadás bizonyítási indítványnak tekintendő, és az elsőfokú bíróság az említett tárgyaláson hozott végzésével az alperes nyilatkozatának figyelembevételével, tehát a bizonyítási indítványnak helyt adva, lehetőséget is adott az alperesnek a bizonyításra, amelynek célja az alperes szerződésszegése hiányának megállapítása lett volna.
Ezt követően azonban az alperes az 1974. július 9-én érkezett beadványában bejelentette, hogy vétlenségének bizonyítása álláspontja szerint a per szempontjából szükségtelen. Ezt a bejelentését az 1974. július 15-én tartott tárgyaláson nem vonta vissza, újabb bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
Mindebből az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes a szerződésszegés hiányára, illetve kimentésére nem kívánt bizonyítékokat előterjeszteni.
Az alperes ezek szerint tehát a bizonyítási indítványnak tekintendő nyilatkozatát lényegileg visszavonta, illetőleg a vétlenségére vonatkozó bizonyítékainak előterjesztését megtagadta annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság az 1974. június 26-án hozott végzésével az alperest bizonyítékainak előterjesztésére kifejezetten kötelezte.
Érdemben pedig kiegészítendő az elsőfokú ítélet indokolása azzal is, hogy a Ptk. 405. §-ának (1) bekezdése szerint a tervszerződések körében jogszabályban vagy jogszabály alapján szerződésszegés esetére megállapított igények akkor is fennállnak, ha a felek ezek kikötését mellőzték, kizárásuk vagy korlátozásuk pedig semmis. Nyilvánvaló tehát, hogy a tervszerződések körében szerződésszegés következtében már keletkezett igényeket nem érintheti a szerződés módosítása.
Mindezekre tekintettel az 1952. évi III. törvény (Pp.) 383. §-ában foglalt rendelkezés szem előtt tartásával a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet helyben kellett hagyni.
(Legf. Bír. Gf. V. 32 035/1973. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás