GK BH 1975/327
GK BH 1975/3271
1975.07.01.
Az általános organizációs terv szolgáltatásának kötelezettségét nem érinti az a tény, hogy a megvalósítandó több létesítmény önálló üzemeltetési egységekből áll. A kapacitáslekötési díj iránti igényre nem terjed ki az igényérvényesítési kötelezettség [44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 32. §; 20/1972. (XII. 5.) ÉVM–ÁH rendelet 27. § (5) bek.].
A felek a kormány által jóváhagyott és Budapesten megvalósuló 165,10 millió forint összegű beruházásra kapacitásfoglalási szerződést kötöttek. A kapacitásfoglalási szerződés szerint a megrendelő és beruházó felperes kivitelezési tervdokumentációkat volt köteles átadni a vállalkozó (kivitelező) alperesnek, aki a tervdokumentáció kézhezvételétől számított 45 napon belül köteles lett volna szerződéstervezetet küldeni. A tervdokumentációk szolgáltatása részben késedelmesen, részben hiányosan megtörtént. Az alperes a tervkésedelmek és hiányok miatt nem küldött szerződéstervezetet.
A felek a tervező bevonásával folyamatosan tárgyaltak. Az alperes a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM–ÁH rendelet 27. §-ának (5) bekezdése alapján generál organizációs terv szolgáltatásához ragaszkodott. A beruházó közölte, hogy, “... a generál organizációs tervek készítésével egyik tervező vállalatot sem bízta meg és nem áll szándékában megbízni”. A kivitelező fenntartotta azt az álláspontját, hogy a generál organizációs terv szolgáltatásához ragaszkodik, a megrendelő pedig ennek szolgáltatását továbbra is megtagadta. A tárgyalásról felvett emlékeztető szerint “Az építést kivitelező Építési Igazgatóság részéről – a szerződést előkészítő tárgyalások során – jelentkezett a generál organizációs terv igénye. A megrendelő az Építési Igazgatóság ilyen igényét – részben, mert ilyen terv elkészítéséhez tervezői kapacitással nem rendelkezik, részben mert a tárgyi beruházás az engedélyező okmány alapján nem egy létesítmény, hanem nyolc önálló létesítmény – nem teljesítheti”.
A tárgyalások a későbbiek során sem vezettek eredményre, és végül is 1973. május 23-án felvett jegyzőkönyv szerint “A felek teljes felhatalmazással rendelkező képviselői közösen kijelentik, hogy az előzményekre figyelemmel a 165,10 millió forintos 1973. január 10-ével létrejött kapacitásfoglalási szerződést a mai naptól kezdve nem tekintik hatályosnak, és annak érvénye megszűnt”.
Ezt követően 1974. január 10-én a megrendelő a vállalkozótól 3% kapacitásfoglalási díj megfizetését kérte. Ezt az igényt a vállalkozó elutasította.
A felperes megrendelő keresetében 4 953 000 Ft kapacitásfoglalási díj megfizetésére kérte az alperes vállalkozót kötelezni. Előadása szerint a generál organizációs terv követelése indokolatlan, mivel a szerződés tárgya nyolc különböző helyen megépítendő önálló létesítményből áll.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében kérdésessé tette, hogy a szerződés érvényesen létrejött-e. Egyébként a felek az előzményekre tekintettel a szerződést megszüntették. Tagadta, hogy a kapott tervdokumentációk alapján szerződéstervezeteket küldhetett volna, mivel azok hiányosak voltak. A generál organizáció szükségességét állította.
A felperes a későbbiekben a generál organizáció és a tervkésedelmek kérdésében szakértői bizonyításra tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság megállapította, hogy a kapacitásfoglalási szerződésben meghatározott időpontokra a felperes a tervszolgáltatási kötelezettségét nem teljesítette, illetve az átadott tervek nem voltak teljesek. Az alperesnek pedig csak a szerződésben megszabott időhatárok között kellett a felperes rendelkezésére állnia. A generál organizációs tervről a bíróság megállapította, hogy annak szolgáltatási kötelezettségét a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM–ÁH rendelet 27. §-ának (5) bekezdése írja elő. A jogszabály szerint mind általános, mind részletes organizációs tervet kell készíteni. Ezek hiányában a tervdokumentáció nem tekinthető komplettnek. A bíróság a tényállás alapján megállapította, hogy az általános organizációs terv hiánya, valamint a szerződés mellékletében szereplő tervdokumentációknak későbbi időpontban történt átadása nem az alperes érdekkörében felmerült oknak tekintendő. A szerződés 4. pontja alapján az alperest szerződéskötési kötelezettség a tervdokumentáció kézhezvételétől számított 45 napon belül, de nem korlátlanul, hanem csak a szerződésben megszabott időhatárok között terhelte.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, ebben az alperest 4 953 000 forint kapacitásfoglalási díj megfizetésére kérte kötelezni, valamint az igényérvényesítési kötelezettség fennállásának a 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 32. §-ának (1) bekezdése alapján történő megállapítását.
A fellebbezés szerint csak kisebb tervszolgáltatási késedelem történt, a tervdokumentációk hiányosságai jelentéktelenek voltak. Az alperes azonban a meghiúsulással kapcsolatban nem a tervdokumentáció késedelmére vagy hiányára hivatkozott. Előadása szerint a perben érvényesített igény elbírálásának fő kérdése a generál organizációs terv szolgáltatásának kötelezettsége. Ezzel kapcsolatban a felperes előadta, hogy az engedélyokmánytól függetlenül a kapacitásfoglalási szerződés nyolc önálló létesítményre vonatkozott, amelyek önmagukban is több építményt tartalmaznak. Generál organizációs tervet csak az összes tervdokumentáció birtokában lehet készíteni, ez pedig, ha a szerződéskötéssel az összes terv elkészítéséig várnak, gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy az ütemezési mellékletben szereplő 6. és 8. sz. létesítmények tervdokumentációit is be kellett volna várni, ez pedig 1973. július 31. lett volna. Csak ezután kerülhetett volna sor a generál organizációs terv készítésére és bejárására. Ez pedig a kapacitásfoglalási szerződés időtartamának felét elvette volna és az 1973. év elejei kezdést lehetetlenné tette volna, ami végül is a kapacitásfoglalási szerződést tette volna tárgytalanná.
A felperes szerint a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM–ÁH rendelet 27. §-a (5) bekezdésének az általános és a részletes organizációra vonatkozó rendelkezését úgy kell érteni, hogy az általános organizáció a létesítmény egészére, a részletes organizáció pedig a létesítményen belüli építményekre vonatkozik. Mivel a szerződés tárgya nyolc önálló létesítmény, az együttes generál organizációs igény irreális. Indítványozta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak és az Állami Fejlesztési Banknak annak tisztázása érdekében történő megkeresését, hogy – bár az engedélyokmány formai egység – a szóban forgó beruházások időbeli, helyi jellegbeli szempontból egyaránt teljesen önállóak és nem vonhatók össze generál organizációs alapon. Arra vonatkozóan pedig, hogy a generál organizáció előfeltétele az összes tervdokumentáció “léte”, indítványozta az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (ÉVM) szakvéleményének a beszerzését.
A felperes a kötelező igényérvényesítés kimondását azért kérte, mert a jelentős állami pénzeszközökkel való gazdálkodás felelőssége őt terheli, és a szerződésszegés folytán jelentkező kapacitásfoglalási díj szankciós jellegű, ami a szerződési fegyelem megszilárdítását fokozza, tehát az igény érvényesítése nem jelenti a jogszabályi lehetőségek saját érdekében történő kihasználását.
A fellebbezés nem alapos.
A beruházást a kormány határozata engedélyezte és a vállalkozókat egyidejűleg kijelölte. A beruházás Budapesten megvalósuló részére a felperes az alperessel kapacitásfoglalási szerződést kötött. Ez a szerződés nem rendelkezett a generál organizáció kérdéséről. A vállalkozó a generál organizációs terv szolgáltatását a tárgyalások során állandóan igényelte, és mivel ennek készítésére a megrendelő nem adott megbízást, ilyet a tervező nem készített. Lényegében ezért a kapacitásfoglalási szerződés 1973. május 23-án meghiúsult. Megállapítható tehát, hogy nem a tervszolgáltatási késedelmek okozták a kapacitásfoglalási szerződés meghiúsulását. Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a kapacitásfoglalási szerződés alapján a szerződéskötési kötelezettség csak rövid időhatárok között terhelte az alperest. A tervszolgáltatási késedelem önmagában még nem feltétlenül okozza a kapacitásfoglalási szerződés meghiúsulását, mivel késedelmes szolgáltatás mellett is lehetőségük van a feleknek arra, hogy ennek megfelelően kössenek szerződést.
A kapacitásfoglalási szerződés meghiúsulásának oka a generál organizáció hiánya volt. Ebben a kérdésben a felek álláspontja ellentétes volt, ugyanis amíg a vállalkozó ehhez ragaszkodott, addig a megrendelő ennek szolgáltatása elől elzárkózott. Ezzel kapcsolatban megállapítható, hogy a 20/1972. (XII. 5.) ÉVM–ÁH rendelet 27. §-ának (5) bekezdése kötelezően előírja az általános organizációs terv szolgáltatását. Ezt a jogszabály alapján az alperes kellő alappal igényelte. Az alperes követelésének jogszerűségén nem változtat az a körülmény sem, hogy a Budapesten épülő nyolc létesítmény önálló üzemeltetési egységet jelent, mivel az organizációra a kivitelező munkájának a megszervezéséhez van szükség. Ebből a szempontból pedig közömbös, hogy a megvalósuló beruházások később, mint működő egységek a technológiájukban egymáshoz kapcsolódnak-e vagy sem. Az organizációs terv többek között a megvalósítandó beruházásokhoz szükséges anyagszállításokat, a depóniák helyét, a szállítási távolságokat stb. hivatott megjelölni. Ezek olyan körülmények, amelyek végső soron az árak kialakításához is szükségesek. Az ár pedig a szerződés lényeges feltétele. A nyolc létesítményből öt egymáshoz közel épül. Ezekhez tehát feltétlenül szükséges volt a generál organizációs terv, de esetleges központi anyagfogadó vagy előkészítő telep miatt még a Budapesten épülő más beruházásokhoz is szükség lehetett az ilyen organizációs tervre.
Az alperes tehát egyrészt a jogszabály rendelkezései, másrészt a helyi körülmények alapján kellő alappal ragaszkodott a generál organizációs tervhez, és minthogy ezt nem kapta meg, a kapacitásfoglalási szerződés nem az ő, hanem a felperes érdekkörében felmerült ok miatt hiúsult meg. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a kapacitásfoglalási szerződés meghiúsulásának oka nem az alperes érdekkörében felmerült ok.
Az igényérvényesítéssel kapcsolatosan sem alapos a felperes fellebbezése, mivel az igényérvényesítési kötelezettséget a 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 32. §-a a vállalkozási szerződésekre mondja ki, éspedig olyan esetre, ha a megrendelő a díjat részben vagy egészben költségvetési juttatásból fizeti ki. Jelen esetben azonban nem konkrét vállalkozási szerződés, hanem kapacitásfoglalási szerződés megszegéséről van szó, amelyben a felek vállalkozási szerződés megkötésére vállalkoznak, és amellyel kapcsolatban nincs díjfizetési kötelezettség, csupán kétoldalú megállapodás arra, hogy a felek később vállalkozási szerződést fognak kötni. Ennek megfelelően a kapacitáslekötési díj nem tartozik a kötelező igényérvényesítés körébe. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint fellebbezési bíróság az elsőfokú ítéletet az 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. VI. 31 911/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás