MK BH 1975/334
MK BH 1975/3341
1975.07.01.
A dolgozó a ránézve sérelmes, kellő alap nélküli figyelmeztetés miatt a munkaügyi vitát eldöntő szervhez fordulhat [1967. évi II. törvény (Mt.) 4. §].
A felperes az alperesi tanárképző főiskola adjunktusa. Az 1972. október 25-én megtartott összoktatói értekezleten elhangzott felszólalását “politikai értelemben negatívnak” értékelték, ezért 1973. június 6-án a főiskola igazgatója a felperest figyelmeztetésben részesítette. Bár a “figyelmeztetés” kifejezést az említett értesítés nem tartalmazta, de súlyosbító körülményeket sorolt fel és kilátásba helyezte, hogy ha a magatartásán nem változtat, a főiskola nem tart igényt a munkájára.
E figyelmeztetés ellen a felperes munkaügyi vitát, majd munkaügyi pert kezdeményezett. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a figyelmeztetést hatályon kívül helyezte. A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy az eljárás folyamán az alperes nem tudta bizonyítani a figyelmeztetés alapjául szolgáló felszólalás tartalmát, és figyelembe vette azt is, hogy a kifogásolt felszólalást követő több mint hat hónap után adta ki az alperes a figyelmeztetést.
Ezt követően a főiskola igazgatója 1973. november 13-án a felperesnek újabb – figyelmeztetésnek tekintendő – értesítést küldött. Ez a figyelmeztetés utalt a főigazgatóság tagjainak és a főigazgatónak a jelenlétében folytatott két beszélgetésre és kifogásolta a felperes szemléletét. Az értesítés azzal zárult, hogy a főigazgató kérte a felperes szemlélete és magatartása megváltoztatását, mert ellenkező esetben a munkaviszonyát megszünteti.
A felperesnek e második figyelmeztetés elleni panaszát a munkaügyi döntőbizottság elutasította, lényegében azzal az indokolással, hogy a bizonyítási eljárás adatai szerint a figyelmeztetés kiadása indokolt volt.
A munkaügyi bíróság végzésével a felperes által az újabb figyelmeztetés miatt benyújtott keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjára történt hivatkozással idézés kibocsátása nélkül elutasította, és egyben a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezve megállapította, hogy a döntőbizottság hatáskörét túllépve járt el. A végzés indokolása szerint az alperes írásbeli értesítése kérés, amely a felperes magatartásának és szemléletének megváltoztatására irányult, ezért az nem tekinthető figyelmeztetésnek.
A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 4. §-a szerint a dolgozó a munkaviszonyból folyó igényének érvényesítése céljából, valamint – ha jogszabály kivételt nem tesz – a vállalat ránézve sérelmes intézkedése ellen a munkaügyi vitát eldöntő szervekhez fordulhat.
A figyelmeztetés egymagában jogkövetkezményekkel nem jár, de sérelmes lehet a dolgozó számára, ha az alaptalan, indokolatlan. Egyrészt a figyelmeztetés a dolgozót társai előtt kedvezőtlen megvilágításba helyezheti, másrészt következményekkel járhat, mert később, pl. felmondás vagy fegyelmi ügy kapcsán felhasználható a dolgozó munkájának, magatartásának értékelésénél. Ezért módot kell adni a dolgozónak a védekezésre, ha a figyelmeztetéssel szemben azt állítja, hogy a felhozott hiányosságok nem állanak fenn. A figyelmeztetés alaposságát – vita esetén – a munkáltatónak bizonyítania kell.
A kialakult joggyakorlat megkívánja, hogy a figyelmeztetés komoly legyen, mert csupán a munkavégzés módjára vagy a dolgozó magatartására vonatkozó egyszerű megjegyzés valóban nem adhat okot munkaügyi vita kezdeményezésére.
Kétségtelen, hogy az alperesi főiskola főigazgatójának 1973. november 13-án kelt értesítése a felperes magatartásának, szemléletének megváltoztatására irányuló kérés, de lényegében olyan komoly figyelmeztetés, amely a kérés nemteljesítése esetén kilátásba helyezi a munkaviszony megszüntetését.
Ezen kívül a figyelmeztetés súlyos megállapításokat tartalmaz. Pl.: “Magatartásában közösségellenes tendenciák fedezhetők fel”, – “zavarja a főiskola ideológiai, világnézeti törekvéseit”. Ha ezek a megállapítások a valóságnak megfelelnek, alátámaszthatják azt a tényt, hogy a felperes alkalmatlan a munkája ellátására, hiszen fiatalokat nevelő főiskolai oktatóról van szó. Ha a figyelmeztetés megállapításainak helytállósága munkaügyi vita, illetve munkaügyi per keretében nem tisztázódik, később – esetleges felmondás miatti perben – az időmúlás folytán már nehezebben tisztázható.
A munkaügyi bíróság téves álláspontja miatt tehát az Mt. 4. §-ában foglaltakat sértette meg, de ellentétbe került a saját korábban meghozott ítéletével is. Az alperes 1973. június 6-án kelt figyelmeztetése ugyanis semmivel sem komolyabb, mint az 1973. november 13-án kelt figyelmeztetés. Az utóbbi figyelmeztetés mind a megállapításait, mind a kilátásba helyezett jogkövetkezményeit tekintve súlyosabb.
A munkaügyi bíróság téves jogi álláspontjánál fogva helyezte hatályon kívül a munkaügyi döntőbizottság határozatát. A helyes eljárás az lett volna, ha a felperes keresetét érdemben elbírálja, és ennek eredményétől függően hoz határozatot a munkaügyi döntőbizottság határozatának fenntartása vagy esetleges megváltoztatása kérdésében.
(Legf. Bír. M. törv. II. 10 393/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás