MK BH 1975/335
MK BH 1975/3351
1975.07.01.
Ha a dolgozó a kártérítési felelősségét elismerte és a kárt önként megtérítette, a kifizetett összegnek az elévülési időn belül történt visszakövetelése esetén nem azt kell vizsgálni, hogy önként vagy tévedés, megtévesztés, fenyegetés következtében teljesített-e, hanem azt, hogy a dolgozó anyagi felelőssége az Mt. 57-61. §-aiban foglaltak alapján fennáll-e [1967. évi II. törvény (Mt.) 5. §, 57-61. §].
A felperes az alperes alkalmazottja volt, ágazati könyvelői munkakört töltött be. Munkakörébe tartozott a dolgozók részére értékesített étkezésijegy- és tejeladás lebonyolítása. Az általa értékesített étkezési jegy és tej értékét a pénztárba hetente két alkalommal köteles volt befizetni, majd hónap végén az elszámolást elkészíteni.
Az 1970. III. negyedévi elszámolásakor megállapítást nyert, hogy az eladott étkezési jegyek értéke a kiszolgáltatott étkezési anyag mennyiségével nem egyezett meg. Az erről készült jegyzőkönyvben a felperes a megállapított 9066 Ft hiányt elismerte és kötelezettséget vállalt annak megfizetésére. Ezt a kötelezettségét még aznap teljesítette.
Az alperes az 1970. december 1-jén hozott határozatával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest, indokolásában megállapítva a hiány összegének az eltulajdonítását. Egyben bűnvádi feljelentést is tett.
A járási ügyészség nyomozást rendelt el, majd vádat emelt a felperes ellen. A járásbíróság eljárása során marasztaló ítéletet hozott, ezt azonban a másodfokú bíróság eljárási hiányosságok miatt hatályon kívül helyezte. Az eljárás elhúzódása és az ezzel kapcsolatos időmúlás következtében az ügyészség a vádat elejtette, így a járásbíróság az 1973. február 26-án hozott végzésével az eljárást megszüntette.
Ezt követően a felperes 1973. október 19-én panasszal élt az alperes munkaügyi döntőbizottságához, kérte az egy hónapi felmondási időre járó munkabérét, az 1970. évre járó nyereségrészesedését és a 9066 Ft-nak a visszafizetését is.
A munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasította.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel élt és ebben fenntartotta a panaszában már előadottakat.
A munkaügyi bíróság végzésével a pert az 1952. évi III. törvény (Pp.) 157. §-ának a) pontjára történő hivatkozással megszüntette. Indokolásában kifejtette: a fegyelmi határozat 1970. december 18-án jogerőre emelkedett, ennek alapján felmondási időre járó munkabér és év végi részesedés nem illeti meg a felperest.
A 9066 Ft visszafizetésére irányuló igényt jogalap hiányában nem tárgyalta, megállapítva, hogy a teljesítés önkéntes volt, annak célja éppen a további eljárás megelőzése lett volna. Ebben a felek között munkaügyi vita nem is keletkezett.
A felperes a munkaügyi bíróság határozatának a 9066 Ft visszafizetése iránti igényre vonatkozó része ellen fellebbezéssel élt. A megyei bíróság végzésével az elsőfokú végzés fellebbezéssel megtámadott részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per tárgyalására és érdemi határozat hozatalára utasította. Indokolása tartalmazza az új eljárásra vonatkozó utasításokat. Ezek szerint a munkaügyi bíróságnak az általános polgári jogi szabályokat kell alkalmaznia, így az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §-ában és a 210. §-a (1) bekezdésében foglaltakat, mivel a munkajog speciális rendelkezéseket e körben nem tartalmaz.
A megyei bíróság jogerős végzésének indokolásában kifejtett iránymutatás ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság érdemi döntése helytálló, indokolása azonban téves. A munkaviszonnyal összefüggő anyagi jogi kérdéseket a munkajogi szabályok alapján kell eldönteni. Téves a megyei bíróság határozatának az a megállapítása, hogy a munkajog az eldöntendő jogkérdés tekintetében rendelkezéseket nem tartalmaz. Az Mt. 57-61. §-aiban foglaltak alapján eldönthető, hogy a felperest terheli-e és milyen mértékben az alperest ért károk megtérítése, illetőleg ennek folytán az alperes az önkéntes teljesítésből milyen összeg megtartására jogosult.
A munkaügyi per elbírálása szempontjából közömbös, hogy a felperes milyen okból, ténylegesen önként vagy tévedés, megtévesztés folytán teljesített-e, mert a munkajogi szabályok ilyen esetre sem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely utóbb – az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében megjelölt elévülési időn belül – a panasz benyújtását és a megindult munkaügyi vitában a jogalap vizsgálatát kizárnák.
Az eljáró munkaügyi bíróságnak tehát a felperes keresetét el kell bírálnia és meg kell állapítania, hogy az alperest a felperessel szemben milyen összegű kártérítés illeti meg az Mt. 57-61. §-aiban foglaltak alapján.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 412/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 7. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás