GK BH 1975/34
GK BH 1975/341
1975.01.01.
Az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozás nem áll fenn. Ezért a követelés elismerése alapján hozott elsőfokú marasztaló határozat hatályon kívül helyezésére nem elegendő a fellebbezésben annak előadása, hogy a marasztalt alperes a felperessel újból egyeztetni szándékozik [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 242. § (1) bek.].
A felperes 1973. július 10-én fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperessel szemben, mert az 78 979 Ft összegű bérleti díj követelését többszöri felszólítás ellenére sem fizette meg. Az alperes ellentmondásában elévüléssel védekezett, majd a tárgyaláson bejelentette, hogy a kereseti követelés jogosságát, az összegszerűségre is kiterjedően elismeri. Ennek alapján a bíróság az alperest a kereseti követelés megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az elsőfokú bíróság előtt megtartott tárgyaláson a felperes követelését mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében elismerte. Előadása szerint azonban a tárgyalás után a felperes jogi képviselőjével egyeztetést végzett és ennek során kiderült, hogy a felperes részére korábban 24 893 Ft-ot átutalt. Becsatolta a felperes folyószámlájának másolatát, amellyel bizonyítani kívánta, hogy az átutalásra tekintettel nem tartozik a felperesnek. Végül előadta, hogy a fellebbezéséről a felperest értesítette, vele újabb egyeztetést végez és együttesen a per szüneteltetését fogják kérni.
A felperes észrevételében az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását kérte. Nem tette vitássá, hogy az alperes a 24 893 Ft összegű és 1971. november 5. napján kelt 186/X. számú számláját kiegyenlítette. A követelése azonban nem ezzel a számlával van összefüggésben. Az észrevételekben részletezett négy számlája 78 979 Ft összegben nincs kiegyenlítve. Az alperest fizetésre több ízben felszólította. A felperes becsatolta a perbeli követelésre vonatkozó számláit, az alpereshez intézett felszólítások másolatait.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes az elsőfokú bíróság előtt megtartott tárgyaláson a tartozását elismerte, és ennek alapján az elsőfokú bíróság a bérleti díjtartozás megfizetésére kötelezte. A Ptk. 242. §-ának (1) bekezdése szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak a bizonyítása, hogy a tartozás nem áll fenn.
Ennek ellenére az alperes fellebbezésében csupán azt bizonyította, hogy a felperesnek 24 893 Ft-ot megfizetett és arra hivatkozott, hogy a felperes ezt az átutalást nem vette figyelembe. Egyéb bizonyítékot nem terjesztett elő, hanem az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte az egyeztetés elrendelése céljából, illetőleg kilátásba helyezte a felperessel való azt a megállapodását, amely szerint a per szüneteltetését fogják kérni. A felperes ezzel szemben követeléseit részletezte, becsatolta a kereseti követelés megfizetésére vonatkozó felszólításokat, amelynek alapján megállapítható, hogy a kereseti követelés nem évült el, mint ahogy azt az alperes az elsőfokú bíróság előtt előterjesztett korábbi előadásában állította. Az alperes által becsatolt folyószámla-másolatokban megjelölt tételek egyébként sem egyeznek a felperesnek az észrevételekben részletezett számláival. Megállapítható tehát, hogy az alperes a fellebbezési eljárásban nem bizonyította, hogy – a korábbi elismerésével szemben – a tartozása nem áll fenn. Ezért sem az elsőfokú ítélet megváltoztatására, sem pedig a per újbóli tárgyalásának az elrendelésére nincs alap.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése szerint helyben kellett hagyni.
(Legf. Bír. Gf. I. 30 209/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás