GK BH 1975/35
GK BH 1975/351
1975.01.01.
Közreműködők igénybevételével végzett szokásos vállalkozói tevékenység esetén a vállalkozó a maximált áron felül nem jogosult fővállalkozói díjat felszámítani [44/1967. (XI. 5.) Kormány rendelet 2. §, 18. §; 1/1968. (IV. 22.) KGM–NIM–KPM rendelettel közzétett technológiai szerelési vállalkozási alapfeltételek 3. § (2) bek.; 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM–ÁH utasítás 22. § (10) bek.].
A felperes vállalkozó nagykapacitású műtrágyagyár 500 m3/ó teljesítményű sótalanító berendezése, valamint 1500 m3/ó teljesítményű vízlágyító berendezése gyártási és szerelési munkáival kapcsolatos 1 391 751 Ft vállalkozói díj és kamatai megfizetése iránt az alperes megrendelő ellen keresetet indított.
A kereseti előadás szerint az alperes a megfelelő bizonylatok csatolásának hiánya miatt 1 122 750 Ft-tal csökkentette a felperes által számlázott összeget, 369 001 Ft-ot pedig az Állami Fejlesztési Bank számlaellenőrzési jogkörében visszatartott. A bank álláspontja szerint ugyanis a felek az árszabályok megsértésével állapodtak meg 2% fővállalkozói díjban.
Az elsőfokú bíróság a feleket egyeztetésre kötelezte, majd a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 32 154 Ft késedelmi kamatot fizessen meg, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása megállapította, hogy az alperes az egyeztetés során elismerte a felperesnek 1 105 292 Ft vámösszegre, továbbá 17 454 Ft szállítási költségre vonatkozó követelését. A felek között csupán a fővállalkozói díj és a késedelmi kamat maradt vitás. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fővállalkozói díj azért nem jár a felperesnek, mert a teljesítménye nem meríti ki a fővállalkozói tevékenység fogalmát, nem különbözik ugyanis a közreműködők bevonásával kifejtett vállalkozástól, amelyért külön díj nem jár.
Az ítéletnek a fővállalkozói díj iránti követelést elutasító része ellen a felperes fellebbezett, amelyben előadta, hogy tervezői munkát is végzett, mert a sótalanító berendezést, mint gyártmányt, ő fejlesztette ki. Ezenkívül ő maga végezte a kereskedelmi áru megrendelését, azokat “összevárta”, importot bonyolított, az alvállalkozók teljesítését koordinálta és az alperesnek komplett, üzembe helyezhető berendezést eredményfelelősséggel szolgáltatott. A jogszabály nem határozza meg a vállalkozói tevékenység tartalmát, a felek a fővállalkozói díjban szabadon állapodhatnak meg, ezért nem lehet szó a hatósági ár túllépéséről.
A fellebbezés nem alapos.
A 68 030/1968. (ÁT 8.) KGM–ÁH utasítás 22. §-ának (10) bekezdése értelmében a “fővállalkozó” az alvállalkozó által az utasítás vagy más árhatósági rendelkezés szerint elkészített számlája végösszege után 2% kezelési költséget számíthat fel. A felperes két olyan beszerzett termékkel kapcsolatos számlát érvényesített, amelyek után a 2% pótlék az említett árszabály értelmében kezelési költségként megilleti. Ezt meghaladóan azonban a fővállalkozói díjra nem tarthat igényt.
Az 1/1968. (IV. 22.) KGM–NIM–KPM rendelettel közzétett technológiai szerelési vállalkozás szerződési alapfeltételei 3. §-ának (2) bekezdése szerint fővállalkozói szerződés kötése esetén a fővállalkozó a szerződésben meghatározott munkák elvégzésére és azok átadására, a megrendelő pedig többek között a fővállalkozói díjat is magában foglaló ellenérték megfizetésére köteles. Sem ez az alapfeltétel, sem más jogszabály nem határozza meg a fővállalkozás fogalmának tartalmát. A gyakorlat ehhez a szokásos vállalkozói szolgáltatást meghaladó többletmunkát, tevékenységet kíván meg.
A 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet 2. §-ából is következik, hogy a vállalkozó a munkát saját költségén végzi el. A rendelet 18. §-a értelmében pedig a vállalkozó jogosult alvállalkozó igénybevételére. Az a körülmény tehát, hogy a vállalkozó a létesítményt teljes egészében nem maga állítja elő, hanem az ahhoz szükséges berendezéseket, anyagokat, illetőleg azok egy részét más vállalatoktól, közreműködőktől szerzi be, illetőleg a létesítmény egyes részmunkáit alvállalkozási szerződés alapján végezteti el, önmagában a vállalkozást nem teszi fővállalkozássá és – hatósági árforma esetén – nem ad lehetőséget a feleknek a többlettevékenység címén külön (fővállalkozói) díjban való megállapodásra. Ebből azonban nem vonható le olyan következtetés, mintha egyáltalán nem lehetne fővállalkozói szerződést kötni és fővállalkozói díjban megállapodni. Az ilyen szerződésből azonban világosan ki kellene tűnnie, hogy mi az a többlettevékenység, amelyet a vállalkozó a szokványosnak tekinthető, közreműködők bevonásával kifejtett vállalkozói tevékenységen felül elvállal, és mi az a munkaeredmény, amely a megrendelő számára a vállalkozási szerződésben kikötött szolgáltatás tárgyához képest értékesebb, összetettebb szolgáltatást eredményez.
A vitás esetben a felperes részben saját maga által gyártott, részben beszerzett anyagokból, alvállalkozó közreműködésével, az egyedi nagyberuházás technológiai folyamatába tartozó és a kitűzött termelési célra csak más berendezésekkel összefüggésben működtethető sótalanító és vízlágyító berendezést szerelt fel. A rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg a felperesnek olyan többlettevékenysége, amely meghaladná a közreműködő bevonásával történő vállalkozás fogalmának tartalmát, és amely az alperes részére a szokásos – adott esetben az ármaximáló rendelkezések szerint díjazható – vállalkozói szolgáltatásnál gazdaságilag előnyösebb lenne. Minthogy a felperes csak azt teljesítette, amit a maximált árért köteles volt szolgáltatni, ellenszolgáltatás fejében csak az árhatósági rendelkezések szerint kiköthető, illetőleg megállapított díjat követelheti. Bár a fővállalkozói díj szabad árformába tartozik, kikötése a jelen esetben mégis árszabályt sért, mert a felperes a szolgáltatásért az ármaximumot meghaladó igénnyel – az említett többlettevékenység hiányában – nem léphetett fel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a fővállalkozói díj vonatkozásában helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 30 128/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 1. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás