PK BH 1975/361
PK BH 1975/3611
1975.08.01.
I. Műszaki tartalmú újítás a géprendszeren belüli gépegységnek eltérő műszaki jellemzőkkel rendelkező, de a célnak ugyanúgy megfelelő géppel való helyettesítésére tett, megtakarítást eredményező javaslat [57/1967. (XII. 19.) Kormány rendelet 2. §].
II. Technológus terhére az általa előterjesztett újítási javaslattal kapcsolatban nem lehet munkaköri kötelesség fennállását megállapítani, ha a fejlesztési feladatok megoldása nem tartozott a munkaköri kötelességei közé és az újítás tárgykörébe tartozó megoldás kidolgozására külön utasítás alapján sem volt köteles [57/1967. (XII. 19.) Kormány rendelet. 2. §].
A felperesek technológusi beosztásban az alperesi vállalat egyik gyárának dolgozói. A gyáregységhez újítási javaslatot nyújtottak be, “Írezőgépek importszivattyúinak hazai szivattyúval való helyettesítése” címmel. A gyár egyszemélyi elbírálója a javasolt megoldást 1972. november 15-én kísérletre elfogadta. A kísérleteket a felperesek végezték el, s azok igazolták, hogy az általuk javasolt szivattyú az alperes által kooperációban készített írezőberendezésekben alkalmazható. Ezt követően az alperes a felperesek javaslatát üzemszerűen hasznosította és hét írezőberendezéshez a javaslat szerinti hazai gyártmányú szivattyút alkalmazott.
A felek hasznosítási szerződést nem kötöttek, mert az alperesnek az volt az álláspontja, hogy a felperesek javaslata nem tekinthető újításnak. Azt azonban elismerte, hogy a javasolt megoldás hasznos eredménnyel járt és ezért a felpereseket jutalomban részesítette.
Ezután a felperesek keresettel fordultak a bírósághoz, kérték annak megállapítását, hogy az általuk javasolt megoldás újítás, kérték továbbá az alperesnek a hasznos eredmény alapján újítási díj fizetésére kötelezését.
A járásbíróság az ítéletével az alperest újítási díj fizetésére kötelezte.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A döntését azzal indokolta, hogy a felperesek csupán egy ötletet vetettek fel: olyan javaslatot tettek az alperesnek, hogy egy külföldi gyártmányú gép helyett hazai gyártmányú gépet alkalmazzon. Ezáltal kétségtelenül megtakarítás érhető el, a javaslat azonban az újítás fogalmát nem valósítja meg s a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint sem tekinthető újításnak.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per adatai alapján megállapítható, hogy az alperesi vállalat az NSZK-beli céggel kooperálva – az NSZK cég által megadott műszaki előírások szerint – írezőgéprendszert gyárt és hoz forgalomba külföldön is. A kooperációs megállapodás szerint az írezőgéphez alkalmazott szivattyút az NSZK cég szállította, és az alperes vállalat szerelői az előírások szerint beszerelték a géprendszerbe.
A felperesek felvetették, hogy ha import szivattyú helyett hazai gyártmányú szivattyút alkalmaznak, ezzel devizamegtakarítás érhető el. Ennek az elgondolásuknak a kivitelezése érdekében meghatározták a szivattyúval szemben támasztható követelményeket, megállapították a legfontosabb paramétereket, majd ezek után az alperes engedélyezte, hogy D.-re utazzanak, és ott megtekintsék a d.-i gépgyár által készített szivattyúkat. E látogatásuk tapasztalatai alapján úgy találták, hogy a d.-i gépgyár által gyártott szivattyú kielégíti az írezőgéprendszerhez szükséges szivattyúval szemben támasztott valamennyi követelményt, s az újítási javaslatukban javasolták ennek alkalmazását az NSZK gyártmányú szivattyú helyett. A felperesek a szükséges kísérleteket is lefolytatták, és azok mindenben igazolták a várakozásukat: az általuk kiválasztott hazai gyártmányú szivattyú a célnak megfelelt.
Az igazságügyi műszaki szakértő véleményéből az is megállapítható, hogy az NSZK cég által gyártott s a szóban levő berendezésekben az újítás használatba vétele előtt alkalmazott szivattyú forgódugattyús rendszerű, a térfogatkiszorítás elve alapján működik, míg a felperesek által javasolt szivattyú merőben más elvek szerint működő centrifugálszivattyú.
Az 57/1967. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint újítás az olyan műszaki, illetve üzemszervezéssel kapcsolatos megoldás, amely viszonylag új, a vállalat részére hasznos eredménnyel jár, és nem tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé, vagy munkaköri feladatán belül “jelentős” alkotói tevékenységnek minősül.
A felperesek javaslata újítás, mert a javaslat a korábban használt, importból beszerezhető szivattyú helyett működésének alapelveiben eltérő s ennek megfelelően teljesen más szerkezeti kialakítású hazai gyártmányú szivattyú alkalmazására irányult. A javaslat csupán ötletnek nem tekinthető, mert a megoldás módját is tartalmazta, nevezetesen annak megjelölését, hogy melyik az a szivattyútípus, amely az addig alkalmazott szivattyú helyettesítésére alkalmas. E megoldásnak műszaki tartalma is van, mert ahhoz, hogy az újítók a hazai választékból a megfelelőt megtalálják, szükséges volt annak kidolgozása, hogy az írezőgéprendszerben alkalmazásra kerülő szivattyúnak milyen paramétereket kell kielégítenie, s úgyszintén szükséges volt annak vizsgálata, hogy az alkalmazás szempontjából szóba jöhető szivattyútípus e paramétereknek megfelel-e. Az utóbbihoz szükséges kísérleteket az újítók közreműködésével folytatták le.
A felperesek technológusok, így a javaslat előterjesztése nem tartozott munkaköri kötelességeik körébe. Ez egyébként megállapítható a periratok között levő munkaköri leírásukból is, amely szerint mindegyikük “esetenként fejlesztési feladatokat is megold”. E meghatározásból kitűnik, hogy műszaki fejlesztési tevékenység csak akkor tartozott a feladatkörükbe, ha valamely meghatározott, e tárgykörbe tartozó feladat elvégzésére utasítást kaptak. A felperesek öntevékenyen, munkáltatói utasítás nélkül jártak el az import szivattyúk helyettesítése ügyében, e tevékenységüket tehát nem munkaköri kötelességüknél fogva végezték.
A felperesek újításának alkalmazásba vétele az alperes számára hasznos eredménnyel járt, s így újítási díj iránti igényük az 57/1967. (XII. 19.) Korm. rendelet 4. §-a, valamint a 6. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megalapozott. A megyei bíróság ítélete, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét, elutasította, a kifejtettek szerint törvénysértő.
(Legf. Bír. M. törv. I. 10 471/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 8. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás