PK BH 1975/364
PK BH 1975/3641
1975.08.01.
Több ingatlan egyidejű kisajátítása esetében minden egyes ingatlanra vonatkozóan alapos vizsgálódással külön-külön kell meghatározni a jogszabályok alapján járó kártalanítási összeget. Természetben történő kártalanítás esetében a kisajátított ingatlan és a csereingatlan értéke között mutatkozó különbözet meghatározásához mindkét ingatlan értékét a kisajátítási jogszabályok alkalmazásával kell megállapítani [1965. évi 15. törvényerejű rendelet 13. §; 13/1965. (VII. 24.) Kormány rendelet 42. §, 47. §; 1/1965. (VII. 24.) PM–IM rendelet 17. §, 22. §; 1952. évi III. törvény (Pp.) 177. §; PK 11. sz.].
A városi tanács vb. igazgatási osztálya az 1973. május 17-én és 1973. június 22-én kelt határozataival az alperes kérelmére lakásépítés céljára kisajátította a felpereseknek a város belterületén levő házasingatlanait.
A kisajátított ingatlanok térmértéke különböző: területük általában kicsi, a legnagyobbé 167 ⬜-öl, a többié ennél kisebb, sőt vannak egészen kis – 23, 38 stb. ⬜-öl – területen épült házasingatlanok. Ez azt jelenti, hogy a telkek beépítettsége igen nagy fokú. A telkek egyébként részlegesen közművesítettek, irányáruk: 25-250 Ft.
Az alperes az államigazgatási eljárásban a telkekért ⬜-ölenként 250 Ft-ot ajánlott fel. Felajánlott továbbá különböző összegeket az épületekért és a növényzetért is.
A felperesek a perben általában a telekkel és az épületekkel kapcsolatban, egyes felperesek a növényzettel kapcsolatban is többletkártalanítást igényeltek.
A járásbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után hozott ítéletével az alperest többletkártalanítás címén különböző összegek megfizetésére kötelezte. A telkek értékét a bíróság egységesen 400 Ft-ban határozta meg ⬜-ölenként, az épületek utáni kártalanítást pedig a műszaki és forgalmi érték egybevetése alapján állapította meg épületenként. Ugyanígy a növényzetért is szakértői vélemény alapján különböző összegű többletkártalanítást ítélt meg azoknak a felpereseknek, akik ilyen igényt támasztottak. Az egyik felperes részben csereingatlannal, részben készpénzzel kapott kártalanítást, és a többletkártalanítás meghatározásánál a bíróság a csereingatlannak az államigazgatási eljárás során 80000 Ft-ban megállapított értékével számolt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az összegszerűség tekintetében kijavította, egyébként az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján emelt törvényességi óvás alapos.
A perben meghallgatott igazságügyi szakértő a telkek forgalmi értékét ⬜-ölenként 400 Ft-ra tette és hozzáfűzte, hogy ebben a telkeken levő növényzet értéke is benne van. Előadta a szakértő azt is, hogy a telkeken levő növényzet nem haladja meg a szokásos telepítést, s hogy a kisajátított telkek egymás közelségében vannak, közöttük lényeges eltérés nincsen, ezért állapítható meg értékük egységesen 400 Ft-ban.
A szakértőnek ez a véleménye azonban ellentétben áll a peradatokkal. A növényzetért megállapított kártalanítások között ugyanis jelentős eltérések mutatkoznak. Így pl. amíg egyes felperesek ingatlanán a növényzet értéke 174 Ft, másokén pedig 544 Ft, az egyik felperes ingatlanán levő növényzetért 3847 Ft-ot, a két másikon levő növényzetért pedig 8559 Ft-ot ítélt meg a bíróság. Ez azt mutatja, hogy a területeltérésekre figyelemmel is lényeges különbség volt a kisajátított ingatlanokon volt növényzet értéke között. Ez a tény pedig ellentétben áll a szakértő megállapításával, amely ilyen vonatkozásban nem tett különbséget az ingatlanok között, azok telepítését lényegében egyformának tekintette, és a növényzet értékét is minden ingatlannál benne levőnek minősítette a ⬜-ölenként 400 Ft-ban meghatározott forgalmi értékben.
Ezen túlmenően is különbség van a kisajátított telkek értéke között annak folytán, hogy egyeseknél a vízvezeték a házba be volt vezetve, másoknál pedig a részleges közművesítettség csak azért volt megállapítható, mert az ingatlan homlokvonalától 150 méteren belül közkifolyó van. Nem azonos továbbá a telkek térmértéke és beépítettsége sem. Mindezek az eltérések azonban az értékelésben nem fejeződnek ki [13/1965. (VII. 24.) Korm. rendelet (R.) 42. §, 1/1965. (VII. 24.) PM–IM r. (Kr.) 17. §, 22. §].
A vázolt ellentmondások és homályosságok eloszlatása érdekében a bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha a Pp. 177. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával a szakértőtől felvilágosítást kértek volna, a szakértőt a szakvéleménye kiegészítésére hívták volna fel, illetőleg ha ez nem vezetett volna eredményre, akkor más szakértőt hallgattak volna meg.
Enélkül azonban a jogerős ítéleteknek a telekkártalanításra és mivel adott esetben a telekkártalanítás és a növényzetért járó kártalanítás között szoros összefüggés van, ez utóbbira vonatkozó rendelkezéseit sem lehet a vázolt körülmények felderítése nélkül megalapozottnak tekinteni.
Az egyik felperes a kártalanítást részben természetben, részben pénzben kapta meg. A természetben való kártalanítás egy házingatlannal történt, amelynek az államigazgatási eljárásban 80 000 Ft-ban megállapított értékét a bíróságok elfogadták anélkül, hogy ezt az ingatlant is a kisajátítási kártalanítás részletes szabályairól szóló 1/1965. (VII. 24.) PM–IM rendeletben (Kr.) foglalt szabályok szerint értékelték volna, ilyen értékelést csupán a kisajátított ingatlanra vonatkozóan szereztek be. A kisajátított ingatlan és a csereingatlan értéke közötti különbség azonban helyesen csak akkor határozható meg, ha a csereingatlant is hasonló módon értékelik, mint a kisajátított ingatlant [R. 47. §]. Ezért a két ingatlan értéke között fennálló különbség meghatározásához a csereingatlannak a Kr. szabályai szerinti meghatározása is mellőzhetetlen, ami mellett a PK 11. számú állásfoglalására figyelemmel természetesen a forgalmi értéknek is jelentősége van. A megnyugtató ítéleti döntéshez ezért mindkettőnek megfelelő felderítése szükséges.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak helyt adott, a másodfokú bíróság ítéletének a törvényességi óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 808/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 8. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás