PK BH 1975/365
PK BH 1975/3651
1975.08.01.
Kisajátítás esetén az épület térfogatának a meghatározására 1972. április 1. napjától kezdődően az ÉSZ 25-71. számú építésügyi ágazati szabvány az irányadó [29/1968. (VII. 13.) Kormány rendelet 2. § (1) bek., 5. § (1) bek.].
A városi tanács igazgatási osztálya az 1973. december 14-én kelt határozatával az alperes kérelmére kisajátította a felperesek tulajdonában volt házasingatlant. Az alperes az ingatlanért 677 019 Ft kártalanítást ajánlott fel, amelyet a felperesek nem fogadtak el és többletkártalanítás iránt a megyei bíróságnál pert indítottak.
A bíróság az ingatlan értékének megállapítása céljából szakértői bizonyítást folytatott le. Az ennek során meghallgatott építész szakértő a lakóház beépített térfogatát az építésügyi miniszter által kiadott műszaki előírás (IME) szerint számította ki és ilyen módon 2428 Ft légköbméterben, értékét pedig – részben lakott állapotára tekintettel – 710356 Ft-ban határozta meg.
A felperesek ezt a számítási módot kifogásolták. Arra hivatkoztak, hogy a beépített térfogat számítására jelenleg már nem ez a műszaki előírás, hanem az épületek névleges térfogatának meghatározásáról kiadott ÉSZ 25-71. számú építésügyi ágazati szabvány az irányadó.
Abban a kérdésben, hogy a kétféle számítási mód alkalmazása a térfogat meghatározásában milyen eltérést eredményez, a szakértő a megyei bíróság előtt két alkalommal is nyilatkozott. A különbséget előbb 223, utóbb 178 légköbméterben jelölte meg.
A megyei bíróság az alperest a felperesek részére 141 830 Ft többletkártalanítás fizetésére kötelezte. A lakóépület műszaki értékét 601 830 Ft-ban állapította meg. A műszaki érték megállapításánál elfogadta a szakértőnek a térfogat számításával kapcsolatos álláspontját. Ezt azzal indokolta, hogy a 13/1970. (IV. 21.) PM–IM rendelettel módosított 1/1965. (VII. 24.) PM–IM rendelet (Kr.) irányegységárait a beépített térfogat szerint állapítják meg, az egységárakat pedig a jogszabály az akkor hatályban volt IME előírásainak figyelembevételével határozta meg.
Az ítélet ellen a peres felek fellebbeztek. A felperesek a fellebbezésükben – többek között – a lakóépület térfogatszámítását és a megyei bíróságnak ezzel kapcsolatos álláspontját is támadták.
E fellebbezések folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a marasztalási összeget 142 830 Ft-ra felemelte. Ennek oka az volt, hogy az elsőfokú bíróság által figyelembe nem vett két cserépkályháért is ítélt meg kártalanítást a felperesek részére.
A másodfokú bíróság a lakóépület térfogatának számításával kapcsolatban a felperesi fellebbezést nem találta alaposnak. Ezt azzal indokolta, hogy a Kr. 6. számú mellékletének 1-101. tételeihez fűzött megjegyzés szerint a beépített térfogatot valamennyi lakóépületnél az építésügyi miniszter által kiadott műszaki előírás (IME) szerint kell megállapítani. Ez a jogszabályi rendelkezés jelenleg is hatályos, és mert az elsőfokú bíróság által meghallgatott műszaki szakértő a térfogatszámítást ennek megfelelően végezte, az elsőfokú bíróságnak ezen alapuló döntése helyes.
A jogerős ítéletnek a lakóépületért járó kártalanítást megállapító része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Kr. 6. számú melléklete II. részéhez fűzött “Megjegyzés” 5. pontja valóban azt írja elő, hogy a beépített térfogatot valamennyi lakóépületnél az építésügyi miniszter által kiadott műszaki előírás (IME) szerint kell kiszámítani. Az építésügyi miniszter által kiadott ideiglenes műszaki előírás (IME) helyébe időközben a ME 10-65. számú műszaki előírás lépett, amely pedig az 5/1972. (IV. 19.) ÉVM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében 1972. április 1. napjával hatályát vesztette.
Az említett jogszabályi változás következtében az épületek névleges térfogatának meghatározására 1972. április 1. napjától kezdődően az ÉSZ 25-71. számú építésügyi ágazati szabvány az irányadó. Ezt az építésügyi és városfejlesztési miniszter a 29/1968. (VII. 13.) Korm. rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében megállapított hatáskörében bocsátotta ki, és a rendelet 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kötelező hatályúvá nyilvánította.
A jelen per alapjául szolgáló kisajátítás 1973. december 14-én történt, a kártalanítási összeg megállapítása szempontjából tehát az épület térfogatát az ÉSZ 25-71. számú építésügyi ágazati szabványban előírt számítási mód alkalmazásával kell meghatározni. E számítási mód mellett pedig – a szakértő véleményéből kitűnően – a felperestől kisajátított épület légköbméter szerinti térfogata meghaladja az elsőfokú bíróság által kiszámított térfogatot. Következésképpen az épület után járó kártalanítási keresetet részben elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés megalapozatlan, a másodfokú bíróság ítéletének az e rendelkezést helybenhagyó része ugyancsak megalapozatlan s így törvénysértő.
(Legf. Bír. Eln. Tan. P. törv. 20 157/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 8. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás