PK BH 1975/366
PK BH 1975/3661
1975.08.01.
Az ügyfél részére nem kézbesített kisajátítási határozat nem emelkedik jogerőre, s ezért a perindítási határidő sem kezdődik meg. Ilyen esetben a többletkártalanítás iránt indított keresetet elkésettség miatt még akkor sem lehet elutasítani, ha a kisajátítás ténye vagy a kisajátítási határozat tartalma a kártalanításra jogosultnak egyéb módon tudomására is jut [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 172. §; 1965. évi 15. törvényerejű rendelet 15. § (2) bek.; 13/1965. (VII. 24.) Kormány rendelet 62. § (1) bek.].
A perbeli ingatlanokat a városi tanács vb. igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátította. Az egyik ingatlannal kapcsolatban a felperesek többletkártalanítás iránt indítottak pert.
Az alperes elsősorban a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint az elkésetten érkezett a bírósághoz, másodsorban túlzottnak találta a felperesek igényét.
A városi bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 20 560 Ft-ot, ennek 1971. június 6-tól járó 5%-os kamatát és 800 Ft perköltséget, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Ezt az ítéletet az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
Az ítélet indoklása szerint a felperesek az eredeti kisajátítási határozatot valószínűleg 1971. május 11-én átvették. Az átvevő feltehetően a II. r. felperes férje volt. A határozat átvételét bizonyítja az, hogy a felperesek az egyik ingatlannal kapcsolatban még 1971-ben pert indítottak többletkártalanítás iránt, a kisajátítási határozatban pedig nemcsak ez az ingatlan, hanem a másik ingatlan is szerepelt. Igaz, hogy a határozatban a felperesek apja helyett S. J.-t írták egyik tulajdonosként, anyjuk nevét azonban a határozat helyesen tüntette fel. Ebből a felperesek tudhatták, hogy ez az ingatlan is a szüleik hagyatékához tartozik, de erről a telekkönyvi végzésből is tudomást szerezhettek. Mindezeken túlmenően 1971 decemberében a közjegyző hagyatékként átadta a részükre a perbeli ingatlanért az alperes által felajánlott kártalanítási összeget is. A perindítási határidő tehát a felperesekre nézve legkésőbb ezzel az időponttal kezdődött. Ehhez képest pedig az 1965. évi 15. tvr. 15. §-ának (2) bekezdésében, illetve a 9/1970. (VI. 21.) Korm. rendelettel módosított 13/1965. (VII. 24.) Korm. rendelet (R.) 62. §-ának (1) bekezdésében meghatározott harmincnapos perindítási határidőt elmulasztották. E határidő szempontjából nincs jelentősége az 1971. szeptember 20-án kelt, a kisajátítási határozatot módosító államigazgatási határozatnak, mert az a felperesek részére újat nem mondott, valamint az államigazgatási hatóságoknál a felperesek által a kézbesítés iránt előterjesztett kérelemnek sem, mert a kézbesíteni kért határozat tartalmáról már régen tudtak.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1965. évi 15. tvr. 15. §-ának (2) bekezdése szerint a kisajátítást kérő által felajánlott kártalanítást meghaladó pénzkövetelést a bíróság előtt harminc napon belül lehet keresettel érvényesíteni.
Az R. 62. §-ának (1) bekezdése értelmében a harmincnapos perindítási határidőt a kisajátítási határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani. Ez a határidő a fellebbező ügyfélre vonatkozóan a másodfokú határozat kézbesítését követő nappal, a fellebbezési jogával nem élő ügyfélre vonatkozóan az elsőfokú határozat kézbesítését követő 16. nappal, a fellebbezési jogáról lemondó ügyfélre vonatkozóan pedig az elsőfokú határozat kézbesítését követő nappal kezdődik.
E rendelkezésekből kétségtelen, hogy mindaddig, amíg a kisajátítási határozatot az ügyfél részére nem kézbesítették, az nem emelkedik jogerőre, ezért a perindítási határidő sem kezdődik meg. Ebben az esetben pedig a többletkártalanítás iránti keresetet elkésettség miatt még akkor sem lehet elutasítani, ha a kisajátítás ténye vagy a kisajátítási határozat tartalma a kártalanításra jogosultnak egyéb módon tudomására jut is. A jogszabály ugyanis nem a tudomásszerzéshez, hanem a határozatnak az ügyfél részére történő kézbesítéséhez fűz jogkövetkezményt.
A felperesek az ügyben hozott kisajátítási határozatokat 1973 februárja előtt nem vették, de nem is vehették kézhez, mert azokat az államigazgatási hatóság nem kézbesítette részükre. Téves tehát a megyei bíróságnak a keresetet a perindítási határidő elmulasztása miatt elutasító döntése.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 11. számú állásfoglalása szerint a kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi értéknek is jelentősége van, ezért ha szükséges, a forgalmi értéket fel kell deríteni.
A perben meghallgatott szakértő összehasonlításul olyan ingatlanokat jelölt meg szakvéleményében, amelyeknek a frontszélessége a 10 métert meghaladta, a perbeli ingatlan frontszélessége viszont csak 7,5 méter, ami jelentős értékcsökkentő tényező. Ez utóbbi körülményt a városi bíróság nem kellően értékelte és nem indokolta, hogy ⬜-ölenként miért 55 Ft-os értéket állapított meg. Szükséges lett volna ebben a vonatkozásban a Pp. 182. §-ának (3) bekezdése alapján a szakértőt pótvéleményadásra felhívni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és mivel a döntéshez szükséges tények az iratok alapján nem állapíthatók meg, ugyanezt a bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Legf. Bír. P. törv. II. 20 928/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 8. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás