PK BH 1975/368
PK BH 1975/3681
1975.08.01.
Érvényes tartozásátvállalás esetén az új kötelezett csak a jogosult és nem a régi kötelezett kezéhez teljesíthet joghatályosan [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 332. § (1) bek.].
Az alperes testvére, Gy. P. a felperes veje volt. Gy. P. kiskorú gyermekét a felperes neveli. A bíróság a felperes részére a gyermek tartása fejében havi 300 Ft-ot ítélt meg. Gy. P. azonban tartási kötelezettségének nem tett eleget. Ezért a felperes 2670 Ft követelésének behajtása végett Gy. P. ingatlanára végrehajtást kért. A végrehajtási jogot az ingatlanra bejegyezték. A végrehajtási joggal terhelt ingatlanát Gy. P. utóbb a testvérének, az alperesnek eladta, aki kötelezettséget vállalt arra, hogy az eladónak a felperessel szemben fennálló gyermektartásdíj tartozását rendezi, és az eladónak csak a fennmaradó vételárat fizeti ki.
Az alperes 3600, majd 1200 Ft-ot a felperes címére postán elküldött. A felperes előadása szerint nem ismerte a pénzküldemény rendeltetését, ezért annak átvételét megtagadta. Az alperes az egész vételárat az eladónak kifizette.
A felperes ezután 2670 Ft erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte. Arra hivatkozott, hogy utóbb értesült a tartozásátvállalásról, valamint arról, hogy az alperest terheli – vállalása alapján – a hátralékos gyermektartásdíj megfizetése.
Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az alperes nem tagadta azt, hogy az adásvételi szerződésben a gyermektartásdíj rendezésére kötelezettséget vállalt. Úgy nyilatkozott, hogy fizetési kötelezettségét továbbra is elismeri, anyagi helyzete miatt azonban egyelőre nem tud fizetni.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint “nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely az alperesnek a készfizető kezesi minőségét megállapítaná, azért, mert a gyermektartásdíj fizetésére kötelezettől a házingatlant megvásárolta… A felperes változatlanul Gy. P. kötelezettel szemben léphet fel a gyermektartásdíj végrehajtása iránt.”
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az alperes a perben beismerte azt, hogy az adásvételi szerződésben kötelezettséget vállalt a felperes követelésének a vételárból való kiegyenlítésére és ennek megfelelően elismerte a kereseti követelés jogalapját is. A teljesítés elmaradását fizetésképtelenségével magyarázta.
A perben eljárt bíróságok az alperes védekezésében megjelölt körülményeket nem vizsgálták. Nem szerezték be az adásvételi szerződést, így nincs tisztázva, hogy a szerződésben az alperes milyen jognyilatkozatot tett. Elmaradt a tartási per és az ezzel kapcsolatos végrehajtási eljárás iratainak a beszerzése is. A perbeli ingatlan tulajdoni helyzetére, a telekkönyvi jogosultak és kötelezettek személyi körére sem állnak hiteles adatok rendelkezésre.
Az alperes, amint ezt előadta, az adásvételi szerződésben átvállalta az ingatlant terhelő tartozást, és többek között abban állapodtak meg az eladóval, hogy “a ház vételárából levonja a reá terhelt 2670 Ft összegű gyermektartásdíjat”. Az alperes és az eladó között létrejött ilyen tartalmú megállapodás a Ptk. 332. §-ának (1) bekezdése szerint tartozásátvállalásnak minősül.
Ha a felperes hozzájárult a tartozásátvállaláshoz, a régi kötelezett a kötelezettségétől szabadult, és helyébe új kötelezettként az alperes lépett. A hozzájárulást követően az alperes a tartozásátvállalás keretei között csak a felperes kezéhez teljesíthetett, a felperes pedig a felajánlott teljesítést köteles volt elfogadni [Ptk. 286. § (1) bek.]. A perben nincs adat arra, hogy a pénz postai kézbesítésekor a felperesnek tudomása volt-e a tartozásátvállalásról, enélkül pedig valóban tévedésben lehetett a pénz rendeltetését illetően.
A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek [Ptk. 277. § (2) bek.]. Az alperes a teljesítés érdekében köteles volt a felperest a pénzküldemény rendeltetéséről és a tartozásátvállalásról tájékoztatni, valamint a tartozásátvállaláshoz a felperes hozzájárulását kikérni [Ptk. 332. § (1) bek.]. Ha a felperes a megfelelő tájékoztatás ellenére a pénz átvételét megtagadta, az alperes fizetési kötelezettségének bírósági letétbehelyezéssel tehetett volna eleget [Ptk. 287. §, 51. §]. A tartozásátvállaláshoz történő hozzájárulás után azonban a felperesnek járó összeget az eladónak nem fizethette volna ki.
Az eljárt bíróságoknak tehát a tényállást fel kellett volna deríteniük atekintetben, hogy a felperes mikor értesült a tartozásátvállalásról, ahhoz mikor járult hozzá és mindezek figyelembevételével kellett volna vizsgálni azt is, hogy az alperes és testvére utóbb elállhatott-e a tartozásátvállalást tartalmazó megállapodástól.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, s a fent írt körülmények tisztázása végett az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. § (3) bek.].
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha az ingatlan eladására a végrehajtási jog bejegyzése után került sor, az ingatlan átruházása – az egyéb törvényes feltételek fennállása esetén – a végrehajtás további menetét nem akadályozhatja, és a dologi kötelezett alperessel szemben a felperes új peres eljárás nélkül kérheti az ingatlanra vezetett végrehajtás folytatását.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 576/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 8. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás