GK BH 1975/378
GK BH 1975/3781
1975.08.01.
A kötelező szabványtól eltérő minőség kikötése esetében a szerződést a szabványnak megfelelő minőségű szolgáltatásra vonatkozóan kell létrejöttnek tekinteni [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 402. § (2) bek., 200. § (2) bek., 238. §; GK 19. sz. 2. pont].
A felperes a telephelyén megvalósítandó nagyberuházással kapcsolatban az alperesnél mint generáltervezőnél megrendelte a fogadóállomás villamos erőátviteli tervdokumentációját. A tervdokumentáció alapján – a kereseti előadás szerint – a szakkivitelező, amely később beavatkozóként részt vett a perben, megrendelt két transzformátort a gyártó vállalatnál, és erről a felperest az 1971. október 23-án kelt levelében értesítette. Az említett fogadóállomás terveinek leszállítása után azonban a felperes azt közölte az alperessel, hogy a hálózati feszültségviszonyokra tekintettel a tervezett 120/6,6 kV-os transzformációs feszültségáttételt nem fogadhatja el és kérte annak 120/6,3 kV-osra módosítását. Ennek alapján 1972. november 24-én a tervdokumentációt módosították.
Minthogy a szakkivitelező szerződése a gyártó vállalattal már 1972. február 11-én létrejött, a későn érkezett tervmódosítás miatt a gyártó vállalat 3%-os felárat számított fel, ami transzformátoronként 110 000 Ft-ot tett ki. A felperes előadása szerint ez a többletköltség annak a következménye, hogy az alperes eredetileg hibás tervdokumentációt szállított, ezért keresetében az alperest 220 000 Ft kár megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes azzal védekezett, hogy a szóban levő tervdokumentációt szaktervező készítette, és annak leszállítása a felperes részére 1972. április 12-én történt. Nem vitatta azt, hogy a felperes a tervek átadása után a tervdokumentációban szereplő 120/6,6 kV-os szabványos transzformációs feszültségnek 120/6,3 kV-ra való módosítását igényelte. A szaktervező vállalat szerint a feszültségáttétel módosítása nem volt indokolt, ezért nem tekinthető kárnak az ezzel kapcsolatos költségtöbblet. Az alperes a szaktervező perbehívását kérte. Ennek folytán a felperes a keresetét kiterjesztette a szaktervezőre, amely így II. r. alperesként a perben részt vett.
A II. r. alperes a védekezésében azt adta elő, hogy az I. r. alperestől mint generáltervezőtől 1970. március 2-án kapott megbízást a szóban levő transzformátorállomás tervezésére. Először tanulmánytervet készített, amelyet 1970. július 15-én szállított le az I. r. alperesnek. Ebben a transzformátor feszültségáttételét 120/6,6 kV-ban adta meg. Az I. r. alperes ezt a tanulmánytervet jóváhagyta. Ezt követően a felperes átadta a II. r. alperesnek 1971. január 21-én a Tr. 20. jelű transzformátor specifikációját, amelyben a feszültségáttétel ugyancsak 120/6,6 kV-tal volt megjelölve. Ezután a II. r. alperes összeállította a hosszú szállítási határidejű készülékek jegyzékét, és azt 1971. január 25-én megküldte az I. r. alperesnek. A felperes megbízásából a szakkivitelező rendelte meg a Tr. 20. specifikációnak megfelelő transzformátort 120/6,6 kV teljesítmény megjelölésével a gyártó műnél.
A II. r. alperes a kivitelezési terveket 1972. június 20-án szállította az I. r. alperesnek, és a felperes csak az 1972. szeptember 7-i tervbírálaton kifogásolta a feszültségáttételt és kérte az I. r. alperestől annak felülvizsgálatát. A II. r. alperes csak az 1972. december 21-én hozzá érkező levélből szerzett tudomást arról, hogy a felperes az I. r. alperessel úgy döntött, hogy a feszültségáttétel 120/6,6 kV helyett mégis 120/6,3 kV legyen. Ilyen körülmények között a felperes, illetőleg az I. r. alperes a tanulmányterv kifogásolása nélkül, annak jóváhagyásával rendelte meg a II. r. alperesnél a kivitelezési terveket és ennek alapján történt a transzformátorok megrendelése is. A változtatási igények csak később merültek fel a felperes részéről, s így nem felelős a II. r. alperes az ezzel kapcsolatos többletköltségért.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint helytálló a felperesnek az az előadása, hogy a megfelelő feszültségű transzformátor kiválasztására a szaktervező vállalat hivatott. A jelen esetben olyan szabvány volt hatályban, amely a 6,6 kV-os áttételt írta elő, és ezért tervezte a II. r. alperes a transzformátorokat ezzel az áttétellel. A felperes a tanulmányterv leszállítása után több mint két évvel kérte annak megváltoztatását. A felperesnek módjában állott volna a beavatkozó vállalaton keresztül a transzformátorok gyártását felfüggeszteni. Mindezekből megállapíthatóan a felperes felróható magatartása okozta, hogy a már gyártásba vett 6,6 kV-os feszültségű transzformátorokat 6,3 kV-osokra át kellett alakítani. A felperes tehát nem bizonyította, hogy akár az I. r., akár a II. r. alperesnek kötelessége lett volna a 6,3 kV-os feszültség tervezése.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és ebben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az alperesek marasztalását kérte. Előadta, hogy az I. r. alperes II. r. alpereshez 1970. március 8-án küldött megrendelésében 120/6,3 kV-os transzformátorok tervezését kérte. A II. r. alperes által készített első tanulmányterv elfogadása csak azért történt, mert a II. r. alperes a feszültségáttételekre vonatkozóan három alternatívát jelölt meg, amelyek között a 120/6,3 kV megoldás is szerepelt. Előadta, hogy a jelen esetben tehát az I. r. alperes meghatározta a feszültségáttételt is a II. r. alperesnek küldött megrendelésében, ezt azonban a II. r. alperes a szabványelőírásra hivatkozással nem tartotta meg. Ez eredményezte azután azt, hogy a beavatkozó a nem megfelelő feszültségáttételt tartalmazó tervek alapján rendelte meg a transzformátorokat a gyártó műnél. Az időközben a II. r. alperes által végrehajtott tervmódosítás miatt viszont a gyártó vállalat 220 000 Ft többletköltséget számított fel.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes kereseti előadása lényegileg az volt, hogy az I. r. alperes a felperes részére hibás tervdokumentációt szállított, és ezért keletkezett a felperes terhére az a többletköltség, amelyet az alperesekre kárként át kíván hárítani. Minthogy tehát a felperes kereseti követelését az I. r. alperes szerződésszegésére alapította, a Legfelsőbb Bíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy az I. r. alperes részéről történt-e szerződésszegés.
Az I. r. alperes által a fellebbezési eljárásban bemutatott szerződésből az volt megállapítható, hogy az I. r. alperes a felperes részére olyan tervdokumentáció leszállítását vállalta, amelyben a transzformátor áttétele 120/6,3 kV.
A II. r. alperes az általa készített tervben a transzformátor feszültségáttételét – a tervezés időpontjában kötelező MSZ 1-62. sz. szabvány előírásainak megfelelően – 120/6,6 kV-tal jelölte meg, illetőleg szerepeltette.
Ezek szerint tehát annak ellenére, hogy a felperessel kötött szerződésben 120/6,3 kV áttételű transzformátor volt kikötve, mégis 120/6,6 kV áttételű transzformátort tervezett. A II. r. alperes vitássá nem tett előadása szerint a 6,6 kV megjelölése a kötelező erejű szabványon alapul. Ennélfogva tehát a kötelező szabvánnyal ellentétes szerződési kikötés semmis [Ptk. 200. § (2) bek.].
A Ptk. 238. §-a szerint, ha a szerződés részben érvénytelen, az egész szerződés megdől, kivéve, ha – egyebek között – a jogszabály másképpen rendelkezik, vagy a népgazdaság érdekei a szerződés többi rendelkezéseinek a fenntartását teszik indokolttá. Ilyen jogszabályi kivételt tartalmaz a Ptk. 402. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a tervszerződés részbeni érvénytelensége esetén ennek jogkövetkezményei csupán az érvénytelen kikötésre vonatkozóan állnak be. Ha tehát a felek a kötelező szabványtól eltérő minőségben állapodtak meg anélkül, hogy előzőleg a szabványtól való eltérésre felmentést kértek volna, a szerződésnek a kötelező szabványtól eltérő minőségre vonatkozó rendelkezését mint jogszabályba ütközőt semmisnek kell tekinteni. Ilyen esetben azonban a részleges semmisségre vonatkozó bírósági gyakorlat figyelembevételével nem lehet azt a megállapítást tenni, hogy a szállítót (vállalkozót) ebből folyóan semmiféle kötelezettség nem terheli, hanem a szabványtól eltérő megállapodás helyébe a szabvány szerinti teljesítés kötelezettségét kell behelyettesíteni [GK 19. sz. 2. pont], tehát adott esetben a szerződést a kötelező erejű szabvány szerinti típus szem előtt tartásával kellett teljesíteni. Ennek folytán az alperesek terhére szerződésszegést megállapítani nem lehet, és így szerződésszegésre alapított kártérítési követelés sem érvényesíthető.
Egyébként a felperesnél mutatkozó többletköltség keletkezésével okozati összefüggésben van az a tény is, hogy a felperes az alperesek által megküldött hosszú gyártási átfutási idejű villamoskészülékek jegyzéke alapján rendelte meg a kivitelezőtől a 120/6,6 kV-os áttételű transzformátort, holott e jegyzék gondos áttanulmányozása esetén észlelhette volna, hogy abban olyan feszültségáttételű transzformátor van feltüntetve, amelynek adata eltér a szerződésben megjelölt feszültségáttételtől. Ezenkívül nem volt figyelmen kívül hagyható az a körülmény sem, hogy maga a felperes küldött olyan dokumentációt [Tr. 20. számú műszaki előírás] a II. r. alperesnek, amelyben a feszültségáttétel 120/6,6 kV-tal volt feltüntetve.
Mindezekre tekintettel helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes keresetét elutasította. Ennek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. V. 32 009/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 8. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás