GK BH 1975/380
GK BH 1975/3801
1975.08.01.
Versenytárgyaláson tett árajánlat alapján létrejött szállítási szerződés jogszerűen nem támadható meg, illetve módosítása nem követelhető azért, mert a szolgáltatás tárgyának árát az ajánlattevő előnytelenül kalkulálta [10/1966. (II. 14.) Kormány rendelet 24. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 201. § (2) bek., 210. § (1) bek., 241. §].
A felek szerződést kötöttek 2813 db 260 típusú és 1887 db 280 típusú autóbusz-fenékváznak 17 355 Ft egységáron való szállítására azzal, hogy az egységár a fuvarozási költségeket is tartalmazza. Az említett termékek szabad árkategóriába tartoznak. A szállító felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk. 241. §-a alapján a szerződést az egységár tekintetében módosítsa. Előadta, hogy az egységárra vonatkozó ajánlatát hibásan kalkulálta, így a szerződés tévedés eredményeként jött létre. Az alperes megrendelő részére egy gépipari vállalat szállítja a 255. típ. és a 266. típ. autóbusz-fenékvázakat, amelyek gyártási feltételei minden vonatkozásban azonosak a keresetben meghatározottakkal, és azok ára a bedolgozott anyagra vetítve mégis kilogrammonként mintegy 5 forinttal magasabb, ezenfelül a fuvarozási költségek is az alperest terhelik. A hibás kalkuláció miatt a gyártás darabonként 1400 Ft veszteséggel jár, és mivel ezeknek a termékeknek gyártása a felperes előadása szerint saját termelése mintegy 50%-ának felel meg, az ily módon keletkező veszteséget a többi gyártmányaival elért nyereség nem fedezi, a vállalat veszteséges és felszámolásával is számolni lehet.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alvázakra a felek 5 éves keretszerződést kötöttek. Az 1974. évre szóló szerződés későbbi időre is tartós megállapodásokat tartalmaz. A felperes az 556. típusú és a 180. típusú fenékvázakat 5 év óta szállította. A Ptk. 241. §-a által megkívánt tartós kapcsolat tehát a felek között fennáll. Ez a jogszabályi rendelkezés azonban a szerződésmódosítás előfeltételéül szabja azt is, hogy a lényeges jogos érdeksérelemnek a szerződéskötést követő körülmény folytán kell bekövetkeznie. Ilyen utólagos bekövetkezett körülményt azonban a felperes nem állított és nem is bizonyított. A szerződésmódosítás iránti kereseti kérelme indokául csak azt adta elő, hogy a szerződési ár meghatározása hibás árkalkuláció alapján történt. A Ptk. 241. §-ának alkalmazására tehát nincs lehetőség.
A 10/1966. (II. 14.) Korm. rendelet 24. §-a szerint szerződéskötési kötelezettség körében is a bíróság a szerződésben megállapított árat a népgazdaság érdekében módosíthatja. A gyakorlat szerint erre akkor kerül sor, ha jogszabály, nemzetközi szerződés, illetőleg hatósági rendelkezés ezt feltétlenül indokolja vagy az árhatóság rendelkezése, intézkedése lehetővé teszi, vagy a szerződéskötés után olyan tény vagy körülmény következett be, amelyre a szerződés megkötésekor adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett sem lehetett számítani, és amely folytán a szerződésben megállapított ár a szállító lényeges és jogos érdekét sérti. A kereseti előadás szerint a tárgyalt ár felemelése iránt a felperes már több ízben eredménytelenül fordult az árhatóságokhoz. Az egységár felemelésének lehetősége tehát erre a jogszabályra sem alapítható, annál kevésbé, mert a konkrét esetben a szerződéskötési kötelezettség sem állott fenn.
A módosítani kívánt szerződés szerint “a szerződő felek a mai napon a KOFÉM birtokában levő rajzdokumentáció szerint az lk. 260 típ. és lk. 280 típ. fenékvázak egységárát 17 355 Ft/db-ban állapították meg. Az ár a termék előállításával és szállításával kapcsolatos összes költséget tartalmazza. Az anyagbeszerzést, a szerszámozást a szállító a saját hatáskörében oldja meg, és az árban a késztermék fuvarozásának költségei is benne foglaltatnak”. A szerződés értelmében a felek az árat költségkihatással járó műszaki változás esetén módosíthatják. Műszaki módosítást azonban a felperes nem is állított.
A felperes a tárgyalás folyamán előadta azt is, hogy a szerződéskötéskor az ár meghatározásában tévedett. Ezért a bíróság a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés megtámadásának a lehetőségét is vizsgálta. A jogszabály szerint azonban ennek a rendelkezésnek az alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a tévedést a másik fél okozta vagy felismerhette.
Az alperes bizonyította, hogy a szerződés megkötése előtt hét vállalattól szerzett be ajánlatot. Az ajánlatok közül való választás előtt a felperes az ajánlati árat csökkentette. Egyébként az ajánlati árak között a bemutatott bizonyítékok szerint nem volt feltűnő különbség, a legmagasabb ajánlati ár 19 200 Ft/db, a legalacsonyabb pedig a felperes – az előbbiek szerint csökkentett – ajánlati ára volt.
A felperes előadta azt is, hogy az alperes a tévedést felismerhette, mert az alperes részére a már említett gépipari vállalat az azonos bonyolultsági fokú 255. típusú és 266. típusú autóbusz-fenékvázakat szállítja, amelyekért a bedolgozott anyagra vetítve kilogrammonként kb. 5 Ft-tal magasabb egységárat fizet, és a fuvarozási költségek is az alperest terhelik. Az alperes viszont bizonyította, hogy a keresetben megjelölt termékekre a szóban levő gépipari vállalattól is kapott ajánlatot, amely ezeknek a termékeknek az egységárát 18 950 Ft/db-ban határozta meg. Ezek a körülmények tehát nem bizonyítják, s nem is valószínűsítik, hogy az alperes a felperes által ajánlott és szerződésben kikötött árat tévedésnek minősíthette volna. Az alperes az ajánlattevők közül – a már említett előny mellett – azért kötött a felperessel szerződést, mert az utóbbi már huzamosabb ideje gyárt fenékvázakat, ami egyben azt is jelenti, hogy az alperes alaposan számíthatott arra, hogy a felperes megfelelő kalkulációs tapasztalattal rendelkezik.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő a keresete elutasítása miatt, és az ítéletnek a keresete értelmében történő megváltoztatását kérte. Lényegében megismételte az általa korábban előadottakat és azt is állította, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság következett be.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a nem vitás tényálláshoz a jogszabályok helyes értelmezésével és alkalmazásával helytálló következtetéseket fűzött és ennek eredményeként jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét, amely döntését részletesen és minden tekintetben helytállóan meg is indokolta. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyes indokainál fogva – de mégis az alábbi kiegészítéssel – helyben kellett hagyni.
Nem helytálló a felperes fellebbezésének a feltűnő aránytalanságra vonatkozó előadása. A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése értelmében a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő aránytalanság esetén a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. E rendelkezés szerint azonban a megtámadásnak az a feltétele, hogy a feltűnő aránytalanság a szerződés megkötésének időpontjában álljon fenn. A Ptk. megfelelő részének indokolása kifejezetten utal is erre azzal, hogy a szerződéskötést követően beállott érdekeltolódás esetén a szóban levő szabályok nem alkalmazhatók. Márpedig a fellebbezési állítás szerint az aránytalanság csak utólag “következett be”.
A felperes az eljárás adatai szerint a tárgyalt szerződésre vonatkozó megrendelést az alperes által kiírt versenytárgyaláson “nyerte el” akként, hogy a többi ajánlattevőhöz viszonyítva a legkedvezőbb árat az alperes számára a felperes ajánlotta. A szerződés tehát úgy jött létre, hogy az alperes ezt az ajánlatot elfogadta.
Az alperes számára kedvező ennek az árnak a kereset értelmében történő megváltoztatása tisztességtelen előnyhöz juttatná a felperest versenytársaival, vagyis azokkal az ajánlattevőkkel szemben, akik nála kedvezőtlenebb ajánlatokat tettek a versenytárgyalás során, de magával az alperessel szemben is, aki most már elesne a versenytárgyalás szándékolt eredményétől, és attól a lehetőségtől, hogy a jelen perbeli kereseti kérelemnél annak idején kedvezőbb árajánlatot tevőkkel kössön szerződést. Mindehhez bírósági jogsegély nem nyújtható. Ez ugyanis veszélyeztetné a forgalom biztonságát és a gazdálkodó szerveket megalapozatlan kalkulációk készítésére, és kötelezettségek vállalására ösztönözné abban a reményben, hogy ennek hátrányait bírósági úton ki lehet küszöbölni.
(Legf. Bír. Gf. I. 31 570/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 8. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás