MK BH 1975/390
MK BH 1975/3901
1975.08.01.
I. Nem terheli a munkáltatót óvórendszabály-mulasztás, ha az üzemi baleset azért következett be, mert a dolgozó a szokásos módon karbantartott parkettán megcsúszott és elesett [ÁBEO 5.14 pont, 5.143 pont].
II. A vállalatnak az üzemi baleset alapján a dolgozóval szemben fennálló anyagi felelőssége, és a társadalombiztosítás szervével szemben fennálló megtérítési kötelezettsége jogalapja nem azonos: a dolgozóval szemben akkor is felel, ha mulasztás nem terheli, a társadalombiztosítási szervével szemben azonban csak akkor felel, ha a balesetet a vállalatnak vagy valamely megbízottjának óvórendszabály-sértő mulasztása vagy a baleset előidézésére irányuló szándékos magatartása okozta [1967. évi II. törvény (Mt.) 62. §; 71/1955. (XII. 31.) MT rendelet 98. §; 67/1958. (XII. 24.) Kormány rendelet 94. §].
D. E.-né, a felperes alkalmazottja 1971. június 29-én a munkahelyén az egyik irodahelyiségből a másikba átmenve a parkettán megcsúszott és combnyaktörést szenvedett. A sérülése következtében hosszabb ideig táppénzes állományban volt, majd a felgyógyulása után a társadalombiztosítási szerv alperes baleseti járadékot állapított meg a részére.
Az alperes a 71/1955. (XII. 31.) MT rendelet 98. §-a és a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 94. §-a alapján kibocsátott fizetési meghagyással a felperest kötelezte a baleseti sérültnek nyújtott betegségi biztosítási szolgáltatások költségeinek, valamint a részére megállapított baleseti járadék nyolc évi összegének a megtérítésére. Ezt azzal indokolta, hogy a baleset a felperes óvórendszabály-szegése miatt következett be. A felperes nem tartotta meg az ÁBEO 5.13 és 5.132 pontjainak előírásait, mert nem gondoskodott róla, hogy a helyiségben a közlekedés biztonságos, a padló csúszásmentes legyen.
A felperes a keresetlevelében nem vitatta, hogy a sérült balesete üzemi baleset. Állította azonban, hogy a balesettel összefüggésben nem sértett óvórendszabályt, s ezért kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését.
A járásbíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. A járásbíróság ítéletének indokai szerint nem tekinthető óvórendszabály-szegésnek az, hogy a gondozott állapotban tartott parkettára a felperes nem terített szőnyeget.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a parketta a szokásos módon volt karbantartva: időnként pasztával felkenték és felkefélték. Ez a kezelési mód nem óvórendszabály-sértő, s úgyszintén az sem, hogy a baleset idejében nem volt szőnyeg a padlón, mivel azt költözködés miatt felszedték. A szőnyeg elhelyezése egyébként sem balesetvédelmi célokat szolgál. A felperes az alperessel szemben fennálló felelősségét nem ismerte el azzal, hogy a sérültnek megtérítette az átlagkeresete és a táppénze közötti különbözetet.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Nem értett egyet a törvényességi óvásban kifejtett azzal az állásponttal, amely szerint a parketta kezelési módja miatti csúszósság megakadályozására a felperesnek szőnyeget kellett volna alkalmaznia. Utalt arra, hogy számos irodahelyiség padlózatát a szokásos módon tisztán tartott parketta borítja anélkül, hogy azt szőnyeg fedné. Az ÁBEO 5.14 pontjában foglaltakból sem következik, hogy a megfelelő kivitelű parkettás padlózatot szőnyeggel kellene fedni. A per adatai szerint a baleset helyén a padlózat megfelelt az óvórendszabály előírásainak, a baleset bekövetkezéséért a felperest felelősség nem terheli.
A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.
A 6/1965. (XII. 7.) SZOT számú szabályzattal kiadott Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabálynak (ÁBEO) a törvényességi óvásban felhívott 5.14 pontja rendelkezése szerint a helyiség padlózatát az igénybevételnek, a biztonsági és egészségügyi követelményeknek (szilárd, hézagmentes, szükség szerint mechanikai, vegyi és fizikai behatásoknak ellenálló, tisztán tartható) megfelelően kell készíteni.
A felperes az ÁBEO-nak az előzőekben idézett rendelkezését nem szegte meg, mert a per adatai szerint a szóban levő helyiség parkettája kifogástalan állapotban volt, s minthogy a helyiséget irodának használták, a parketta az igénybevételnek, valamint a biztonsági és egészségügyi követelményeknek megfelelt.
Irodahelyiségek padlójának parkettával való borítását az ÁBEO nem tiltja, s olyan rendelkezése sincs az ÁBEO-nak, amely a szokásos módon karbantartott parkettának szőnyeggel való lefedését vagy valamely olyan intézkedés megtételét írná elő, amelynek célja a parkettán való elcsúszás megakadályozása. Az ÁBEO 5.143 pontjában foglaltak alkalmazása nem jöhet szóba, mert e rendelkezés csúszásgátló padlózat létesítését olyan munkahelyiségekre vonatkozóan írja elő, amelyekben a padlózat a munka folyamán nedvessé vagy csúszóssá válhat.
Az óvásban kifejtett álláspontból végső soron az következik, hogy ha a munkáltató az irodahelyiségek parkettával burkolt padlózatának bútorokkal és más berendezési tárgyakkal el nem foglalt részeit nem fedi szőnyeggel, ezzel óvórendszabály-sértést követ el. Ilyen előírást azonban az ÁBEO nem tartalmaz s még következtetéssel sem vezethető le az ÁBEO rendelkezéseiből. A szokásos módon tisztán tartott és gondozott parkettán való közlekedés nem balesetveszélyes, ami természetesen nem zárja ki, hogy az ilyen parkettán való közlekedés közben is érheti a dolgozót baleset.
Az üzemi baleset alapján a munkáltatóval szemben a dolgozó által támasztott, az Mt. 62. §-án alapuló kártérítési igénynek és a társadalombiztosítás szerve által érvényesített, a 71/1955. (XII. 31.) MT rendelet 98. §-án, valamint a 67/1958. (XII. 24.) Korm. rendelet 94. §-án alapuló megtérítési igénynek a jogalapja nem ugyanaz. A munkáltató a dolgozóval szemben az Mt. 62. §-a alapján vétkességére tekintet nélkül felel az üzemi balesettel okozott kárért, tehát abban az esetben is, ha mulasztás nem terheli, és csak akkor mentesül a felelősség alól, ha a balesetet működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult dolgozó magatartása okozta. A munkáltatónak az üzemi baleset alapján a társadalombiztosítás szervével szemben fennálló felelőssége ennél szűkebb körű: csak akkor áll fenn, ha a balesetet a munkáltatónak vagy valamely megbízottjának óvórendszabály-sértő mulasztása vagy a baleset előidézésére irányuló szándékos magatartása okozta. Ebből következik, hogy a munkáltatónak abból a magatartásából, hogy a sérült dolgozójának megtérítette a balesetből eredő kárát, nem lehet olyan következtetést levonni, amely szerint ezzel a társadalombiztosítás szervével szemben fennálló felelősségét is elismerte.
Minthogy a kifejtettek szerint a felperest a sérült balesetével összefüggésben óvórendszabály-sértő mulasztás nem terheli, megalapozatlan a felperesnek a társadalombiztosítás szervével szemben fennálló felelőssége megállapítására irányuló törvényességi óvás. Ezért az Elnökségi Tanács a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvást elutasította.
(Legf. Bír. Eln. Tan. M. törv. 10 441/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 8. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás