BK BH 1975/393
BK BH 1975/3931
1975.09.01.
A kísérlettől való önkéntes elállás csak akkor állapítható meg, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetéséről végleg lemondott, tehát azt – más körülmények között – utóbb sem akarja ismét elkövetni [1961. évi V. törvény (Btk.) 10. § (3) bek., 313. §].
A katonai bíróság a határőr vádlottat szolgálati ténykedés felhasználásával, fegyveresen elkövetett külföldre szökés bűntettének kísérlete miatt ítélte el.
Már korábban elhatározta, hogy megfelelő alkalommal külföldre szökik. Tisztában volt azonban azzal, hogy egyenruhában és pénz nélkül nem érdemes elindulnia, mert átjutása esetén nem tud elrejtőzni, továbbmenni, hamarosan elfogják és visszaadják a magyar hatóságoknak.
A vádlott azonos időpontban teljesített járőrszolgálatot B. T. határőrrel, aki önkényesen megváltoztatta a saját menetvonalát és a vádlotthoz csatlakozott. A vádlott elmondta neki, hogy már a polgári életben is szeretett volna külföldre jutni, azonban behívták katonának. Ezt követően tovább beszélgettek, majd elhatározták, hogy együtt fognak külföldre szökni, amit azonnal meg is valósítanak. Ezután menetvonalukat elhagyva, a határ felé mentek. Közben megbeszélték, hogy fegyverüket is átviszik a határon. Egy 2-3 méter szélességű 50-70 cm vízmélységű csatornánál – közvetlenül a határnál – azonban B. T. határőr felvetette, hogy mégsem tanácsos továbbmenniük, hiszen nincs pénzük, élelmük, illetve katonaruhában vannak. Ezzel a vádlott is egyetértett, majd azt beszélték meg, hogy a közelgő karácsony és újév közötti időben hazulról pénzt kapva, polgári ruhában hajtják végre a külföldre szökést.
Ezután visszatértek a vádlott járőrszakaszára, ahol az távbeszélőn bejelentkezett az őrsre, majd oda bevonult. Cselekményét – társa bejelentése folytán – még azon a napon leleplezték.
A védő az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 10. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy a vádlott a szolgálati ténykedés felhasználásával fegyveresen elkövetett külföldre szökés bűntettének az elkövetésétől önként elállt, így az említett törvényhelyre figyelemmel cselekménye a Btk. 313. §-ának (3) bekezdésében foglalt külföldre szökés bűntette előkészületének a törvényi tényállását valósította meg.
A védőnek a Btk. 10. §-ának (3) bekezdésére való hivatkozása csak részben alapos.
A kísérlettől való elállás az elkövető javára abban az esetben állapítható meg – csak akkor önkéntes –, ha a bűncselekmény véghezviteléről véglegesen lemondott, annak elkövetését – más körülmények között – utóbb sem akarja megismételni. A jelen esetben az irányadóul elfogadott tényállásból viszont az a következtetés vonható le, hogy a vádlott csupán a külföldre szökésnek a meghiúsult kísérlet alapján történő végrehajtásáról mondott le, olyan indokok alapján, hogy nincs náluk élelmiszer, pénz, illetve mindketten egyenruhában vannak. Ugyanekkor azt beszélte meg B. T. határőrrel, hogy a külföldre szökést kb. egy héttel később, esetleg a szabadságuk alatt, polgári ruhában hajtják végre. Azt is javasolta, hogy B. T. határőr is szerezzen polgári ruhát.
A fentiek alapján tehát csupán azt lehetett megállapítani, hogy a vádlott a külföldre szökésnek fegyveresen és szolgálati ténykedés felhasználásával történő végrehajtásától állt el önként, magát a külföldre szökést azonban egyéb módon, mintegy egy héttel később, mégis végre kívánta hajtani.
A fentiekre figyelemmel tehát a vádlott maradékbűncselekménye a Btk. 10. §-ának (3) bekezdése felhívása mellett nem a Btk. 313. §-ának (3) bekezdésébe foglalt külföldre szökés bűntettének előkészülete, hanem a Btk. 313. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő külföldre szökés bűntettének a kísérlete. A Legfelsőbb Bíróság ezért a vádlott cselekményének a minősítését a fentiek szerint változtatta meg.
(Legf. Bír. Katf. III. 09/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás