BK BH 1975/396
BK BH 1975/3961
1975.09.01.
Nem akadálya a hazatérés megtagadásának bűntette miatt kiszabott szabadságvesztés mellett a vádlottak házasingatlana elkobzásának az, hogy a telekkönyvi bejegyzés még nem történt meg [1961. évi V. törvény (Btk.) 55. §, 205. §].
A járásbíróság az 1974. október 4-én hozott ítéletével Sch. Katalin és Sch. Zsuzsanna terhelteket hazatérés megtagadásának bűntette miatt egyenként 1 évi és 2 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre mint főbüntetésre, és teljes vagyonelkobzásra mint mellékbüntetésre ítélte.
A tényállás lényege szerint Sch. Katalin és Sch. Zsuzsanna egy házasingatlan 106 666 forint értékű egyharmad részének tulajdonosai.
A terheltek 1972. július 6-án látogató útlevéllel szüleikkel nyugati országokba utaztak. Amikor a Német Szövetségi Köztársaság területére értek, a terheltek közölték szüleikkel, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban hosszabb időt akarnak tölteni, és ezért útlevelük meghosszabbítását fogják kérni. A terheltek szülei visszautaztak Magyarországra. A terheltek 1973. január 23-án levélben közölték szüleikkel, hogy Magyarország területére nem kívánnak visszatérni.
A másodfokú bíróság a vagyonelkobzást – egyebek mellett – lényegileg azzal az indokolással mellőzte, hogy a terheltek nevén a telekkönyvben nem szerepel, és így nincs is a tulajdonukban olyan ingatlan, amely az elkobzás alapjául szolgálhatna. A terheltek ugyan Sch. Bernadett nevű nővérükkel közösen még 1967. december 5-én megvásárolták V. Tibortól és feleségétől egyenlő arányban, a V.-ben levő házat, az ingatlant azonban az ő nevükre telekkönyvileg még nem írták át. A terheltek tulajdonjoggal még nem rendelkeznek, és csupán követelési joguk áll fenn a telekkönyvi átírás iránt az eladókkal szemben.
A terheltek kifejezésre juttatták azt az elhatározásukat, hogy végleg Nyugaton maradnak. A vagyonelkobzásnak, mint mellékbüntetésnek a terheltek távollétében kiszabásra kerülő szabadságvesztés esetében különös jelentősége van, mert ez az a hátrány, amelynek közvetlen hatása ilyenkor is nyomban érvényesül. A társadalom védelme tehát szükségessé teszi a vagyonelkobzás alkalmazását.
Törvényt sértett ezért a másodfokú bíróság, amikor a terheltekkel szemben a vagyonelkobzás alkalmazását mellőzte azon a címen, hogy az ingatlanra vonatkozó tulajdonjoguk a telekkönyvbe még nincs bejegyezve.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a terhelteket mellékbüntetésül teljes vagyonelkobzásra ítélte.
A Legfelsőbb Bíróság a vagyonelkobzásnál – az 1961. évi V. törvény (Btk.) 3. §-ának (2) bekezdésére tekintettel – a cselekmény elkövetésekor hatályban volt Btk. 55. §-ának b) pontját alkalmazta, mert a cselekmény elbírálásakor hatályban volt – az 1973. évi 14. tvr. 1. §-ával módosított – Btk. 55. §-a az adott esetben enyhébb rendelkezést nem tartalmaz.
Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítva a megyei bíróság ítéletének a vagyonelkobzás mellőzésére vonatkozó részét a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a terhelteket mellékbüntetésül teljes vagyonelkobzásra ítélte.
(Legf. Bír. B. törv. II. 220/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás