BK BH 1975/398
BK BH 1975/3981
1975.09.01.
Javító-nevelő munka helyett katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a korábban kiszabott és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása nem rendelhető el [1961. évi V. törvény (Btk.) 108. § (2) bek.; BK. 459. sz.].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, egyben elrendelte az N.-i Járásbíróság által a korábban vele szemben kiszabott és 3 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi szabadságvesztés végrehajtását.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az ideggyengeségben szenvedő honvéd vádlott katonatársaival társadalmi klub építkezésénél dolgozott, mint kőműves. Öt társa a betonkészítésben és az anyaghordásban működött közre, s köztük volt M. János honvéd is. A délutáni órákban a katonák nagyobb mennyiségű betont hordtak a vádlottnak, ezért figyelmeztette őket, hogy álljanak le, amíg azt bedolgozza. A vádlottat társai ezután körülállták, és miközben a munkáját végezte, őt különböző megjegyzésekkel illették, igyekeztek siettetni. Ennek hatására a vádlott ideges lett. E közben M. János honvéd olyan kijelentést is tett, hogy ő gyorsabban tudna dolgozni, mint a vádlott. Erre a vádlott utalt arra, hogy M. János honvédet korábban elöljárója őrvezetői rendfokozatától megfosztotta.
Ezt követően szóváltás alakult ki a vádlott és M. János honvéd között, ami fokozta a vádlott idegességét, és durva szavakkal igyekezett onnan M. János honvédet elküldeni. M. János honvéd erre hasonló durva kifejezéssel élt, s a vádlott anyjára súlyosan sértő megjegyzést tett. A vádlott ekkor a mellette levő lapátot felkapta, és azzal M. János honvédet hirtelen fejbecsapta, aki ennek következtében 8 napon túl gyógyuló homlokcsont sérülést szenvedett. Ezzel tíz napig állt kórházi kezelés alatt, és onnan panaszmentesen távozott.
A vádlott – az orvos szakértők véleménye szerint – ideggyenge, ideggyengeségét ingerlékenység, indulatosságra való hajlam jellemzi. A cselekmény elkövetésekor az ideggyengeség talaján olyan fokú indulatos állapot lépett fel, amely közepes mértékben korlátozta a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében.
Az irányadóul szolgáló tényállás alapján törvényes volt a vádlott bűnösségének a megállapítása és cselekményének jogi minősítése is. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál.
Az adott esetben – miként erre egyébként a katonai bíróság is helyesen utalt – a sértett magatartása jelentősen hozzájárult és kiváltója volt a vádlott által elkövetett bűncselekménynek. A vádlott szolgálatát kiválóan látta el, a munkáját kiemelkedő szorgalommal végezte, és ilyen magatartásra ösztönözte társait is. Ez volt a jellemző a bűncselekményt közvetlenül megelőző magatartására is. Ennek során tettek rá különböző megjegyzéseket, köztük a sértett különösen sértő kijelentést tett. Ez a társai előtt is ismerten ingerlékeny vádlottnál azt eredményezte, hogy hirtelen indulatában M. János honvédet a fején megütötte. Nem kétséges, hogy ha M. János honvéd nem sértegeti a munkáját végző vádlottat, úgy a bántalmazásra sem került volna sor. A sértettnek e közrehatása tehát a vádlott büntetésének kiszabásánál nyomatékos enyhítő körülmény. Ilyenként értékelendő továbbá, hogy a bűncselekmény elkövetésekor közepes mértékben korlátozva volt a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében.
A jellemzéséből kitűnik, de az elsőfokú ítélet is tartalmazza azt, hogy nemcsak ő maga járt élen a szolgálattal járó feladatok teljesítésében, hanem másokat is erre buzdított. Ez a magatartás a javára ugyancsak nyomatékkal értékelendő; valamint az is, hogy nős, egy kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia.
A vádlott javára jelentkező ilyen bűnösségi körülmények mellett a Legfelsőbb Bíróság indokoltnak találta az 1961. évi V. törvény (Btk.) 68. §-a (2) bekezdése e) pontjának alkalmazását, és úgy ítélte meg, hogy a vádlott esetében a javító-nevelő munka is megfelelően szolgálja a büntetési célokat. Ezért figyelemmel arra, hogy a vádlott katonai szolgálatot teljesít – a Btk. 108. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával – javító-nevelő munka helyett 3 hónapi katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
Tekintettel arra, hogy a vádlottal szemben javító-nevelő munkát helyettesítő szabadságvesztés került alkalmazásra, amely következményeiben a javító-nevelő munkának felel meg (BK 459. sz.), a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a korábban kiszabott és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését. Ennek a Btk. 71. §-ának b) pontjában írt feltétele ugyanis – a fentiekből következően – nem állapítható meg.
(Legf. Bír. Katf. IV. 108/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás