BK BH 1975/401
BK BH 1975/4011
1975.09.01.
Vámbűntett kapcsán elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek csak akkor van helye, ha az a dolog, amelyre nézve a vámbűntettet elkövették, nincs meg vagy nem kobozható el [1961. évi V. törvény (Btk.) 249. §, 250. § (3) és (4) bek.].
A járásbíróság az 1974. április 22-én kelt és nyomban jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondotta ki K. T. terheltet vámbűntettben, és ezért őt 3000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Kötelezte 48 000 Ft elkobzás alá eső érték megfizetésére.
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint K. T. terhelt 1973. június 18-án a tulajdonában levő Opel Rekord gépkocsival a Német Szövetségi Köztársaságba utazott. Ott a gépkocsiját egy ugyanolyan típusú, de nagyobb értékű gépkocsira cserélte ki. A terhelt a csere alkalmával az új gépkocsi alvázába és motorjába a forgalmi engedélyének megfelelő alváz- és motorszámot üttette be.
A terhelt 1973. június 28-án tért vissza az ország területére és a gépkocsicserére vonatkozóan vámáru-nyilatkozatot nem tett. A műszaki szakértő véleménye szerint a behozott gépkocsi belföldi forgalmi értéke 48-52 000 Ft, míg a kivitt gépkocsi értéke kb. 40 000 Ft.
Az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelező rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1961. évi V. törvény (Btk.) 250. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint vámbűntett esetében el kell kobozni azt az árut, amelyre a vámbűntettet elkövették. A fenti § (4) bekezdése szerint az elkövetőt abban az esetben kell elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezni, ha az adott dolgot, melyre a bűncselekményt elkövették, nem lehet elkobozni.
Törvényt sértett a járásbíróság, amikor a személygépkocsit a terhelt részére kiadni rendelte és egyben elkobzást pótló egyenérték megfizetésére kötelezte. A személygépkocsi az eljárás során lefoglalásra került, és az az ítélet hozatalakor is mint lefoglalt vámáru a vámraktárban volt. Erre figyelemmel a Btk. fent idézett 250. §-ának (3) bekezdése alapján a gépkocsit kellett volna elkobozni, mivel az a vámáru, amelyre nézve a terhelt a vámbűntettet elkövette, az ítélethozatalkor megvolt. A (4) bekezdés alkalmazására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az a vámáru, amelyre nézve a vámbűntettet elkövették, valamilyen oknál fogva nem kobozható el.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a kifejtett indokokra figyelemmel a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a járásbíróság ítélete törvénysértő. (Ez természetesen nem érinti a Btk. 250. §-a (5) bekezdése alkalmazásának lehetőségét.)
(Legf. Bír. B. törv. III. 1245/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás