BK BH 1975/410
BK BH 1975/4101
1975.09.01.
A polgári jogi igény érvényesítését nem lehet egyéb törvényes útra utasítani abból az okból, hogy a magánfél – figyelmeztetés hiányában – az illetéket nem rótta le. – A megítélt kártérítési igény utáni illeték megfizetésére kötelezés elmulasztása törvénysértő [1973. évi I. törvény (Be.) 265. § (1) bek.; 1952. évi III. törvény (Pp.) 95. §; 1/1973. (I. 24.) IM rendelet 4. §, 15. §, 30. §].
A megyei bíróság a terheltet előre kitervelt módon elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytiglani – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte. Kötelezte a terheltet, hogy a magánfél részére 7456 Ft kártérítést fizessen meg.
A másodfokú bíróság annyiban változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy a magánfelet polgári jogi igényével egyéb törvényes útra utasította. Ítéletének indokolása szerint a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 116. §-a értelmében, amennyiben a magánfél polgári jogi igényt kíván érvényesíteni, illetéket köteles leróni. A magánfél ennek a kötelezettségének nem tett eleget. A Polgári Perrendtartás 95. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében, ha az illetéklerovásra kötelezett felet az illetékfeljegyzési jog vagy az illetékmentesség nem illeti meg és a fél az illetéket egyáltalán nem, vagy csak hiányosan rója le, a magánfelet polgári jogi igényével el kell utasítani. A konkrét esetben azonban a bíróság azért utasította a magánfelet a törvény egyéb útjára, mert az iratokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a magánfelet nem figyelmeztette illetéklerovási kötelezettségére, az értesítés ellenére a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg, így a mulasztás nem volt pótolható.
A határozatok ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az első fokon eljárt megyei bíróság a Be. 265. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozással helyt adott a magánfél által a büntetőügyben előterjesztett polgári jogi igénynek, és a terheltet 7456 Ft kártérítésre kötelezte. A bíróság azonban elmulasztott rendelkezni a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 116. §-ában kötelezően előírt és le nem rótt illeték viseléséről annak ellenére, hogy az 1973. január 24-től hatályos 1/1973. (I. 24.) IM rendelet részletes rendelkezéseket tartalmaz a büntetőeljárásban érvényesített polgári jogi igény érvényesítésével összefüggő illeték viseléséről.
A másodfokú bíróság figyelmét is elkerülte az a körülmény, hogy a cselekmény elbírálásakor hatályos fentebb említett jogszabály a régebbi szabályozástól eltérő rendelkezéseket tartalmaz.
Az 1/1973. (I. 24.) IM rendelet 30. §-ának (1) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy ha a jogosult a polgári jogi igényét büntetőeljárásban érvényesíti, a költségmentességi és az illetékfeljegyzési jog tekintetében ugyanazon kedvezmény illeti meg, mintha igényét polgári perben érvényesítené.
Az idézett rendelet 4. §-a (3) bekezdésének c) pontjában foglaltak szerint pedig a bűncselekményből származó kár megtérítése iránti igény tekintetében a jogosultat kereseti és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg (tárgyi illetékfeljegyzési jog).
A le nem rótt illeték megfizetésére a rendelet 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a feleket kell kötelezni abban az arányban, amelyben a perköltség viselésére is kötelesek lennének [Pp. 78-83. §, 290. § (2) bek. stb.].
Az általános rendelkezés alól kivétel a bűncselekményből származó kár megtérítése iránti igény tekintetében érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog alapján le nem rótt illeték megfizetésére való kötelezés. Ugyanis ez esetben – a 15. § (6) bekezdésében foglaltak értelmében – csak a marasztalt felet és csak a marasztalási összeg arányában kell az illeték megfizetésére kötelezni.
Ehhez képest a terheltet az idézett jogszabály és a 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 116. §-ában írtak figyelembevételével az elsőfokú bíróság által helyes mértékben megítélt kártérítés után 6% le nem rótt illeték megfizetésére kellett volna kötelezni.
A 6% illeték alapjának kikerekítésére a 11/1966. PM rendelet 152. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók.
A kifejtettek alapján törvényt sértett az első fokon eljárt megyei bíróság, amikor a helyesen megítélt polgári jogi igény arányában a terheltet elmulasztotta az illeték megfizetésére kötelezni.
Ugyancsak törvénysértően járt el a másodfokú bíróság, amikor az ügy elbírálásakor hatályos jogszabály, az 1/1973. (I. 24.) IM rendeletben foglalt szabályozás ellenére a magánfelet polgári jogi igényével – illetéklerovási kötelezettségének elmulasztása miatt – egyéb törvényes útra utasította.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott határozatok törvénysértőek. Ezért a másodfokú bíróság ítéletének a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasításáról rendelkező részét a Be. 290. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a terheltet kötelezte, hogy a magánfélnek a felmerült temetési költségnek megfelelő összegben kártérítésként 7456 Ft-ot és az államnak 450 Ft le nem rótt illetéket 15 napon belül fizessen meg.
(Legf. Bír. Eln. Tan. B. törv. 443/1975. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás