PK BH 1975/412
PK BH 1975/4121
1975.09.01.
Reklámgrafikai alkotás szerzői jogdíját a Képző- és Iparművészeti Lektorátus állapítja meg, a díjmegállapítást a kulturális miniszter bírálhatja felül; a feleknek a díjazásra vonatkozó megállapodása a lektorátust nem köti [1969. évi III. törvény 27. §; 6/1970. (VI. 24.) MM rendelet 14. §; 23/1963. (IX. 21.) Kormány rendelet 3. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 6. §].
A felperes 10 985 Ft megfizetése iránt indított keresetet az alperes ellen. Előadása szerint 1973. év nyarán az alperes megrendelésére grafikus munkákat végzett, s az elkészült műveket át is adta az alperesnek. Azt állította, hogy az alperes a reklámgrafikai alkotások kivitelezésére az M. H.-val kötött megállapodás során elmulasztotta a felek közötti tárgyaláson előkalkulált költség közlését. Ezért az M. H. a kész műveket csak vázlatként vette át, és mint ilyet díjazta. A keresetében az M. H. által kifizetett vázlatdíj és az alperessel létrejött megállapodás szerinti “előkalkulált költség” közötti különbözetet követelte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy a felperessel jogviszonyban lenne, illetőleg azzal védekezett, hogy a reklámgrafikai alkotások kivitelezésére az M. H.-val kötött megállapodás körül semmi olyan mulasztás nem terheli, amely a vele szemben támasztott keresetet megalapozná.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a peres felek közötti szóbeli megbízás alapján elkészített reklámgrafikák kivitelezését az alperes az M. H.-nál rendelte meg. A megrendeléseket követően megtörtént a felperes tervezői kijelölése, majd a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a felperes kiviteli terveit elbírálta, s megállapította a felperest megillető díjat. Ezt az M. H. a felperes részére ki is fizette. Megállapította az elsőfokú bíróság azt is, hogy a peres felek között – az 1969. évi III. tv. 27. §-ában foglalt rendelkezés ellenére – írásbeli felhasználási szerződés nem jött létre. A felperes csak az M. H.-val került jogviszonyba. Ez okból a felperes szerzői díját nem lehet felemelni. Ez a díj egyébként is csak a művelődési miniszter (helyesen: kulturális miniszter – v.ö. 1974. évi 11. tvr.) által államigazgatási eljárás során bírálható felül. A felperes szerződésen kívüli károkozásra alapított másodlagos igényéről azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a per anyaga az alperes jogellenes károkozására megnyugtató adatot nem tartalmaz.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fenntartotta azt az előadását, hogy az M. H. csak az elkészített grafikai munkák vázlatdíját fizette ki részére, holott kiviteli terveket készített, s ezért a mű teljes díja megilleti.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes keresetét a fentiek szerint lényegében arra alapította, hogy az alperes elmulasztotta közölni az M. H.-val az “előkalkulált költség”-eket, vagyis azt a költséget, amelyet a felek az előkészítő megbeszélések során díjazásként számításba vettek. Ezért maradt alatta az M. H. által kifizetett díjazás a tervezettnek.
A felperesnek ez az érvelése azonban nem alapos. Ha ugyanis a peres felek között a 6/1970. (VI. 24.) MM rendeletben szabályozott, érvényes felhasználási szerződés jött volna létre, a szerzői díjat a felek a szerződésben még ebben az esetben is csak a megfelelő díjtételre utalással rögzíthették volna, és az alkotó részére az alperes csak az illetékes szerv (a Képző- és Iparművészeti Lektorátus) által megállapított díjat fizethette volna ki [id. r. 14. § (1) bek. d) pont]. Az ilyen típusú szerződésekben tehát a feleknek a díjazásra vonatkozó esetleges megállapodása a lektorátust még akkor sem köti, ha a szerződés egyébként érvényes. Ezért közömbös, hogy az alperes tájékoztatta-e az M. H.-t az “előkalkulált költségek”-ről. Ha pedig a felperes a lektorátus által megállapított díjazást sérelmesnek tartotta, a díjazást megállapító határozat ellen kellett volna jogorvoslattal élnie [23/1963. (IX. 21.). Korm. r. 3. §]. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az M. H. csak azt a díjazást fizethette ki a felperes részére, amelyet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus megállapított.
Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság: nem jött-e létre a peres felek között olyan – bár érvénytelen – felhasználási szerződés, amelynek alapján a felperes részéről teljesített szolgáltatás ellenértékének megtérítéséről rendelkezni kell. A perbeli adatokból azonban azt a következtetést kell levonni, hogy a felek között még érvénytelen felhasználási szerződés sem jött létre. A felek 1973 nyarán – közelebbről meg nem határozott időben – folytatott tárgyalásai arra irányultak, hogy az alperes milyen módon bonyolítja le a kivitelezési munkák megrendelését. A felek szándéka tehát nem az egymással létesítendő szerződésre, hanem arra irányult, hogy előkészítsék az alperes és a reklámgrafikákat kivitelező vállalat közötti szerződés lehető gyors teljesítését. Ha pedig a felek magatartásában a szerződéskötésre irányuló akarat nem ismerhető fel, még érvénytelen szerződés létrejöttéről sem lehet beszélni.
A felek közötti szerződéses viszony hiányában mérlegelendő volt az is: nem állapítható-e meg az alperes részéről olyan szándékos magatartás, amely a jóhiszemű felperest alapos okkal olyan magatartásra indította, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte [Ptk. 6. §]. Az alperes felelősségének a most említett jogszabály alapján való megállapítását azonban kizárja az, hogy a díjának megállapítására vonatkozó lektorátusi határozatot maga a felperes is elfogadta, a díjazás helyesbítését nem igényelte. E magatartása folytán előállott esetleges károsodását tehát a Ptk. 6. §-ának alkalmazása szempontjából nem lehet önhibáján kívül keletkezett károsodásnak tekinteni, ezért a szóban forgó törvényhely alapján sem igényelhet kártérítést. Ennélfogva szükségtelen volt annak tisztázása, hogy a felperest valójában érte-e károsodás vagy sem.
(Legf. Bír. Pf. III. 21 032/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás