PK BH 1975/415
PK BH 1975/4151
1975.09.01.
I. Az építési engedély iránti kérelem eldöntése, a városrendezési tervek megállapítása és jóváhagyása közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenység [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §; PK 42. sz.].
II. Az építkezéssel másnak okozott kár megtérítése alól nem mentesít önmagában az építési engedély előírásainak a megtartása [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. § (1) bek.].
A felperesek tulajdonában levő házasingatlan közvetlen közelében – az I. r. alperes által 1967-ben megadott építési engedély alapján – a II-XXXVII. r. alperesek 1967-1968-ban lakóházakat építettek. Ennek során a mélyfekvésű építési területet – az építési engedély előírásainak megfelelően – feltöltötték.
A felperesek ingatlanának egy részét, amelyen szamócaültetvény, szőlő és gyümölcsfák voltak, 1970 tavaszán a víz két alkalommal is elöntötte. Ennek következtében a szamócaültetvény, valamint a gyümölcsfák egy része elpusztult.
A felperesek a felmerült káruk megtérítésére kérték az alperesek kötelezését. A keresetüket az I. r. alperessel szemben arra alapították, hogy a nevezett az építési engedélyt körültekintő tervezés nélkül adta ki, illetve olyan városrendezési tervet készíttetett, amely a felperesek ingatlanát is szükségszerűen károsodásnak tette ki. A tervek szerint ugyanis a II-XXXVII. r. alperesek az építési területet feltöltötték, a víz elvezetését azonban sem az I. r. alperes, sem a II-XXXVII. r. alperesek nem oldották meg, ezért a csapadékvíz a felperesek mélyebb fekvésű telkére folyt. Ily módon a II-XXXVII. r. alperesek is kárt okoztak. A kereseti előadás szerint a XXXVIII. r. alperes felelőssége azért áll fenn, mert a város általános rendezési tervét jóváhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A felperesek fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az I. r. alperest 9950 Ft és járulékainak a megfizetésére kötelezte. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy az I. r. alperes kettős feladatot lát el. Egyrészt ellátja a hatáskörébe tartozó igazgatási teendőket, másrészt a városrendezéssel kapcsolatos olyan tennivalókat, amelyeknek gazdasági kihatásai is vannak. A perbeli esetben, amikor az I. r. alperes a tanács és a végrehajtó bizottság megbízásából az elfogadott rendezési tervnek megfelelően intézkedéseket tett, vagy gazdasági jellegű ténykedés, intézkedés megtételét elmulasztotta, nem igazgatási teendőket látott el, hanem “gazdasági funkcióját gyakorolta”. Ennek során megsértette az 1964. évi III. tv. 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely szerint az építési hatóság az építési engedély megadása során köteles az építési munkával érintett telekkel szomszédos ingatlanok tulajdonosainak jogos érdekeit is figyelembe venni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 349. §-a az államigazgatási jogkörben okozott kárért fennálló felelősséget szabályozza. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma 42. számú állásfoglalásának a) pontja szerint a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt kell tekinteni. Az államigazgatási hatóságnak az az eljárása pedig, hogy a jogszabály által engedélyhez kötött építési munkák esetén az engedély iránti kérelmek tekintetében dönt, kétségtelenül a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenység körébe tartozik. Azonos jellegű a városrendezési tervek megállapítására, illetve jóváhagyására vonatkozó hatósági tevékenység is.
A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint azok a perek, amelyeket az államigazgatási jogkörben eljáró személyek által a hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt ellenük, jogutódaik vagy az állam (állami szerv) ellen indítanak, a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. A (2) bekezdés értelmében pedig, ha valamelyik pertársra a megyei bíróságnak van hatásköre, ez a többi pertársra is kiterjed.
A Pp. 28. §-a szerint – az itt fenn nem álló kivételektől eltekintve – a bíróság a hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe.
Tévedett tehát a járásbíróság, amidőn a perben eljárt és érdemi határozatot hozott ahelyett, hogy a keresetlevelet a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bírósághoz áttette, illetőleg a későbbiekben a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja és 158. §-ának (2) bekezdése alapján – az iratoknak a megyei bírósághoz történő áttétele mellett – megszüntette volna. De tévedett a megyei bíróság is, amidőn a járásbíróság ítéletét érdemben felülbírálta. A megyei bíróságnak ugyanis a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése értelmében a járásbíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett a pert meg kellett volna szüntetnie. Egyben intézkednie kellett volna az iratoknak az áttétele iránt.
Egyébként az ügy érdemében is téves a jogerős ítéletben kifejtett álláspont.
Az I. és XXXVIII. r. alperesekkel kapcsolatban ugyanis azt kellett volna vizsgálni, hogy a nevezettek kártérítési felelősségének megállapításához szükséges, a Ptk. 349. §-ában meghatározott feltételek fennállanak-e.
Az I. r. felperes előadta, hogy az I. r. alperes a csatornázási és egyéb közművesítési költségek fedezésére a II-XXXVII. r. alpereseket jelentős összegek fizetésére kötelezte. Időközben nyolc év telt el, a perbeli területre kiterjedő csatornahálózat azonban nem készült el, s ez is közrehatott a keresetben megjelölt kár keletkezésénél.
Ha az I. r. alperest a – műszaki jellegű intézkedések körébe tartozó – csatornázási munkálatokkal kapcsolatban valóban mulasztás terheli, ez a körülmény a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítési felelőssége megállapításának alapja lehet, akkor is, ha a Ptk. 349. §-ában írt feltételek nem állanak fenn. Ezért a tényállás ilyen irányú felderítése sem mellőzhető.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a II-XXXVII. r. alpereseket nem mentesíti az építkezésükkel másnak okozott kár megtérítése alól önmagában az a körülmény, hogy az építési engedély előírásait megtartották. Ha az építkezés, illetőleg az építési terület feltöltése következtében a szomszédos ingatlanokra folyó víz elvezetése érdekében nem úgy jártak el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható, a felelősségük a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében fennállhat.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 656/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás