PK BH 1975/416
PK BH 1975/4161
1975.09.01.
Öröklési szerződés hatósági jóváhagyása nem tagadható meg pusztán amiatt, mert az érdekeltek megállapodása szerint csupán ráutaltság esetén köteles az eltartó saját háztartásában természetbeni tartást és személyes gondozást biztosítani [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 655. § (1) bek., 586. § (1) bek.; 7/1967. (II. 25.) Kormány rendelet 1. § (1) bek.].
A felperesek 1971. május 3-án öröklési szerződést kötöttek. Eszerint a II. r. felperes a tulajdonában levő v.-i házasingatlan fele illetőségének örökösévé tette az I. r. felperest. Ennek ellenében az I. r. felperes vállalta a II. r. felperes tartását és gondozását. Az I. r. felperes b.-i lakos, a szerződéskötéskor is B.-n, a II. r. felperes pedig V. községben lakott. A felperesek abban állapodtak meg, hogy egyelőre nem kívánnak közös háztartásban élni, az I. r. felperes vállalta, hogy B.-ről másnaponként leutazik az örökhagyóhoz. Megállapodtak a felperesek abban is, hogy ha az örökhagyó állapota szükségessé teszi, az I. r. felperes naponta leutazik hozzá, vagy végleg hozzá költözik.
Ezt a szerződést V. közös tanácsú nagyközség vb. szakigazgatási szerve jóváhagyta.
A másodfokú államigazgatási hatóság, az alperes az elsőfokú államigazgatási határozatot megsemmisítette. Határozatát azzal indokolta, hogy az öröklési szerződés lényeges tartalmi eleme a tartásnak közös “háztartásban” történő szolgáltatása; a felperesek között létrejött szerződés azonban nem tartalmazza az I. r. felperesnek azt a kötelezettségét. Így e szerződés a jogszabállyal ellentétes.
A felperesek keresetükben a jogerős államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az öröklési szerződésen alapuló tartási kötelezettség nemcsak a kötelezett saját háztartásában teljesíthető; a saját háztartásban tartása az öröklési szerződésnek nem érvényességi kelléke.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva, a keresetet elutasította. Álláspontja szerint az I. r. felperes – miután a felperesek lakóhelye között mintegy 5 km távolság van – nem tud eleget tenni vállalt kötelezettségének, ezért a szerződés tartalma nem felel meg a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg az 586. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek, de nem is tudja a célját tartósan betölteni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése szerint öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az öröklési szerződés formáját tekintve végrendelet, tartalmát tekintve pedig tartási vagy életjáradéki szerződés. Az említett jogszabály kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy a kötelezettnek a saját háztartásában kell a jogosultat eltartania. Az öröklési szerződés tartalmára azonban azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak. Az öröklési szerződés esetében is tehát érvényesülnie kell a Ptk. 586. §-ának (1) bekezdésében írt annak a szabálynak, amely szerint a tartásra kötelezett a jogosultat a saját háztartásában köteles eltartani
A tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződéssel kapcsolatos hatósági feladatokról szóló 7/1967. (II. 25.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint a tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződés érvényességéhez hatósági jóváhagyás szükséges. A jogalkotót a rendelet megalkotásánál az a cél vezette, hogy a helyi hatóságok már a szerződés megkötésekor vizsgálják a szerződésben részt vevő felek személyi körülményeit, anyagi adottságait és azokat a tárgyi feltételeket is, amelyek ismeretében elbírálható, be tudja-e a szerződés a célját és rendeltetését tölteni. A gyakorlatban előfordul, hogy a szerződéskötéskor a tartásra jogosult még gondozásra nem szorul, ragaszkodik megszokott környezetéhez, ezért az érdekelt felek akként állapodnak meg, hogy csupán ráutaltság esetén köteles az eltartó saját háztartásában természetbeni tartást és személyes gondozást biztosítani. Önmagában az ilyen kikötés a szerződést nem teszi érvénytelenné, és egyéb feltételek hiányában nem szolgálhat alapul a hatósági jóváhagyás megtagadására.
A perbeli esetben a felperesek átmeneti jelleggel állapodtak meg abban, hogy mindaddig, amíg a II. r. felperes egészségi állapota indokolttá nem teszi, csak másodnaponként keresi fel őt az I. r. felperes, s ilyen feltételek mellett biztosítja a szerződésben kikötött szolgáltatásokat. Ha a szerződő felek szándékának, akaratának, valamint érdekeinek is megfelel az ilyen keretek között létrejött szerződés, az társadalmi rendeltetésének betöltésére alkalmas lehet, és éppen ezért csupán a másodfokú ítéletben megjelölt okból nem indokolt a szerződés jóváhagyásának a megtagadása.
Egyébként a peradatokból az tűnik ki, hogy az I. r. felperes a vállalt szolgáltatásokat folyamatosan teljesítette, a II. r. felperes pedig azokat nemcsak igényli, hanem kifogás nélkül elfogadja. A felpereseknek a szerződés további fenntartására irányuló egyetértését támasztja alá a felperesek közös fellépése is, akik együttesen kérik a jóváhagyást megsemmisítő államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését.
Ha tehát a szerződéskötés óta eltelt több mint három éven át a szerződés célját és rendeltetését be tudta tölteni, és megfelelően szolgálta a tartásra jogosult létfenntartásának és megfelelő gondozásának a biztosítását is, úgy pusztán abból az okból, hogy a felperesek mindeddig ténylegesen nem éltek egy háztartásban, a szerződés jóváhagyásának a megtagadása nem indokolt. A tények megcáfolják ugyanis a másodfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a szerződés rendeltetését tartósan nem tudja betölteni.
A fentiekből tehát megállapítható, hogy a szerződés tartalma jogszabályba nem ütközik. Ezen túlmenően kellően meg nem alapozott a másodfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperesek között létrejött szerződés nem tudja célját tartósan betölteni.
(Legf. Bír. P. törv. V. 20 841/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás