PK BH 1975/420
PK BH 1975/4201
1975.09.01.
Az alávetésen, illetőleg a törvény rendelkezésén alapuló illetékesség kizárólagossága joghatásában eltér egymástól [1952. évi III. törvény (Pp.) 41. § (1), (2) bek., 43. § (1) bek.].
A felperes az n.-i járásbíróságnál jegyzőkönyvbe mondott kérelmében házhely hátralékos vételára címén 16 000 Ft és jár. erejéig fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes ellen azzal, hogy a kérelmét a járásbíróság tegye át az illetékes bírósághoz.
Az n.-i járásbíróság a Pp. 94. §-ának (3) bekezdésére utalással a fizetési meghagyás iránti kérelmet áttette a kerületi bírósághoz.
Ez utóbbi bíróság a fizetési meghagyást a kérelemnek megfelelően kibocsátotta.
Az alperes a fizetési meghagyással szemben a törvényes határidőben ellentmondással élt, s az abban kifejtett részletes indokok alapján a kereset elutasítását kérte.
A felperes az ellentmondásra megtette az érdemi észrevételeit, és a per iratainak áttételét kérte az n.-i járásbírósághoz, mert az adásvételi szerződés 7. pontjában a felek kikötötték az n.-i járásbíróság kizárólagos illetékességét.
Az ügyben a kerületi bíróság tárgyalást tartott, amelyen a felperes a keresetét az írásbelivel egyezően szóval is előadta, az alperes pedig a kereset elutasítását kérte.
A bíróság bizonyítást rendelt el, s a felek személyes meghallgatására, valamint tanúkihallgatásra tűzött ki határnapot. A tárgyalás megtartására azonban nem került sor, mert közben a bíróság fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a per áttételét az n.-i járásbírósághoz, utalva a csatolt adásvételi szerződésre, amelyben a felek az n.-i járásbíróság kizárólagos illetékességét kikötötték [Pp. 43. § (1) bek.].
Az n.-i járásbíróság a fellebbezés hiányában ugyancsak jogerőre emelkedett végzésével megállapította illetékességének hiányát, és az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz terjesztette fel az eljáró bíróság kijelölése végett, mert a Pp. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében, ha az illetékesség nem kizárólagos, vagy a 41. §-on alapul, az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után az illetékesség hiánya figyelembe nem vehető. A 41. § (1) bekezdése szerinti alávetésen alapuló illetékesség e jogszabály alkalmazása szempontjából kizárólagos illetékességnek nem tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság az így felmerült illetékességi összeütközést a kerületi bíróság kijelölésével szüntette meg.
A Pp. 41. §-ának (2) bekezdése szerint a felek kiköthetik egy megjelölt bíróság “kizárólagos” illetékességét is. A felek által így meghatározott kizárólagos illetékesség hasonlít ugyan a törvény által megállapított kizárólagos illetékességhez, de azzal mégsem azonos, mert az ilyen illetékességi kikötés nélkülözi a kizárólagos illetékesség két ismérvét, nevezetesen, hogy a) attól a felek közös megegyezéssel sem térhetnek el, és b) azt, hogy a kizárólagos illetékesség megsértését az egész eljárás folyamán a bíróságnak hivatalból kell észlelnie. A kizárólagos illetékességre vonatkozó megállapodásukat ugyanis a felek újabb megállapodással félretehetik, ezen felül, bár a felek egy meghatározott bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki, a 43. § (1) bekezdéséből kitűnően az alperes érdemi ellenkérelmének előterjesztése után az illetékesség hiánya nem vehető figyelembe.
Helyesen állapította meg tehát az n.-i járásbíróság, hogy a Pp. 43. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából a 41. § (1) bekezdése szerinti alávetésen alapuló illetékesség “kizárólagos illetékességnek” akkor sem tekinthető, ha a felek a 41. § (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve, okiratban az ott megjelölt bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 45. §-ában foglaltak alapján az ügy tárgyalására a kerületi bíróságot jelölte ki.
(Legf. Bír. Pk. IV. 20 901/1974. sz.)
1
Megjelent a Bírósági Határozatok 1975. évi 9. számában.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás